SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két dokumentum tárgyalását kezdi meg ma a Parlament, az 1993. évi és az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvek tervezetét. Együttes megtárgyalásukra és elfogadásukra — remélem — a költségvetéssel egyidejűleg sor kerül.
Röviden az előzményekről: az Irányelvek benyújtására — a privatizációs törvények előírásainak megfelelően — mind 1993-ra, mind 1994-re vonatkozóan úgy került sor, hogy az az adott költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg megtárgyalásra kerülhessen. Az 1993. évi Irányelvek tárgyalására azonban a költségvetéssel párhuzamosan nem került sor.
(10.30)
Az ez évi pótköltségvetéshez kapcsolódóan, az abban tükröződő változásokat átvezetve, a Kormány júniusban új változatot nyújtott be. Ez fekszik — '93-ra nézve — önök előtt.
Az 1994-es Irányelveket a Kormány október elején, a '94. évi költségvetés tárgyalása előtt benyújtotta az Országgyűléshez. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hogyan és milyen szabályok szerint zajlik ma a privatizációs folyamat, amikor ebben a pillanatban még nem rendelkezünk erre az évre elfogadott Irányelvekkel. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, ebben az esetben irányelvekről, elvi jelentőségű dokumentumról van szó, amely szükségképpen általános követelményeket, stratégiát fogalmaz meg és nem konkrét végrehajtási részletszabályokat.
Ami pedig a jelenlegi folyamatok szabályozottságát illeti, a végrehajtó szervezetek rendelkeznek minden szükséges szabályzattal, így rendelkezik a végrehajtó szervezet olyan törvényekkel, amelyek a privatizációs folyamatot szabályozzák. Nemcsak az ideiglenes és a tartós vagyonról rendelkező törvényekről van szó, hanem a költségvetési és pótköltségvetési törvényről, az MRP-törvényről és a kárpótlási törvényről.
Másodszor: érvényes kormányrendeletek veszik körül a magánosítás folyamatát, ilyen az egzisztenciahitelről szóló rendelet, az ÁVÜ döntéshozatali rendjét rögzítő SZMSZ, hogy példákat mondjak.
Harmadszor: a végrehajtó szervezetek rendelkeznek kidolgozott kormánystratégiákkal és programokkal a magánosítás végrehajtására, és végül nyilvános és széles körben hozzáférhető versenyeztetési szabályzat áll a folyamat végrehajtásának rendelkezésére.
Kétségkívül a Kormány számára, számomra is megnyugtatóbb lett volna, hogy ha 1992 végén vagy 1993 elején a Parlament el tudja fogadni a Vagyonpolitikai Irányelveket. A privatizáció — a Vagyonpolitikai Irányelvek elfogadásától függetlenül — ma is áttekinthető és megismerhető célok érdekében jogszabályok alapján zajlik. Ez egyaránt érvényes az Állami Vagyonügynökségre és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságra is, amelyek tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Remélem, hogy az 1993. évi és az 1994. évi Irányelvek tárgyalása most, ebben az évben megtörténik, és a Parlament ezekről döntést tud hozni.
Ezek után az előzmények után engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy a két dokumentum néhány fontos elemének kiemelésével hívjam fel a figyelmet a legfontosabb dolgokra.
A Kormány az Irányelvekben — s ez mind a két tervezetre igaz — az állami tulajdon magánosításának középpontjába a magyar gazdaság működőképességének megőrzését, a hatékony működésének megteremtését állítja. A Kormány ezzel kifejezi, hogy egyértelműen elkötelezett a piacgazdasági átmenet sikeres végrehajtása, így a magángazdaság bevezetése, ezen belül a privatizáció iránt. Határozott magánosítási politikával kívánja előmozdítani a piaci verseny erősítését, a gazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen tudás és működőtőke bevonását, a hazai tulajdonosi réteg szélesítését és ezek révén az Európai Közösséghez és a világpiachoz történő integrációt. Ezek összhangban állnak a Kormány gazdaságpolitikájával és az elmúlt három év végrehajtásával.
A törekvésekről és a célrendszerről szólva külön ki kell emelnem, hogy a Kormány alapvetőnek tartja a külföldi tőke érdeklődésének fenntartását és további erősítését. Ugyanakkor egyértelműen támogatni kívánja a hazai vállalkozók, a termelők, a munkavállalók és a vállalatvezetők tulajdonszerzését is.
Meg kívánom jegyezni, hogy a két dokumentum több vonatkozásban is eltérő hangsúlyokat rögzít. Amíg 1993-ban elsődlegesen a privatizációs technikák bővítésére, a versenyre és a decentralizációra helyeződött a hangsúly, ami megvalósult, addig 1994-ben az adósságkezelés, a kárpótlás, a társadalombiztosítási vagyonátadás és a kisbefektetői részvényvásárlási program jelentik a fő prioritásokat. Ez utóbbiak között a harmonikus megoldás kidolgozása és végrehajtása az aktuális feladat.
Másodszor: azt szeretném kiemelni, hogy az eljárási szabályokat kiemelten rögzíti a két irányelv. E téren legfontosabb követelmények a következők: áttekinthető és megismerhető döntési és eljárási szabályokat tartalmazó dokumentum azonos információ biztosításának követelményét írja elő valamennyi ajánlattevőnek. Az ajánlati ár mellett egyéb fontos gazdasági és szociális szempontok figyelembevételét is előírja, mint a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a vállalatok elkövetkező időszaki üzleti terve, a tőkeemelés vagy a piaci versenypozíciók. Természetesen ezeket nem lehet egy-egy ügynél minden esetben alkalmazni; az egyes ügyeknek megvannak a maguk döntési prioritásai, hogy hogyan kell ezekkel élni.
Az 1994. évi Irányelvek rögzítik az ÁVÜ és az ÁV Rt. tájékoztatási kötelezettségét. Továbbá azt, hogy a privatizációs folyamatban az állami tulajdon védelme érdekében hatékony kontrollszervezeteket és szabályokat kell kialakítani és működtetni. Ez azt fejezi ki, hogy a Kormány elkötelezett az átlátható privatizációs folyamat mellett, és a Kormány elkötelezett az állami tulajdon védelme érdekében minden szükséges intézkedés mellett.
Harmadszor: szólni kell az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról is. A tulajdonosi jogok gyakorlása a kizárólag állami tulajdonú, illetve a többségi tulajdonú társaságoknál elsődlegesen a vezető testületek tevékenységén keresztül, illetve az osztalékpolitika kialakításánál jelenik meg, hiszen tudjuk, hogy 1993 végén minden korábbi állami vállalat társasággá alakul. Az Irányelvek kötelezően előírja a végrehajtó szervezetek, az ÁVÜ és az ÁV Rt. részére az irányító testületek működésével kapcsolatos követelmények kidolgozását, tevékenységük rendszeres ellenőrzését, elismerését vagy szankcionálását.
Ami az osztalékpolitikát illeti, meghatározásakor elsődleges szempont az adott társaság működőképességének megőrzése, fejlesztési és piaci lehetőségeinek bővítése; ez összhangban áll gazdaságpolitikai céljainkkal.
Negyedszer: az Irányelvek mindkét tervezetében önálló fejezet foglalkozik azzal az intézménnyel, ami 1992 végén alakult meg, az ÁV Rt.-vel. Az ÁV Rt.-vel foglalkozó fejezet megítélésekor szem előtt kell tartanunk, hogy az ÁV Rt. egy gazdasági társaság, amire a társasági törvény szabályai vonatkoznak. Ami a rá vonatkozó részből kiemelésre érdemes, az az, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal szemben a Kormány egy hatékony privatizátor szerepet, egy hatékony vagyonkezelő szerepet vár el, és egyúttal elvárja az Irányelvekben rögzített módon, hogy köteles részt venni és részt vállalni a különféle privatizációs programok végrehajtásában, így a kárpótlásban és a kisbefektetői résztulajdonosi programban is. Megítélésem szerint 1993 hátralévő időszaka és 1994 e szabályok alapján is a nagy privatizáció időszaka lesz. Ekkor kerül sor ugyanis a magyar telekommunikációs piac privatizációjára, ekkor kerül sor a MOL Részvénytársaság, az MVM Rt., az áramszolgáltatók és a gázszolgáltatók privatizációinak előkészítésére.
Külön szeretnék foglalkozni a kárpótlási kérdéssel, azért is, mert most szóba került a Parlament napirendje előtti felszólalásokban. Az állam tulajdonosi szervezeteinek mintegy 220 milliárd forint értékű kárpótlási jeggyel szemben kell tulajdoni kínálatot teremteni, és felgyorsul, és a jövő év végére befejeződik a társadalombiztosítási vagyonátadás. Mindkét feladat egymással természetesen komoly összehangolást igényel, de mindkét feladat végrehajtására a szükséges vagyonfedezet biztosított. A megfelelő ütem kialakítása kétségtelenül komoly munkát igényel, de ezen a helyen is szólni kell arról, hogy semmi nem indokolja azt, hogy a kárpótlásijegy-tulajdonosok elhamarkodott döntéseket hozzanak, és ne várják meg a megfelelő kínálatot.
Mindezek hatására a kárpótlás, a tb-vagyonátadás, a különféle, a hazai vállalkozásokat támogató kedvezményes értékesítési technikák kiterjesztése révén figyelnünk kell arra, hogy hangsúlyeltolódás történik a szabadon felhasználható készpénzbevételek tekintetében. Számításba kell vennünk, hogy a készpénzbevételek, amelyek szabadon felhasználhatók más célokra, folyamatosan mérséklődnek, és ez nem egyedi jelenség Magyarországon. Mindenütt így van, ahol privatizálnak.
Másfelől a képződő bevételeket egyre nagyobb arányban kell a privatizáció előkészítésére, a vállalatok pénzügyi helyzetének feljavítására vagy garanciavállalásra fordítani.
(10.40)
Megjegyzem, hogy 1994-ben az Állami Vagyonügynökség privatizációs bevételei teljes összegükben az előbb említett céloknak — tehát pénzügyi reorganizáció, privatizáció-előkészítés és garanciavállalás —, magának a privatizációs folyamatnak a végrehajtására fordíthatók, míg az ÁV Rt.-hez került az a kötelezettség, hogy a költségvetés mellett működő alapok feltöltését szolgálja.
Külön szeretném kiemelni, hogy a Kormány szándékában az ingyenes vagyonátruházás lehetőségéről külön rendelkezik a Vagyonpolitikai Irányelvek. A Kormánynak az a szándéka, hogy ingyenes vagyonátruházásra kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján, nyilvánosan kerülhessen sor. A tervezetek rögzítik a felhasználás jogcímeit. Ezek: a társadalombiztosítási vagyonátadás, közcélú alapítványoknak szóló vagyonátadás, múzeumokat és természetvédelmi területeket érintő átadás és vagyonátadás munkavállalói, szociális és foglalkoztatási alapoknak. Ezek megítélésem szerint társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt támogatandó célok.
Elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A '93-as és a '94-es Vagyonpolitikai Irányelvek tervezete egyaránt tükrözi a Kormány elkötelezettségét a szabályozott, ellenőrzött, ugyanakkor határozott privatizációs folyamat mellett, és rögzíti az állami tulajdon hatékony működtetésének és felelős őrzésének követelményeit is. A tulajdonszerkezet átalakítása során összhangot kíván teremteni a stratégiai, tőkeerős befektetők biztosítása, a magas színvonalú menedzsment és a kedvezményes, a hazai tulajdonlást segítő és támogató technikák között.
Végül meg kívánom jegyezni, hogy az irányelvek tervezeteit a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek szervezetei megtárgyalták. Azokkal koncepciójuk fő elemeit, a célkitűzéseket tekintve egyetértettek. A munkavállalói érdekképviseletek észrevételeit a munkavállalói tulajdonszerzési és versenyeztetést tárgyaló fejezeteknél külön figyelembe vettük. Ezek alapján kérem, hogy a Parlament tárgyalja meg, és ebben az évben fogadja el az Irányelveket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
