SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az ember viszonylag gyakran és egyre gyakrabban találkozik jártában-keltében, fogadóóráin olyan honfitársainkkal, akiket az elmúlt időben úgy bocsátottak el munkahelyükről, hogy a részükre törvényesen járó végkielégítést sem tudták kezükbe nyomni, hanem legfeljebb egy homályos biztonságot nyújtó papírt kaptak kézbe, ami arról tudósítja őket, hogy majd a felszámolás előrehaladásától függően juthatnak esetleg hozzá — ha egyáltalán hozzájutnak — a részükre járó végkielégítéshez; s ha ugyanakkor olyan esettel találkozik, mint ami az ÁV Rt.-ban megtörtént, akkor bizony kérdőjelek sokasodnak és tolulnak fel benne, különösen ha hozzátesszük, hogy ezek a munkahelyükről végkielégítés nélkül elbocsátott honfitársaink legtöbbször több évtizedes munkahelyüket kellett hogy otthagyják, míg az ÁV Rt.-ből elbocsátott vezetők, mint köztudott, öt-hat hónapos munkaviszony után váltak meg munkahelyüktől, bár nem saját jószántukból. Szóval az eset mindenesetre felháborítja — úgy gondolom — a jóérzésű embereket, beleértve a Parlament mindkét oldalán ülő képviselőket is.
Nos, ez a felháborodás indított engem arra, hogy egy hónappal ezelőtt interpellációban forduljak Szabó Tamás miniszter úrhoz és kérjem magyarázatát erre a nehezen megemészthető esetre. A miniszter úr akkor azt válaszolta, hogy 30 nap türelmet kér és 30 napon belül válaszolni fog. Nos, ez megtörtént, és a miniszter úr válaszát olvasva az embernek az az első benyomása, hogy korrekt választ kapott, mert egyrészt betartotta a miniszter úr a vállalt 30 napos határidőt, és ez nem gyakorta fordul elő ebben a Parlamentben, a 29. napon megkaptuk válaszát; másrészt határozott intézkedéseket, mondhatni akár szigorú intézkedéseket foganatosított vagy szigorú intézkedések foganatosítását helyezte kilátásba.
Mindazonáltal úgy gondolom, ha az ember másodszor olvassa el kellő figyelemmel és kritikai érzékkel a válaszát, akkor bizony erősen megkérdőjeleződik a válasz. Legalábbis úgy tűnik, minthogyha annak egy bizonyos része hiányozna, minthogyha lennének olyan részek, amit a miniszter úr nem kívánt a tudomásunkra hozni, minthogy a miniszter úr bizonyos információk közzétételével csak más tényeket kívánt volna elfedni.
A miniszteri válasz lényege tömör és egyszerű: az elbocsátott vezetők alkalmatlanok voltak a pozíciójuk betöltésére, az egész magyar államot óriási nyereség érte azzal, hogy ilyen gyorsan meg lehetett tőlük szabadulni, a helyükbe állt új szakemberek annál több hasznot hoznak, mondhatni másfél hónap alatt csodákat tettek az ÁV Rt. addig leragadt szekerén… (Közbeszólások: Idő van!) , …és így mindenképpen dicséretes, hogy ez az akció megvalósult. Ugyanakkor az ÁV Rt. érvényben lévő munkaügyi szabályzata szerint az elbocsátott vezetőknek ki kellett fizetni a kifizetett összegeket, ez jogszerű volt és törvényszerű, hisz a hatályos Munka Törvénykönyvére alapozódva fogalmazódott meg az ÁV Rt. munkaügyi szabályzata, s ennek alapján került sor a kifizetésekre. Nos, ha az ember ezt elfogadja…
