SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megpróbálok a három konkrét kérdésre konkrét feleletet adni. Valóban az ÁVÜ-nek a bizonyos döntése a valamivel több mint 86 millió forintos részvényplakettról megtörtént, ezek azonban fizikailag nem kerültek át az OTF állományába, tehát egy döntési ígérvényről van szó. Ez részben az egyik oka annak, hogy itt leálltak a folyamatok.
A másik ok az, hogy az önkormányzatok bekerülvén a feladatukba, egy olyan döntést hoztak, hogy vagyonmozgás az egészségügy- és a nyugdíj-ágazatban egyaránt csak elnökségi döntéssel következhet be. Ez a fék — érzésem szerint — elvben helyes. Most nem erről az ügyről beszélek, hanem általánosságban arról, hogy ez egy felelős magatartás volt az önkormányzatok részéről.
Problémaként merül fel az, hogy törvényi megoldások szükségeltetnek annak tisztázására, illetve azoknak a szabályoknak a megalkotására, amelyek az önkormányzatok vagyonkezelési jogosítványait jelentik. A jelenlegi törvényi megkötöttségek is nagyok, és komoly aggályok merültek fel mind a főigazgató, mind az önkormányzat elnöke vagy elnöksége részéről a tekintetben, hogy jogi értelemben — nem célszerűségről beszélek — az elgondolt alapítványi konstrukció megállja-e a helyét.
Gondoljunk bele, az alapítványok körül mindenfajta hátsó gondolatok is meg-megjelennek, és én valóban nem örülnék, ha egyszer egy olyan interpellációra kellene felelnem — fölhatalmazást kaptam a most kimondandó névtől, tehát nem sértem meg a személyi jogait —, hogy ha mondjuk az egészségpénztár főigazgatója a vagyon egy részét Sándor László és Baráti Köre Fönntartásáért című alapítványba utalta volna át. Azt hiszem tehát, hogy érthető, mire gondolok.
(14.30)
Itt meglehetősen komoly kontrollra van szükség annak tisztázására, mikor, milyen körülmények között, milyen felhatalmazással lehet ezt az önkormányzati tulajdont alapítványba kivinni.
Képviselő úr kérdésének második részét kicsit nehezen tudom értelmezni, hiszen a fölvezető részben támogatólag szólt arról a szakmai koncepcióról, ami ott az OMÜI — tehát a munkaügy-egészségügyi intézet — és a csepeli lakosság érdekeiről szól. Ebben egyetértés van mind az önkormányzat elnöke, mind a főigazgató, de elsősorban a főigazgató, az elképzelt alapítvány és a Népjóléti Minisztérium részéről.
A koncepció tehát adott. A megvalósítás útjában jogi akadályok állnak.
A kérdés harmadik része arról szól, hogy a kérdés végleges rendezése érdekében
1. a minisztérium továbbra is támogatja azt az intézményt, fontos számunkra: az üzem-egészségügyi feladatok Csepelen túlmutató, országos jelentőségűek;
2. a végleges rendezés érdekében nem jogi, hanem informális eszközökkel ígéretet kaptam arra, hogy az érintettek vezetői szinten leülnek, és röviden rendezik azt a kérdést, amely apparátusi szinten — az elnökség döntésének megfelelően — íróasztalfiókba kerül.
Ebben az ügyben a képviselő úr aktivitásának — már nem először — jelentős szerepe van, amelyet ezúton is megköszönök. (Taps.)
