KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr távollétében mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy ugyan válaszolok, de valójában a képviselő úr által a címben megfogalmazott kérdés nem kérdés, hanem alaptalan állítás. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Úgy van! — Dr. Surján László tapsol.) A MIÉP részéről ismételten tapasztalható személyeskedő hangnem — ma is voltunk ennek tanúi — pedig önmagáért beszél minden ép érzékű ember számára.
Mit akarhat ezzel a képviselő úr? A kérdés ürügyén lejáratni igyekszik egy magyar diplomatát, azt hangoztatva, hogy annak rokonságában tőle eltérő pártállású személyek vannak. Aligha fenyeget az a veszély, hogy ilyen érvelést a magyar Országgyűlés elfogadjon. Hiszen nem csupán az közismert körünkben, hogy Németország két versengő vezető politikai erejében vezető szereppel rendelkezik egy testvérpár egy-egy tagja — a Vogel testvérekre gondolok —, de mint tudjuk, maga a magyar Országgyűlés is eltérő politikai oldalakon képviselőjének mondhat egy testvérpárt.
A tárgyra térve. Megjegyzem, hogy a külügyminiszter úr a kisebbségi sorban élő magyarság semmilyen jogát nem sértette meg sem korábban, sem most. És természetesen legkevésbé sem kívánja Szlovákiában élő honfitársaink bárminő jogát megsérteni, mint ahogy viszont sérti az olyan vádaskodó politikus, aki hangosan látszik védeni a határon túli magyarok érdekeit, de a határon túl még csak nevét sem ismerik, nemhogy segítő tevékenységét. (Dr. Mészáros István László: Úgy van!)
Ami a Magyarországot időről időre érő rágalmakat illeti, közismert, hogy azokat diplomáciánk mindig határozottan, de egyszersmind higgadtan is utasítja vissza. El kívántuk és el kívánjuk kerülni a sárdobálás felpörgetésének kelepcéjét. Higgadtan, méltóságteljesen igyekszünk válaszolni a rágalmakra és nem szándékozunk az érvelések ilyen kisiklásainak a szükségesnél nagyobb hangsúlyt adni.
A képviselő úr állításával szemben Kormányunk folyamatosan kapcsolatot tart a kisebbségi magyarság választásokkal megerősített képviselőivel. Az őket érintő kérdésekben rendre kikérjük véleményüket, és méltányos érdekeiket beépítjük politikánkba. Jól ismerjük a kisebbségi magyarok álláspontját. Biztosíthatom képviselő urat, hogy e kisebbségek nem határváltoztatásra, hanem jogegyenlőségre, átjárható határokra törekszenek minden őket érő rágalommal és felelőtlen belemagyarázással szemben. Ilyen felelősségteljes a szlovákiai magyarság és választott vezetőinek politikai célrendszere is. A szomszédsági viszonyok javítása nekik is érdekük. De ennek megalapozottnak kell lennie, körültekintő apró munkát igényel ez. Éppen ezért számunkra nem látványos, de üres szerződések tető alá hozása a fontos — és az alapszerződésre vonatkozólag nem is indultak meg tárgyalások —, hanem a kapcsolatok rendezésének munkáját igyekszünk folytatni.
Külügyminiszter úr tervezett szlovákiai útja is ezt a célt kívánná szolgálni, amennyiben erre a szlovák fél alkalmat ad.
Engedjék meg, hogy végül Németh Lászlót idézzem 1935-ből, amennyiben a képviselő úr őt eléggé magyarnak tartja. (Hodosán Róza: Nem ismeri!) "Trianon után a nagy gond nem a póznák voltak — gondol a határpóznákra a szerző —, hanem a magyarok. Nem az ország, hanem a nép. Itt kellett volna azt mondani: egyről sem mondok le. Itt, ide tartoztok továbbra is." És ez volt a tartalma annak a sokszor félreértelmezett kijelentésnek, amivel miniszterelnökünk annak idején azt üzente, hogy az egész magyarság érdekében kíván dolgozni. (Taps.)
