TAKÁCSY GYULA (MDF)
TAKÁCSY GYULA (MDF)
TAKÁCSY GYULA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban igen kevesen vagyunk. Annyit szeretnék csak mondani Pál László képviselőtársamnak, hogy abból a szektorból ő van egyedül, tehát itt azért egy kicsivel többen vagyunk. (Pál László: A bizottságban is egyedül vagyok!)
El szeretném mondani, hogy két, tulajdonképpen igen kiváló hozzászólást hallottunk, két olyan képviselőtársamtól, akik igen sokat foglakoznak a privatizációval, és én úgy gondolom, hogy sok olyan javaslatuk, gondolatuk is volt, amelyik igazán értékes. Csak azt sajnálom, hogy ezeket a kérdéseket mindig negatívumba ágyazva mondták el, és egy sor olyan kérdés, amelyek a magyar privatizáció eredményei, azok nem jelentek meg. Úgy gondolom, hitelesebb lenne, ha az eredmények és a pozitív oldal kimutatása és megmutatása is jobban megjelenne mind az ellenzék oldaláról, mind esetleg egy kormánypárti hozzászólás oldaláról.
Azt sem szeretném most, hogy tételesen néhány kérdésre kiterjek és itt vitát kezdjünk ebben az ügyben. Úgy gondolom, elsősorban azokkal a kérdésekkel kellene foglalkoznunk, amelyek a két vagyonpolitikai irányelvnek a parlamenti elfogadását kell hogy elősegítsék.
(18.40)
Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről azért nagyon világosan, egyértelműen le kell szögeznünk valamit, hogy a Kormány ezt 1992 szeptemberében a költségvetéssel együtt a törvénynek megfelelően benyújtotta. Az, hogy a mai napig mi nem tárgyaltuk meg, ennek sok összetevője van. Többek között először az volt, hogy a gazdasági bizottság 1993 első negyedévében javasolta, hogy vezessék át a Vagyonpolitikai Irányelven azokat a gondolatokat, amelyeket mi még az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekben meghatároztunk és amelyeket a Parlament elfogadott, sajnos, az is novemberben került elfogadásra. De az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvek eredeti változata 1992-ben, határidőre, a Parlament elé került.
A másik kérdés, hogy ez valóban megtörtént és júniusban egy új változat került a Parlament elé, és június óta mostanáig nem került sor, hogy a magyar Országgyűlés ezt megtárgyalja. Azt hiszem, hogy ez egyértelműen ténykérdés. Rendkívül szerencsétlennek tartom én is, hogy nem történt meg a megtárgyalása, de azért ezt a tényt azt hiszem egyértelműen le kell szögezni.
Az is figyelemre méltó gondolat volt, ami Pál László képviselőtársunk korábban javasolt, hogy az 1993. és az 1994. évit esetleg együtt tárgyaljuk meg.
Végignéztük, az volt a véleményük a törvényalkotóknak — jogi vélemény —, hogy erre nincs lehetősége az Országgyűlésnek, csak egy törvénynek a módosításával, ezért is nem fogadta el annak idején az kormánykoalíció képviselőtársam javaslatát. Egyébként azt hiszem, praktikusan volt benne racionális elem.
Ami az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekre vonatkozik, úgy érzem, hogy ha most meghozzuk a Vagyonpolitikai Irányelveket, akkor eljutunk oda, hogy a költségvetéssel együtt elkészül és — ha minden jól megy —, akkor harmonizálni is fog a két anyag, tehát a költségvetés és a Vagyonpolitikai Irányelvek. Egyébként szerepel a 28 milliárdos bevétel is a költségvetésben. Valóban az első javaslat az volt, hogy az Állami Vagyonügynökség, de egy módosító indítvánnyal ez Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságra került módosításra. Tehát ilyen szempontból ez a kérdés azt hiszem megoldódik.
Felmerült természetesen egy sor új gondolat Lotz Károly képviselőtársam részéről is, sőt azt is elmondta, nem ért azzal egyet — ha jól értettem, nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem —, hogy egyáltalán elkészüljenek a Vagyonpolitikai Irányelvek.
Úgy gondolom, hogy nagyon világosan le kell szögezni azt, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvek az az eszköze az Országgyűlésnek, hogy ellenőrzést hajtson végre az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságban és az Állami Vagyonügynökségben.
Tulajdonképpen a Vagyonpolitikai Irányelvek az, amelynek egyrészt feladata, hogy meghatározza ezeknek a szerveknek a munkáját, egy irányelvet kitűzve a privatizáció céljai, módszerei és az egész gyakorlatával kapcsolatosan, ugyanakkor pedig döntsön a bevételek sorsáról. A bevételek egy része, mint eddig mindig, szerepelt a költségvetésben is és a Vagyonpolitikai Irányelvek határozatában is, más részük a bevételeknek, amelyek a költségvetésbe nem került be, az csak a Vagyonpolitikai Irányelvek határozatában szerepelt, de minden esetben az Országgyűlés határozta meg.
Arról, hogy ezek valamilyen módon kikerültek volna az Országgyűlés felügyelete alól és az Országgyűlés nem tudta volna ennek a felhasználását követni, ez természetesen nem történhetett meg, annál is inkább, mert az Állami Számvevőszék ezt ellenőrzi is és ott, ahol bizonyos tekintetben más irányú volt a felhasználás, illetve helyesebben: a felhasználás reorganizációra volt, csak más címre történt, azt is nagyon határozottan leszögezte az Állami Számvevőszék — ezt annak idején egy együttes ülésen meg is tárgyaltuk: a privatizációs albizottságban és a számvevőszéki bizottságban.
Tehát és úgy gondolom, hogy ezek az ellenőrzések azért nagyon világosan és nagyon egyértelműen megtörténtek.
Felmerült az is, hogy az elmúlt időszakban létrejött gazdasági bizottságon belüli privatizációs albizottságnak nincsenek megfelelő információi.
Én azt hiszem, hogy itt tévedés van. Minden alkalommal részt vettem a privatizációs albizottság ülésén, mint a privatizációs albizottság megválasztott alelnöke, és amit én nagyon nagy szerencsének érzek, hogy a privatizációs bizottság elnöke ellenzéki politikus, olyan ellenzéki politikus, aki igen nagy szakértelemmel rendelkezik a privatizáció terén: Tardon Márton.
Igenis, Tardos Márton kidolgozott egy olyan anyagot, amely először az információáramlást rögzítette, majd pedig egy programot is arra vonatkozóan, hogy milyen privatizációkat kívánunk tételesen megnézni, elsősorban azért — amiről Pál László képviselőtársam is beszélt —, hogy hogy és milyen módon bonyolódjanak le, milyen legyen a privatizáció gyakorlata.
Úgy gondolom, hogy — a privatizációs albizottság megfelelően működik, éppen a privatizációs albizottság elnökének az irányításával. Több ülésünkön — én úgy gondolom —, nagyon hasznos megállapításokat tettünk, az információkat általában rendkívül rövid időn belül megkaptuk az Állami Vagyonügynökségtől és ezzel összefüggésben úgy gondolom, hogy ez a munka igen hasznos volt az egész magyar privatizációnak.
Összefoglalva: én úgy gondolom, hogy azok a javaslatok, amelyek részben Pál László képviselőtársamtól és részben Lotz Károly képviselőtársamtól itt elhangzottak, bizonyos mértékben nem koherensek a jelenlegi törvényekkel. Úgy gondolom, valamennyiünknek lehet azon gondolkozni, hogy most már a lassan másfél éve, 1992 közepe óta meglévő privatizációs törvényeket milyen módon kellene esetleg módosítani. Lehet, hogy ezt a kérdést meg kell vizsgálnunk a Parlament privatizációs albizottságában. Lehet, hogy ebből kellene egy gazdasági bizottsági önálló indítványt készíteni és azt a Parlament elé hozni. Ez elképzelhető. Lehet, hogy ebben az esetben ez egy jobb gyakorlat és egy megfelelőbb ellenőrzést is végre tudunk hajtani, de csak akkor, hogyha ezt az intézményrendszert átalakítjuk. Tehát a jogi intézményrendszert minden körülmények között át kell alakítani ahhoz, hogy például elhagyjuk a Vagyonpolitikai Irányelveket, hogy például bizonyos felügyeletet másként gyakoroljon a Parlament. Lehet sok minden változtatást létrehozni, elképzelhető, hogy a Parlament ellenőrzési gyakorlatát erőteljesebbé kell tenni és ezáltal nyíltabb lesz az egész privatiáció. Azt azonban, azt hiszem, valamennyien leszögezhetjük, hogy annyi információ, amennyit az utóbbi időkben ez a Parlament a privatizációról kapott, egy kicsit talán sok is, mert semmi más nem kell, mint ahhoz az asztalhoz elmenni, ahol a sajtótermékek vannak és ott valamennyiüknek rendelkezésére állnak az összes kiírások, versenytárgyalások és az ezzel összefüggő információk, sőt az úgynevezett Privinfo tájékoztatást ad még arról is, hogy a versenytárgyalások milyen eredménnyel zárultak.
Összefoglalva: úgy gondolom, hogy minden körülmények között jó, hogy elhangzottak, ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzottak ezek a hozzászólások, ugyanakkor nagyon világosan le kell szögezni, hogy a jelenlegi Vagyonpolitikai Irányelveket — a törvények előírásai szerint — a magyar Országgyűlésnek meg kell hoznia, és én abban kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaim segítségét, hogy ez valóban történjen is meg. Köszönöm.Taps.)
