FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én is szeretnék néhány szót mondani így a törvény tárgyalásának a befejezésével, a szavazás előtt a tisztelt Ház plénuma előtt.
Először is én is szeretném kiemelni a törvény jelentőségét és fontosságát, mint ahogy Hack Péter, az alkotmányügyi bizottság előadója tette előttem. Azt hiszem, erről sokat beszéltünk, de most a szavazás előtt nem árt egy picit újra emlékezetükbe idézni azt, hogy egy olyan törvényjavaslat fekszik most előttünk és vár a szavazatainkra, amelynek ügye már évek óta húzódik a magyar Parlament előtt, és amelynek előkészítése nagyon-nagyon-nagyon sok munkát vett igénybe, és amelyre valóban figyel egyfelől a magyar közvélemény, a hazai kisebbségi szervezetek, a határon túli magyarság, és figyel a nemzetközi közvélemény, az európai közvélemény is. Tehát a fontossága nagyon nagy ennek a javaslatnak, és többek között a hosszadalmas előkészítést is ennek a súlya okozta, az a súly, ami ránehezedett az előkészítők vállára, és végül is ránehezedett magára az egész mechanizmusra, aminek eredményeként formálódott az a törvény, amely most előttünk áll.
Ez az előkészítés, amiről beszéltem, említettem, hogy hosszú volt, és azt is mondhatom, hogy szinte kevés példával találkozunk a magyar Parlamentben olyan mélységű előkészítéssel, amellyel ez a törvényjavaslat a Ház elé került. Szeretném felhívni a jelen lévő képviselők figyelmét, hogy hosszú minisztériumi előkészítés előzte meg a törvény beterjesztését, azon túl, hogy a hazai kisebbségi szervezetek a törvény-előkészítés folyamatában egy idő után aktívan vettek részt a kisebbségi kerekasztal révén, majd önállóan is. Ezen túl az emberi jogi bizottság egy külön albizottságot hozott létre, amely albizottság szakértők bevonásával dolgozott a törvény előkészítésén és a pontos konszenzus kimunkálásán, ami mögötte nyugszik. E jogi szakértőknek a munkába bevonása - akiket a hat párt delegált egyébként, és akik a kisebbségi szervezetek szakértőivel együttesen vettek részt az albizottság ülésén - nagyon nagy mennyiségű szakértői anyagot, több mint 1500 oldalnyi szakértői anyagot készítettek a törvényhez, amely egyébként az emberi jogi bizottságnál elérhető, és magát a törvényt előzetesen az Európa Tanácsnak is megküldtük véleményezésre, amely Európa Tanács kritikai megjegyzések mellett alapvetően pozitívan nyilatkozott a törvényről, s amely törvényt végül is az európai joggyakorlatban is egyedülállónak, progresszívnek és előremutatónak ítélt meg.
Ezek után, miután ezeket a tárgyalásokat lefolytattuk, a kisebbségi szervezetek és a kisebbségi kerekasztal bevonásával folytatódott az a bizottsági munka, aminek tulajdonképpen ma értünk a végére, és amely bizottsági munkán próbáltuk a különböző indítványokat megtárgyalni. Közben - miközben a bizottsági munka folyt - történt meg az, amire ugyancsak Hack Péter is utalt az előzőkben, nevezetesen hatpárti egyeztetések is folytak az ügyben, hogy végig tudjuk tartani azt a célkitűzésünket, hogy a hat párt konszenzusán nyugodjon ez a törvény, hiszen akkor van értelme egy ilyen törvényt meghozni, hogyha ki tudjuk alakítani ezt az egyetértést és ezt a konszenzust.
Örömmel mondhatom azt, hogy természetesen számtalan kérdésben nézeteltérés volt köztünk, és számtalan kérdésben most sem értünk egyet, de döntően az összes kardinális kérdésben kialakult ez a konszenzus, sikerült megteremteni ezt a nagyon nehéz egyensúlyt, és többek között ezért van az a helyzet - amire képviselőtársam már az előbb az alkotmányügyi bizottság előadójaként is utalt -, hogy bizony mi magunk is, akik végigküzdöttük ezt a közel kétéves tárgyalássorozatot és előkészítést, és mindazok, akik a hatpárti tárgyalásokon részt vettek, tudják nagyon jól, hogy ezen tárgyalások eredményének a megtartása, ennek a konszenzusnak a fenntartása kulcsfontosságú feladat, és ezért javasoljuk és ezért kérjük mi, akik ezeken a tárgyalásokon részt vettünk, és az emberi jogi bizottságnak a tagjai is, hogy a hatpárti konszenzust minden körülmények között vegye figyelembe a tisztelt Ház és támogassa.
Erre azért van szükség, mert mi magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törvény természetesen nem támadhatatlan, és biztos, hogy nem lesz tökéletes. Biztos, hogy lesznek olyan passzusai, amelyek egyébként a gyakorlati életben talán majd nem fogják megállni a helyüket, amelyekről ki fog derülni, hogy nem volt mögöttük az a kellő előrelátás, ami talán szükséges lett volna ahhoz, hogy mindent tökéletesen kitaláljunk, de természetesen vállalva ezt a kockázatot, azt hiszem meg kell tennünk ezt a lépést, mert valóban egyszerűen nincs előképe a törvénynek, nincs modellje, nincs példája. Egy olyan kísérletbe vágott most bele a magyar Parlament, aminek nemigen találunk mintáját. Ezért van az - még egyszer mondom -, hogy mi itt próbáltuk vállalni ennek a rizikóját és ennek a kockázatát is, hogy talán majd az élet pár év múlva rámutat arra, hogy a törvény néhány passzusa akár megváltoztatásra kell, hogy kerüljön, és lehet, hogy majd később - még egyszer mondom - a gyakorlati élet hozzásegít minket ahhoz, hogy hozzáigazítsunk bizonyos részeket a törvényben ahhoz, amit kialakít a valóság körülöttünk.
De még egyszer szeretném hangsúlyozni, úgy gondolom, hogy mindenképpen támogatnunk kell a hatpárti konszenzuson alapuló módosító javaslatokat. Többek között azért is, mert ezeknek jelentősége van abból a szempontból is, nemcsak azért, mert egyes pártok ragaszkodtak hozzá, hanem mert nagyon sok olyan részlet van ezekben a javaslatokban, amelyeket kifejezetten a kisebbségi szervezetek, a hazai kisebbségeknek a képviselői kértek a törvényhozóktól, és azok közül mi azokat a kéréseket, amelyek szakmailag teljesen tarthatatlanok voltak, vagy támogathatatlanok, természetesen nem támogattuk. De azokat, amelyeket minimális módon is el tudtunk fogadni, azokat igyekeztünk beépíteni a törvénybe.
Így - még egyszer mondom - előállt természetesen egy olyan helyzet, hogy az alkotmányügyi bizottság bizonyos megfontolásokból, bizonyos jogi megfontolásokból egyes kérdéseket például nem támogat, más kérdéseket mi más megfontolásokból viszont támogatunk. Egyébként nem olyan drámaian nagy ezeknek az indítványoknak a száma, de négy-öt helyzetben előáll majd az a szituáció, hogy a bizottságok véleménye ellentmondásos lesz, de hát ezt majd a Parlament bölcsességére bízzuk, hogy hogyan oldja fel. Még egyszer mondom, mi a hatpárti megegyezést tudjuk támogatni.
Egyébként Hack Péter felvetéseire én most érdemben nem akarok válaszolni, mert nem hiszem, hogy végül is most itt a szavazás előtti fázisban van értelme ezeket megvitatnunk, csak érzékeltetésül egy kérdésre hadd mondjak annyit, amiről a Péter beszélt, hogy egy javaslat, ami a 148. pontban szerepel az alkotmányügyi bizottság részéről, és amiről ő egyébként szerintem helyesen beszélt itt a problémát vázolva, hogy a magyar állampolgár és a választópolgár terminus használata között milyen különbség van. Csak például arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy egyébként a hatpártiban is választópolgár szerepel. Tehát amiről az alkotmányügyi bizottság beszél, annak egyébként egy része már beépült a hatpárti javaslatokba, és hát mi magunk is a választópolgár mellett tettük le a voksot. Tehát ebből a szempontból a Péter az eredeti szövegről beszélt, amit közben már rég megváltoztattunk a módosító indítványokkal, a Fővárosi Bíróság valóban maradt, de még egyszer mondom, az egy más kérdés. A mi álláspontunk szerint ez megintcsak egy tartható része a törvénynek. Ugyanis így is, úgy is az Országgyűlésnek kell a megfelelő módozatban dönteni majd akkor, hogyha valóban hozzá fordul 1000 választópolgár azzal a kéréssel, hogy kisebbségként szeretné magát definiáltatni.
(19.40)
Tehát összességében: mi a törvényjavaslatnak mindezeket a hibáit, mindezeket a gyengéit, mindezeket a hiányosságait látva mégis úgy gondoljuk, hogy kiemelt jelentőségű fontos törvényjavaslat, amivel nagy lépést tesz a magyar Parlament, és egy olyan lépést, amit nagyon régóta várnak sokan, itthon is, a szomszéd országokban is, és - még egyszer mondom - az egész nemzetközi közvéleményben is, hiszen oly sokat beszéltünk már erről a törvényről.
Tehát én a képviselőtársaim figyelmét szeretném fölhívni önmagában a törvényre, a törvény passzusaira, a módosító indítványokra. Különösen szeretném a figyelmükbe ajánlani mindazokat, amelyek hatpárti megegyezésen nyugszanak, és szeretném kérni a képviselőtársakat, hogy támogassák ezt a törvényt a lehető legjobb formában meggyőződésük szerint. És úgy gondolom, hogy egy nagyon nagy jelentőségű, politikailag is nagy jelentőségű törvényt fogunk siker esetén ma meghozni a Házban. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)
