KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzési törvényjavaslat általános és részletes vitájában az elhangzott vélemények azt igazolták számomra, hogy a magyar szakképzés rendszerének strukturális és tartalmi megújításával a felszólaló képviselők valamenynyien egyetértenek, és támogatják az erre irányuló törekvéseket. A felszólalások nyilvánvalóvá tették azt is, hogy az átalakuló gazdaság, a foglalkoztatás és a munkaerőpiac, valamint a szakképzési rendszer szorosan összetartozó kategóriák, amelyek csak együtt, öszszehangoltan kezelhetők.
Ezért többen hangsúlyozták, hogy szükséges a szakképzési törvény elfogadása, megfelelő jogi feltételek biztosítása ahhoz, hogy a döntően nagyüzemi igények kielégítését szolgáló szakképzés struktúrája és tartalma a gazdaság differenciálódó igényeinek és a tulajdonviszonyok változásának megfelelő irányba módosuljon.
Az is megfogalmazódott, hogy a szakképző iskolákban folyó és az iskolarendszeren kívüli szakképzés egységes szabályozása fontos eleme a törvényjavaslatnak. A gazdasági szerkezetváltás időszakában ugyanis szükségszerűen felértékelődik az iskolarendszeren kívüli szakképzés szerepe, mert az iskolai keretek között szervezett szakképzésnél lényegesen rugalmasabb, rövidebb idő alatt tudja kielégíteni a gazdaság - egyébként gyorsan változó - szakemberigényét.
Ezért tekintik a véleményt megfogalmazó képviselők a munkanélküliség kezelése hatékony, aktív eszközeként az iskolarendszeren kívüli szakképzést. Többek között Várkonyi István képviselő úr hozzászólására hivatkozom, aki a munkanélküliség és a szakképzés összefüggéseivel kapcsolatban szólt a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok szerepéről. A vitában a munkaerő-fejlesztő és -képző központok irányítását is érintették. A központi irányításra jelenleg azért van szükség, mert e szervezeteknek - az ország egész területén egységes elvek alapján működve - azonos, jó minőségű szolgáltatást kell biztosítaniuk. A regionális szerepkör is indokolja ugyanakkor, hogy ne helyi irányítás valósuljon meg.
A képviselők a vitában azt is hangsúlyozták, hogy az ifjúsági munkanélküliség csökkentésében kitüntetett szerepe van a képzési idő növelésének, a szélesebb és mélyebb szakmai alapismereteknek és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakképesítési struktúrának.
A legtöbb hozzászóló egyetértett az általános oktatás tankötelezettségi korig történő kiterjesztésével, illetőleg azzal, hogy a szakképzés ezt követően a fiatalok 16 éves kora után kezdődjön. Egyetértés nyilvánult meg abban is, hogy a jövőben az állam a szakképző iskolákban folyó elméleti és gyakorlati képzés feltételeit biztosítsa, ugyanakkor a gyakorlati képzés fokozatosan és egyre nagyobb arányban a gazdálkodó szervezetek felelőssége legyen - az iskoláskorú fiatalok számára természetesen biztosítva az első szakképesítés megszerzése lehetőségének ingyenességét.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyek a vitában nagyobb súllyal szerepeltek. Ezek alapvetően a törvényjavaslat koncepcionális elemei. Lényeges koncepcionális kérdésnek tekintjük például a tanulószerződés intézményét, amelynek a törvényjavaslatban történő szerepeltetését néhányan korainak tartották, mert szerintük egyrészt tisztázatlan a tanulók jogállása, másrészt pedig nincsenek meg a bevezetéshez szükséges feltételek.
Megítélésem szerint a tanulók jogállása megfelelően tisztázott, ha a közoktatási törvény vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe vesszük. A tanulószerződés megkötését követően ugyanis a fiatal beiratkozik a szakképző iskolába, és ezzel, a közoktatási törvényjavaslat előírásainak megfelelően, tanulói jogviszony jön létre közte és a szakképző iskola között: tehát diák lesz a szó oktatási értelmében.
A félreértések és a téves magyarázatok megelőzése érdekében azt is szeretném leszögezni, hogy a tanulószerződés csak az egyik lehetősége a tanulói jogviszony létesítésének, tehát az iskolai rendszerű szakképzésben való részvételnek. A tanulószerződés az iskolai felvételnek csak akkor kizárólagos feltétele, ha az iskola nem rendelkezik gyakorlati képzési hellyel, és azt gazdálkodószervezettel kötött megállapodás alapján sem tudja biztosítani.
A törvényjavaslat kidolgozása során ugyanakkor arra is tekintettel kellett lennünk, hogy a gyakorlati képzés helyéről való gondoskodás felelősségét a gazdaság átalakulásával, a tulajdonviszonyok megváltozásával nem lehet az iskolák kizárólagos kötelességévé tenni. A vitában kritikaként több ízben is elhangzott - s magam is említettem -, hogy a szakképzés elsősorban a közoktatáshoz kötött, és nem vette megfelelően figyelembe a gazdaságban bekövetkezett változásokat. Márpedig a szakma korszerű elemeinek elsajátítása igazán a működő gazdaság szervezeteinél folyó gyakorlati képzés során lehetséges. A tanuló-szerződés intézménye ezt a feltételt teremti meg, és jelent nagyobb garanciát a tanulók képzése számára, és reményeink szerint elhelyezkedése, munkába állása szempontjából is - amint erre Kovács Gábor képviselő úr utalt a részletes vitában.
Egyetértek továbbá Balla Gábor Tamás képviselő úrral is, aki felszólalásában arról szólt, hogy a törvényjavaslatban szabályozott új rendszer a magyar iparoktatás hagyományainak korszerűsített formában történő felevenítését jelenti.
(20.50)
A másik ugyancsak a tanulószerződéshez kapcsolódó vitatott téma, a Gazdasági Kamarának a szakképzés irányításában előirányzott szerepe volt. Fölvetették többen, hogy még nincs kamarai törvény, és így a kamarák jogállása nem ismert.
Álláspontunk ezzel kapcsolatban az, hogy a polgári törvénykönyv napirenden lévő módosítása lehetővé teszi az állam által ellátott feladatoknak a köztestületként létrejövő gazdasági kamarákhoz történő delegálását. A gazdasági kamarákról szóló törvény előkészületével szinkronban a szakképzésre vonatkozó kamarai hatáskörök tételes megfogalmazására a szakképzési törvényben kerül sor. A gazdasági kamarák javasolt szerepét kifogásoló képviselők figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy a gazdaság átalakulásával, a tulajdonviszonyok megváltoztatásával az iparban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban egyaránt növekszik a kis- és középméretű gazdálkodószervezetek száma és aránya.
A szakképző iskolák a megnövekedett számú egyéni vállalkozónál folyó gyakorlati képzés felügyeletére képtelenek lennének. A tanulók biztonsága érdekében ezért fontos, hogy a gazdasági kamarák lássák el a tagjaiknál szervezett gyakorlati képzési feltételek elbírálásával, a tanulószerződések nyilvántartásával és a gyakorlati képzés felügyeletével kapcsolatos feladatokat.
Nyilvánvaló az is, hogy a gazdasági kamaráknak az említett feladatok ellátásához törvényben garantált jogosítványokkal kell rendelkezniük. Ezért a törvényjavaslat szerint a gazdasági kamarákra és a tanulószerződésre vonatkozó rendelkezéseket csak a gazdasági kamarákról szóló törvény hatálybalépésétől kezdődően kell alkalmazni.
A tanulószerződés alapján tehát a tanuló gyakorlati képzésére első ízben csak a gazdasági kamarai törvény hatálybalépését követő tanévben kerülhet sor. Mindezt a tervezet 57. §-a rögzíti.
A szakképzésről szóló törvény említett rendelkezésének alkalmazásáról szólva szeretnék utalni azokra a véleményekre és módosító indítványokra is, amelyek az egész törvény hatálybalépésének egy évvel történő elhalasztását javasolták. Erre vonatkozóan egy képviselőnő kapcsolódó módosító indítványt is benyújtott. Megnyugtatom az ellenzék igen tisztelt képviselőit, hogy a törvényjavaslat szerint hatályba lépő szakképzési törvény rendelkezései nem érintik a '93-94-es tanévet. A szakképzési és a közoktatási törvényjavaslatok egyértelműen rendelkeznek arról, hogy az 1993. szeptember 1. előtt az iskolákba beiratkozott és így tanulói jogviszonyt létesített tanulókra a tanulói jogviszonyuk létrejöttekor hatályos jogszabály, vagyis az oktatásról szóló '85. évi I. törvény rendelkezései vonatkoznak és azok szerint is fejezik be tanulmányaikat.
Az iskolák szempontjából tehát a '93-94-es tanév az új törvényekkel való megismerkedés és alkalmazásukra való felkészülés esztendeje lesz. Úgy gondolom, hogy ez összhangban van a törvény hatálybalépésének egy évvel történő elhalasztását kezdeményező képviselők szándékával is.
Az elmondottak miatt a magam részéről nem támogatom azokat a módosító indítványokat, amelyek a tanulószerződésre, a gazdasági kamarák szerepére, továbbá az előbb is említett törvény hatálybalépésére vonatkoztak.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerint 1993. szeptember 1-jei hatályalépés ugyanakkor azért is szükséges, mert például a munkügyi miniszter nem rendelkezhetne azokkal a hatáskörökkel, amelyek a törvény végrehajtása érdekében a rendeletek kiadásához elengedhetetlenül szükségesek.
E kérdés kapcsán végezetül szeretnék utalni arra a körülményre, hogy a törvény hatálybalépése nélkül nem létezne, nem létezhetne az országos képzési jegyzék sem. A vitában több hozzászóló érintette az említett országos képzési jegyzéket, amelynek a létrehozására és kialakítására az Országos Képzési Tanács által kijelölt 33 tagú szakértői bizottság tesz javaslatot. A bizottságok munkájában részt vesznek a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szervezeteinek, valamint a Kormánynak a képviselői. A bizottságok elvégezték a szakképesítések elemzését, az általuk öszszeállított országos képzési jegyzék első változatát, az Országos Képzési Tanács '93. június 8-i ülésén megtárgyalta, és felkérte a tárcákat, hogy '93. június 30-ig alakítsák ki álláspontjukat a tervezett szakképzési struktúráról és az egyes szakképesítésekről.
Ezért nem osztom azokat az aggodalmakat és nem tudom támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a jegyzékkel kapcsolatban megfogalmazódtak. A törvényjavaslat koncepcionális elemének tekintem azt, hogy az állam által elismert szakképesítések összefoglalására csak egy képzési jegyzék kerüljön kialakításra. Alapvető érdek fűződik ugyanakkor ahhoz, hogy a szakmai struktúrát tartalmazó jegyzék egységes szempontok alapján legyen kialakítva és ugyanakkor áttekinthető is legyen. Ezt indokolja a piacgazdaságok gyakorlata, továbbá az a körülmény is, hogy a magyar szakképesítések nemzetközi elismertségének, ekvivalenciájának egyik alapvető feltétele az egységes jegyzékbe foglalásuk, amelyet az állam képviselője, a törvényjavaslat szerint a munkaügyi miniszter rendeletben ad ki. Ezért nem támogatom a többféle képzési jegyzék létrehozására törvényi lehetőséget teremtő módosító javaslatokat.
Az Országos Képzési Jegyzékhez kapcsolódva tájékoztatom az Országgyűlést, hogy egyezményt készítünk elő az Osztrák Köztársaság szövetségi gazdasági minisztériumával a szakmai vizsgabizonyítványok kölcsönös elismeréséről, valamint azok egyenértékűsítéséről.
Tisztelt Országgyűlés! A szakképzési törvényjavaslattal és a módosító indítványokkal az Országgyűlés három bizottsága foglalkozott, a bizottságok által megtárgyalt 131 módosító és 14 kapcsolódó indítvány közül a Munkaügyi Minisztérium 18 módosító javaslattal ért egyet. Ezek nagyobbik része a tanulók foglalkoztatására, egészségvédelmére, felkészülési idejére vonatkozó pontosító, kiegészítő javaslatok voltak, ezért azok a tanulók érdekeit szolgálják.
Megnyugtató volt számomra, hogy ezeket a módosításokat az illetékes bizottságok is támogatták.
A törvényjavaslat alapvető koncepcionális elemei lényeges megváltoztatására vagy elhagyására irányuló módosító indítványokat a bizottságok sem támogatták. Ezek figyelembevétele ugyanis a törvény megalkotásának szükségességét tette volna kérdésessé. Amint arra már az előzőekben is többször utaltam, ezeket a módosító javaslatokat magunk sem támogatjuk.
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az indokolt módosítások figyelembevételével a szakképzésről szóló törvényjavaslat elfogadása és hatályosulása megfelelő jogi kereteket biztosít a magyar szakképzés megújításához, a szakképzés és a gazdaság között kívánatos közvetlen kapcsolat kialakításához.
Ezért kérem, hogy a törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
