JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, és elnézést kérek a tisztelt Háztól, hogy megint untatom.
Itt a módosítások kapcsán szeretném a figyelmét felhívni az ez iránt érdeklődőknek, hogy az derült ki a föld birtokbajuttatási eljárás részletesebb tanulmányozása során, amit már előre is sejteni lehetett, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan egyszerűen nem lehet megoldani.
A földtörvény-változtatási tervezet, amit a Kormány terjesztett be, kerülni is akarta ezt a problémát éppen, mert megoldhatatlan, és a részarány-tulajdonok további fenntartását tervezte. Ezzel szemben – és szemben a Kis Zoltánnal együtt készített javaslatunkkal is – a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részaránytulajdon felszámolásra kerüljön a következő év folyamán, és ehelyett a táblák vagy telekkönyvileg elkülöníthető földrészletek maximum 20 fős közös tulajdona alakuljon ki, mint legnagyobb közös tulajdoni egység.
Szeretném mondani, hogy ez az eljárás – párhuzamosan a kárpótlási árverésekkel, s az ott kialakuló földbirtoklási és földtulajdoni eljárásokkal – csak még nyilvánvalóbbá teszi azt a zsákutcát vagy legalábbis vargabetűt, amibe a Parlament önkéntelenül belekergette magát a mezőgazdasági tulajdon rendezése során.
Az igazi probléma abból fakad, hogy mintegy másfél millió tulajdonos jött létre körübelül 10 millió tulajdoni darabra akkor, amikor igazán komoly mezőgazdasági vállalkozásra távlatban sem számíthatunk 30-40 ezernél többet.
Tehát másik oldalról úgy is fogalmazhatjuk a dolgot, hogy mintegy 300 ezer ember fog dolgozni olyan földtulajdonon – ebbe a 300 ezerbe beleértem a mezőgazdasági szövetkezetek főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozóit, és beleértem a főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozókat is –; tehát fog dolgozni 300 ezer ember körülbelül 1,2 millió tulajdonosnak körülbelül 7-8 millió tulajdoni tárgyán. Ebből következően a tulajdon szétmérése lehetetlen viszonyokat teremt a jövendő üzemrendszer és a jövendő földhasználat szempontjából.
(20.50)
Ma mégse tudunk mást tenni, illetve a Parlament nem tud mást tenni, mint a már megkezdett utat folytatja, és szétméri apró darabokra a tulajdont, amelyik menthetetlenül ránk fogja kényszeríteni – mint egy földrendezési törvénnyel –, hogy ezeknek az egymás mellé cserélését, a tagosítását lehetővé tegyük.
Ugyanis gondoljuk meg azt a helyzetet, hogy ma egy család úgy dönt, hogy főfoglalkozásúként gazdálkodni szeretne. Ehhez mondjuk egy 50-100 hektáros birtokot össze is tud hozni baráti köréből, rokonsági rendszeréből. Igen ám, de egy 50-60 hektáros birtok várható értéke, a tulajdonosok számának várható értéke egy 50-60 hektáros birtoknál körülbelül 30 tulajdonos és körülbelül 60 tulajdoni darab.
Most ahhoz, hogy ezt össze tudja hozni egy összefüggő üzembe, ehhez igen nagy mértékű földcserét kell végigjátszani, és ezt az adott törvények keretei között sajnos, nem lehet megoldani. Egyes részleteiben igen, általánosan nem, ha pedig a részleteket megoldjuk, akkor mindazok, akik a megoldásból kiesnek, később még nehezebb helyzetbe jutnak. Ezért nem lehetett támogatni az eredeti beterjesztésnek azt a tendenciáját, hogy amit lehet, ebből a rendezésből most az első menetben erőszakoljunk ki, mert akkor aki kimarad, még lehetetlenebb helyzetbe kerül, ezért muszáj a rendezést később, mikor már mindenkinek ki van osztva a tulajdona, egy újabb játékkal megoldani.
Mindebből az is következik, hogy nézzék meg a kialakult törvényjavaslatot és a földtulajdonba adására és a földtulajdonok kiadására kialakított eljárásokat, abból is láthatják – akár a kárpótlásnál nézik ezt, akár a részaránytulajdon nevesítésénél –, hogy egy olyan körforgásba kerültünk bele, amelyik még jövő évben egy újabb kört igényel, és így a magyar mezőgazdaság üzemrendszerének bizonytalansága még legalább két évig fenn fog állni. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
