GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében 7281-es szám alatt az átalakuló mezőgazdaság számára fontos törvényjavaslatot terjesztek be. E törvényjavaslat a földművelésügyi alapokról kíván rendelkezni. Valójában nem egy, hanem 6 elkülönített állami pénzalap létesítésére teszünk javaslatot. A 6 állami pénzalap közül 4 korábban is működött, 2 pedig új alapként e törvény alapján létesülne.
Újak: az állattenyésztési alap, valamint a mezőgazdasági fejlesztési alap.
A Kormány sürgősségi tárgyalást kérve terjeszti javaslatát az Országgyűlés elé. Ezt az indokolja, hogy az államháztartási törvényben előírt törvényességi követelményeknek csak így lehet eleget tenni. Számunkra ugyanis nagyon fontos, hogy a már korábban is működött földvédelmi, halászati, erdőfenntartási, valamint a vadgazdálkodási alapok a jövőben is működjenek felülvizsgált és korszerűsített formában, azonban mindez az ismert törvényi rendelkezések értelmében csak úgy valósulhat meg, ha 1993. január 1-jén már hatályba lépő törvénnyel biztosítjuk a megfelelő jogszabályi kereteket.
Az említett pénzalapok az agrárgazdaság számára mintegy 7,5 milliárd forint összegű forrás célirányos felhasználását teszik lehetővé. Az alapok közül meghatározó jelentőségű a létesítendő mezőgazdasági fejlesztési alap, melynek részbeni forrása a privatizációs bevétel. Az elképzelések szerint ezen alap céljaira 4 milliárd forint összegű forrás kerülne felhasználásra.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a privatizációs bevételek e részének az ágazatba történő visszaforgatása teljesen méltányosnak tekinthető, mivel ebben az évben is az összes privatizációs bevétel több mint 50%-át az élelmiszergazdasági privatizáció szolgáltatta.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy először szélesebb összefüggések részeként mutassam be a földművelési alapokról szóló törvényjavaslatot.
Az átalakuló mezőgazdaság számára az egyik legfontosabb feladat, hogy az új tulajdoni viszonyok mielőbb létrejöjjenek, mégpedig úgy, hogy közben a mezőgazdaság működőképessége mindvégig fennmaradjon. A törvényelőkészítés során mindenképpen csak a megfelelő törvényalkotói sorrendiség figyelembevételével lehet eljárni. A tulajdonviszonyok és a szervezeti keretek átalakítását szolgáló törvények működésére épülhetnek fel azok a törvények, amelyek már az új tulajdoni és szervezeti struktúrát kívánják segíteni, illetve támogatni, ezzel is jövőképet mutatva agrárgazdaságunknak.
Ennek érdekében a Kormány már benyújtotta az Országgyűlésnek az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, mely az agrárágazat pénzügyi támogatási rendszerének egyik sarokpontja.
Szintén pénzügyi tartalmú rendelkezéseket foglal magába ez a mostani javaslat a földművelési alapokról. Várhatóan e törvények 1993-ban már érdemi hatást gyakorolnak a mezőgazdaság egészére.
Szólni kell viszont azokról a további törvényekről is, amelyek a földművelésügyhöz tartozó tevékenységek szakmai szabályait az új tulajdoni és szervezeti struktúrának megfelelően átalakítják. Hamarosan befejeződnek az élelmiszerekről, a takarmányokról, az állattenyésztésről, az állategészségügyről szóló törvények előkészületi munkái. E jogszabályok jelenleg még különböző kiérlelési stádiumban vannak, de ezeket már 1993 első félévében az Országgyűlés elé kívánjuk terjeszteni.
Nagyon komoly és előrehaladott munkálatok folynak az erdőről, valamint a vadászatról szóló törvények szabályozási koncepciójának kidolgozásánál. Nem kívánom felsorolni azt a tucatnál is több törvénytervezetet, melynek előkészítésén dolgozunk.
Az előzőekben említett jogszabályok ismertetését azért tartottam szükségesnek, mert kisebb vagy nagyobb mértékben ezek a jogszabályok kapcsolatban vannak a jelenlegi törvénytervezetünkkel.
Tisztelt Országgyűlés! Bár a jelenlegi törvényjavaslat 6 elkülönített állami pénzalap létesítésére tesz javaslatot, azonban a könnyebb kezelhetőség és az azonos elvek érvényesítése miatt egy törvénybe foglaltuk a vonatkozó rendelkezéseket. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy szükség van-e 6 elkülönített állami pénzalap létesítésére, miért nem egy összevont alapként kezeljük a rendelkezésre álló pénzeszközöket?
Kétségtelen, hogy a különböző földművelésügyi alapok az agrárgazdaság egészét szolgálják. Azonban ezek a mezőgazdaság egyes speciális alrendszereként működnek. A 6 elkülönített állami pénzalap lehetővé teszi, hogy 6 elkülönült, államilag fontosnak tartott feladatot az államháztartás részeként külön-külön is célirányosan és szelektíven támogatni lehessen. És itt a szelektív támogatáson van a hangsúly.
A viták során felvetődött, hogy az állam már megint egy osztogató mechanizmust akar kiépíteni, s ezt a koalíció elsősorban politikai célokra akarja felhasználni. Úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat alapos tanulmányozása után más konklúziók vonhatók le. Eléggé pontosan meghatároztuk azokat a speciális célokat, amelyeket támogatni kívánunk, s amelyeket elkülönített pénzalap keretében akarunk megvalósítani.
Visszatérve az eredeti gondolatsorhoz, szeretném a tisztelt Országgyűlés tagjait megnyugtatni, hogy mi sem áll tőlünk távolabb, mint az osztogató szerepének eljátszása. Hogy ez mennyire így van, szeretném alátámasztani.
Törvényi szinten kívánunk garanciát adni, hogy a különböző társadalmi, érdek-képviseleti és szakmai szervezetek, illetve szakértők az egyes állami pénzalapok felhasználásával összefüggő részletes feltételek kialakításában közre tudjanak működni.
(15.40)
Itt kívánom megjegyezni, hogy a pénzalapokból nyújtott támogatás többségében nyilvános pályázat útján kerül odaítélésre. Pénzügyi szempontból felvetődhet, hogy miért szükséges az alapszerű kezelés, miért nem elegendő, ha céljainkat a költségvetés általános rendjében oldjuk meg.
Az első és legfontosabb érvem az, hogy ez a törvény, reményeink szerint hosszú távon fogja rendezni ezeknek a pénzalapoknak a további sorsát. Valamenynyi alap önálló bevétellel is rendelkezik, nem függ kizárólag az éves költségvetéstől. Amennyiben az éves költségvetés rendjében próbálnánk ezeket a kérdéseket rendezni, úgy az alapokban említett felhasználási célokhoz fűződő hosszú távú tervezhetőség és stabilitás véleményem szerint csorbát szenvedne. Az egyes célokhoz juttatandó eszközök ugyanis az évenkénti költségvetési alkuk során alakulnának ki, aminek – tartok tőle – sokkal több lenne a hátránya, mint az előnye.
Az alapszerű kezelés biztosítja, hogy az abban lévő pénzeszközöket csak a törvényben meghatározott és társadalmilag fontos célok érdekében használjuk fel. A pénzeszközök pedig a költségvetési támogatáson kívül kiegészíthetők lesznek más pénzügyi forrásokkal is, például nemzetközi hozzájárulással, a termelők hozzájárulásával.
Az alapszerű kezelés azt is lehetővé teszi, hogy az alapban évenként képződő maradványt a következő évre át lehessen vinni. Az alapból történő támogatás visszatérítési kötelezettséggel, illetve anélkül is igényelhető, illetve odaítélhető. A visszatérítési kötelezettséggel adott támogatás pedig lehetővé teszi, hogy a befolyt összeget ismételten az alap céljainak megfelelően fel lehessen használni.
Úgy érzem, hogy ez a rendszer összességében a költségvetési hiányt nem befolyásolja, az alapok felhasználásának az ellenőrzése pedig az államháztartás rendszerében megoldható. Nagyon fontos szabályzati szempontot vettünk figyelembe akkor, amikor az egyes alapok felhasználási céljaként megfogalmaztuk, hogy ezek főként a minőséget, a minőségi termelést preferálják, ezeken keresztül is segítve a közös piaci rendszerhez való kapcsolódásunkat.
Megemlítem, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor figyelembe vettük a speciális környezetgazdálkodási szempontokat is. Úgy érezzük, hogy egy termelésérdekeltségű tárcának – különböző szakmai feladatainak meghatározásakor, illetve azok végrehajtásakor – e szempontokra mindvégig figyelemmel kell lennie. Ezt az elvet kívántuk különösen érvényesíteni a földvédelmi és az országos erdészeti alap felhasználási céljainak meghatározásakor.
Nem kerülhetem meg az általános kérdések tárgyalása során azt a kérdést sem, melyet az Országos Erdészeti Egyesület a tisztelt képviselő hölgyek, illetve képviselő urak részére küldött levelében érint. A levél tartalmának részletes ismertetését mellőzve, röviden néhány gondolatot az abban foglaltakról.
Az Országos Erdészeti Egyesület számára ugyanúgy, mint az összes többi érdek-képviseleti és szakmai szervezet számára mindvégig lehetővé tettük, hogy véleményüket a jogszabály előkészítése során kifejtsék. Erre mind szóban, mind pedig írásban a lehetőségük adott volt. Amely kérdésekben konszenzusra tudtunk jutni, azokat igyekeztünk is a jogszabály végleges szövegének kialakításakor figyelembe venni. Nem azonosult viszont a minisztérium az egyesületnek azzal az álláspontjával, mely szerint a vadgazdálkodás nem önálló gazdálkodási tevékenység, azt csak az erdőgazdálkodás részeként lehet kezelni. Az egyesület pedig nem értett egyet a vadgazdálkodási alap önálló létesítésével. (Mészáros Béla: Nemcsak az egyesület.)
Az országos egyesületi alap és a vadgazdálkodási alap összevont kezelését vagy külön kezelését nem tartom kardinális kérdésnek, de az a minisztérium szakembereinek az álláspontja, hogy az összevonás megnehezíti a két alap eltérő céljainak megvalósítását. A vadgazdálkodási alap a vadászható állatfajok populációinak és élőhelyeinek megőrzését kívánja támogatni gazdálkodási formáktól függetlenül.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ország földterületének mindössze 18%-a az erdősült terület, a többi része egyéb földterület. Nos, képviselő urak, 82%-nál nem kell védelem, csak a 18%-nál?
A vadgazdálkodási alapnak az országos erdészeti alapba való beolvasztásával a vadgazdálkodás pénzeszközeinél arányeltolódás következik be. A vadgazdálkodási alap önálló működtetésével az erdőterületen és a mezőgazdasági területen lévő, vadgazdálkodással összefüggő kiadások egyaránt teljesíthetők. Megjegyzem, a két alap nagyságrendben is eltér egymástól. Az országos erdészeti alap 2,5 milliárd forint bevételt, a vadgazdálkodási alap mindössze 40 millió forint bevételt tervez.
Tisztelt Országgyűlés! A Földművelésügyi Minisztérium a vadászattal kapcsolatos kérdések megoldásánál most is és a jövőben is – a szélesebb társadalmi összefüggéseken túl – nagyon komoly hangsúlyt kíván fektetni a szakmai megközelítésre.
Véleményünk szerint jelenleg semmilyen olyan veszély nincs, hogy ez a mostani törvény, illetve a vadászati jog hasznosításával összefüggő javaslat bármilyen formában kényszerpályára terelné a készülő erdő-, illetve vadászati törvénytervezetet. Sem a törvényjavaslatban, sem pedig annak indokolásában semmi olyan rendelkezés nincs, amely a vadászati jog későbbi hasznosítási rendjére vonatkozó bármiféle elkötelezettséget jelentene. Ezt a kérdést az Országgyűlésnek kell a jövő évben eldöntenie.
A mostani módosítási javaslat kizárólag csak technikai jellegű kérdésként foglalkozik a vadászati joggal, mivel az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény szerint jelenleg az állam a vadászati jogot kizárólag állami szervek útján hasznosíthatja. Ez a rendelkezés ma már nehezen tartható, mivel az állami gazdaságok és az állami erdőgazdaságok privatizációja előrehaladott stádiumban van. Ezért gondoskodni kell átmenetileg is, az állam vadászati jogának hasznosításáról az általam felsorolt állami vállalatok esetében. Javaslatunkkal ezt a kérdést próbáljuk megoldani az új vadászati törvény hatálybalépéséig.
Nem arról van szó tehát, hogy a vadászati jog gyakorlásával a földművelési miniszter most valami hűbéri tevékenységet kezdene. Jogszabályokkal szeretnénk az átmeneti gondokat megoldani, mert így a legegyszerűbb.
Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a mi javaslatunk nemhogy szűkíti, hanem inkább tágítja azokat a lehetőségeket – a korábbi tételes szabályozással ellentétben –, amelyek a vadászati jog gyakorlására jogosultak körére vonatkoznak.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy röviden néhány gondolatot szóljak azokról a kérdésekről, amelyek az egyes pénzalapokra vonatkozó szabályozásnál, mint újdonságok konkrétan megjelennek.
Az állattenyésztési alappal összefüggésben meg kell említenem, hogy hazánkban már az 1940. évi XIII. törvénycikkben létrehozták, illetve elrendelték a törvényhatósági állattenyésztési alapok létesítését.
(15.50)
Az utóbbi évtizedekben ez a rendszer megszűnt – most megújult formában kívánjuk ismét létrehozni.
Az állattenyésztési alap olyan önfenntartó alap, melynek alapvető forrása az állatitermék-előállítók által befizetett hozzájárulás. Az alap a tenyésztés sajátosságából adódó tenyésztési többletráfordítások részbeni finanszírozását teszi lehetővé, melynek haszonélvezői közvetlenül a tenyésztők, de a magas genetikai értéket képviselő tenyészállatok és szaporítóanyagok használata révén az egész árutermelő ágazat.
Az állattenyésztési alap tenyésztési hozzájárulás bevezetésével tudja támogatni a folyamatos genetikai fejlesztést, és az egyre magasabb minőségi követelményeket támasztó belföldi és külföldi piac igényeinek a kielégítését, továbbá a gazdaságos és hatékony állatitermék-előállítást.
A föld nemzeti kincs, ezért a jó minőségű termőföldek fokozott védelme alapvető nemzetgazdasági érdek. E szempontot kívántuk érvényesíteni a földvédelmi alapra vonatkozó rendelkezések megfogalmazásakor. Az új szabályozás a földvédelemmel kapcsolatos szakmai feladatokat a környezetgazdálkodásra is figyelemmel kívánja rendezni. A törvényjavaslat a korábbiakhoz képest jelentősen bővíti azoknak a jogosultaknak a körét – magánszemélyek, egyéni gazdálkodók, kisvállalkozások –, akik részére a földvédelmi alapból meghatározott célokra vissza nem térítendő támogatás adható. A javaslat lehetővé kívánja tenni – összefüggésben a tulajdon átalakításával is –, hogy a termelők a talajvédelmi feladatok elvégzéséhez, a színvonalas legelőgazdálkodás kialakításához támogatást igényeljenek.
A halgazdálkodási alap rendeltetése az állam által halászati és horgászati hasznosításba adott vizek halállományának védelme és fejlesztése. Az új szabályozás a környezet és a halállomány együttes fejlesztését tűzi ki célul, így kiemelt jelentőséget biztosít az élőhelyek rehabilitációjának, a halpusztulások megelőzésének és az esetlegesen bekövetkező káresemények következményei felszámolásának.
Ugyancsak új eleme a szabályozásnak, hogy szakít a korábbi, vagylagos horgász-halász szemlélettel, és a halgazdálkodásban részt vevő szervezeteket – így a horgász egyesületeket is – egyenrangú, önálló partnernek tekinti.
Az alap képzése sem a gazdálkodó szervezetekre, sem a horgászokra nem ró új terheket – sőt, a gyerekek horgászjegyével kapcsolatos költségeket például csökkenteni kívánja.
Összegszerűségében a legnagyobb jelentőségű a mezőgazdasági fejlesztési alap. A tervezett új alap a mezőgazdaság tulajdonosi, szektorális, illetve termelési szerkezetének átalakítását, valamint az így korszerűsített mezőgazdasági termelés új szereplőinek állami támogatási eszközökkel történő segítését szolgálja. Fokozottan koncentrál a kis- és középvállalkozások anyagi-műszaki ellátottságának javítására, a hatékony gazdasági tevékenységhez nélkülözhetetlen szakmai ismeretek, szaktanácsadás széles körű elterjesztésére, valamint a korszerű biológiai alapok biztosítására.
Az alap forrásait az első évben – 1993-ban – az állam vállalkozói vagyonának privatizálásából befolyó bevételek egy részének – mintegy 4 milliárd forintról van szó – átcsoportosításával kívánjuk megteremteni. Az alapból csak megfelelő szakmai előkészítéssel, pályázati úton nyerhető el támogatás – a pályázatok nyilvánosak lesznek.
Az alap szervezett forrásának legnagyobb hányadát, mintegy 3,3 milliárd forintot a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási alaptevékenység termelő beruházásainak és a rendeltetésszerű működtetésükhöz szükséges infrastruktúra megvalósításának támogatására kívánjuk fordítani. E támogatási konstrukció meglátásom szerint tartós eleme lesz a modern agrárszabályozásnak, és nagyságrendje miatt is számottevően hozzájárul az ágazat piaci esélyeinek eszközoldalról történő megalapozásához.
A mezőgazdasági termelés átrendeződése, az új tulajdonviszonyok kialakulása és a magántermelés fellendülésének időszakában különösképpen fontos, hogy a termelés folyamatosságát és fejlesztését segítő biológiai alapok, fajták, tenyészanyagok, vetőmagvak, szaporítóanyagok megőrzését, fenntartását, fejlesztését központi források igénybevételével is ösztönözzük.
A fejlesztési támogatás egyrészt a génvagyon megőrzésére, az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködés fenntartására, másrészt az agrárágazati célokat elősegítő, kiváló minőségű alapanyagok előállítására, vizsgálati rendszerünk nemzetközi színvonalú korszerűsítésére irányul. Ennek haszna az árutermelésben, az exportárualapok bővülésében, a tájtermelés igényének megfelelő fajták választékában jelentkezik – végső soron javítja a mezőgazdasági termelés eredményességét.
Az agrárgazdaság és ezen belül a tulajdonviszonyok átalakulása ma szükségessé teszi a mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer új alapokra helyezését. A kialakuló agrár-szaktanácsadó rendszer révén az agrárgazdaság szereplői a lehető leggyorsabban és legelőnyösebben lesznek képesek alkalmazkodni a kül- és belpiaci követelményekhez, és a szerzett információk birtokában termelésük hatékonyságát is emelni tudják.
Elképzeléseink szerint az alapból a szaktanácsadással összefüggő költségek egészbeni vagy részbeni fedezésére mind a mezőgazdasági vállalkozók, mind pedig a mezőgazdasági szaktanácsadásban közreműködők részesülhetnek.
Az országos erdészeti alappal kapcsolatban szeretném kiemelni azt az egyik fontos új elemet, hogy figyelemmel az új tulajdonosi struktúrák kialakulására, megszünteti az eddigi merev, szektorális elkülönülést – más szóval: nemcsak az állami erdészeteket, hanem a visszaállított erdőbirtokossági és magántulajdonban lévő erdők felújítását, védelmét is ebből fogjuk támogatni. A korábbi, kicsit pazarló szabályozással szemben az új rendszer már nem támogat indokolatlan ráfordításokat: így például a túl költséges technika, illetve technológia alkalmazását az erdőfelújításban, továbbá olyan erdőnevelési eljárásokat, amelyek során a kitermelt faanyag költsége már fedezi a költségeket, valamint olyan ráfordítások alapján elszámolható fenntartási munkákat, amelyek elvégzése elsősorban a tulajdonos érdeke.
Az országos erdészeti alapban rendelkezésre álló pénzösszegek felhasználását elsősorban a kitermelt erdő felújítására koncentráljuk, így egyben növeljük az erdőtulajdonos gazdálkodási felelősségét is, ösztönözni kívánjuk továbbá a tulajdonost a saját erőforrásainak igénybevételére is, mivel csakis az erdő szempontjából legszükségesebb feladatok elvégzésére tudunk támogatást adni. A korábbiakban ugyanis az erdőfelújítás, erdőnevelés és -fenntartás teljes költségét az alap finanszírozta, így a gazdálkodó nem volt érdekelt abban, hogy a felmerülő költségeket csökkentse. Ez a szemlélet az alap pénzügyi ellehetetlenülését eredményezte.
Az alap végezetül új rendelkezésként támogatni kívánja az erdővédelmi munkák költségeit is, amenynyiben azok elvégzése nem az erdőgazdálkodó hibájából vált szükségessé.
A vadászható állatfajok a természetes fauna azon részét képezik, amely korlátozottan hasznosítható.
(16.00)
Az állatfajok populációinak és élőhelyeinek megőrzésére, fenntartására a társadalomnak különös figyelmet kell fordítania. A vadgazdálkodási alap ennek elősegítését szolgálja, ezáltal nemcsak a vadászható állatfajok, hanem jelentős számú más fajok életfeltételei is javíthatók.
A vadgazdálkodási alap jelenleg is működik. Miniszteri rendeletben foglalt szabályozás szerint így nem ró újabb terheket a gazdálkodókra. A törvényjavaslatban foglalt rendelkezésben azonban új támogatási célokat határozunk meg. Míg korábban a mesterséges vadtenyésztést, a nagyvad-vérfrissítést és az engedélyezett vadtelepítés támogatását tartották elsődleges célnak, így most elsősorban a vad védelmére, élőhelyének fenntartására és fejlesztésére kívánjuk a hangsúlyt helyezni.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot részleteiben vitassák meg és fogadják el. Úgy látom, hogy e törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés olyan törvényt alkot, amely az agrárágazat átalakulása és működése szempontjából kiemelkedő fontosságú. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
