SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világ sok országában a magzati élet védelme kapcsán a társadalom szinte egészét átjáró heves viták alakultak ki. Ezek a viták nagyon fontosak, de csak akkor lehetnek eredményesek, ha nem az érzelmek szintjén zajlanak, hanem észérvek szállnak szembe észérvekkel.
Már a törvény előkészítése idején érezhető volt, hogy hazánkban ez a vita nem durvul el. Nem következett be ez a parlamenti fázisban sem. Most tehát meg kell köszönnöm képviselőtársaimnak ezt a felelős magatartást.
Azt is megállapítom, hogy a vita nem laposodott el. Nem tették félre a problémákat, s minden olyan vélemény elhangzott, ami ma a társadalomban ismeretes. Ha az egyes képviselők személyes véleménye nem is közeledett egymáshoz, azt azért örömmel nyugtázhatjuk, hogy a vita nem volt felesleges. A vita itt, az ülésteremben zajlott, de az egész ország figyelt rá. Talán éppen ez volt a legnagyobb haszon magából a vitából.
Évtizedekig nem hangozhatott el nyilvánosan olyan vélemény, amely a magzatvédelem szempontjait támogathatta volna. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy mód nyílt egymás gondolkodásának megismerésére és megértésére. A különböző felfogások közti eltérések megmaradtak ugyan, de világossá vált, hogy ezen a téren nem pártkülönbségek osztanak meg bennünket. S ez a felismerés talán egész parlamenti munkánk során javíthatja a pártok közti kapcsolattartást, aminek beláthatatlan jelentősége lehet a hazai parlamentarizmus fejlődésében.
Van olyan véleménykülönbség is, amely hoszszabb tárgyalás és magyarázkodás után elsimítható. Ilyennek tartom például azt a javaslatot, hogy az oktatás, az iskola ne vegyen részt a társadalom olyannyira szükséges szemléletváltásának kialakításában. Való igaz, hogy sok nyugati rossz példát lehet találni, ahol az iskola inkább lélekmérgezést, mint okos felkészítést produkált, és a családok sajátos jogait és a szülő felelősségét semmibe vevő rendszerek alakultak ki. Ez nagy baj lenne. Ha viszont az oktatás nem terjed ki a magzat fejlődésének tudományos megismertetésére, soha nem lehet hatékony magzatvédelmet megvalósítani Magyarországon.
Ha valahol, itt meg kell találni a sokat emlegetett arany középutat.
A vita során a megelőzésről, az ehhez szükséges ismeretterjesztésről nem esett elég szó, pedig ez az egyik legfontosabb eleme a magzatvédelemnek. Az ez irányú állami felelősséget hangsúlyozó módosítványt támogatni fogom. Csak ez segítheti elő azt, hogy a jövőben a kormányzati és törvényhozói döntések helyett megalapozott egyéni, személyes döntések iktassák ki a gyakorlatból az abortuszokat.
A beterjesztett módosítványok egyik oka a bizalmatlanság. Ennek oldására mutattuk be a bizottságokban azon rendeletek tervezetét, amelyek csatlakoznak a most meghozandó törvényekhez, és amelyeknek meg is kell jelenniük januárig.
Van olyan módosítvány is, amelyet pénzhiány miatt nem támogathattunk. Például az a javaslat, mely szerint a várandóssági pótléknak az első hónaptól kellene járnia.
Ezen a ponton fel kell hívnom a figyelmet egy sajnálatos hibára, helyesírási hibára. Az általunk benyújtott tervezet következetesen várandósági pótlékról beszél. A várandóság nem más, mint bármely, a jövőben bekövetkező juttatás. A gyermeket váró nő várandós. Az ebből a szóból képzett főnév, a várandósság természetszerűen 2 s-sel írandó. Tehát ha megszavazzák ezt az új szociális támogatási formát, a normaszövegben várandóssági pótléknak kell szerepelnie.
Volt egy módosítvány, amely a törvény 5. §-át úgy változtatta meg, hogy kimondotta volna a jogalkotói szándékot. Ez a törvény nem helyezi hatályon kívül a Büntető Törvénykönyvnek a magzatelhajtás büntetésére vonatkozó részét, csupán meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az ott szereplő büntetés nem szabható ki, hiszen kiszabásából nagyobb kár származnék, mint elengedéséből.
Tervezetünk tehát tűri, de nem engedélyezi a terhesség megszakítását. Sajnos a legjobb igyekezet ellenére sem tudtuk megtalálni azt a szöveget, amely ezt a jogilag nyilvánvaló helyzetet megfelelően illeszthetné be a normaszövegbe. Elfogadva az alkotmányügyi bizottság ez irányú szakvéleményét, legnagyobb személyes sajnálatomra, de a szakszerűség tiszteletben tartásával ezt a tartalmilag fontos, de formailag hibás indítványt nem tudom támogatni.
Olyan helyzet áll itt elő, mint amikor egy államközi szerződés rögzíti, hogy a felek kölcsönös egyenlőség alapján hozták meg döntésüket. Ám, ha ezen szerződésben egy nagyhatalom egy kishatalommal packázik, ettől még a valódi egyenlőség nem jön létre. Törvényünk szellemének tehát magának kell hordoznia és hordozza is azt, amit ez a módosítvány normaszövegben akart kimondani.
(9.30)
Végezetül: még egyszer megköszönöm azt a mintaszerű felelősségtudatot, amit a magzatvédelmi törvény kapcsán tapasztalhattunk. Meggyőződésem, hogy ezzel országunk érettségének és stabilitásának újabb, nagy jelentőségű jelét mutatta az Országgyűlés.
Most, a szavazás megkezdése előtt azokhoz a képviselőtársaimhoz fordulok, akik szerint az úgynevezett B-variáns túlzottan liberális, a nemzet további erkölcsi és demográfiai pusztulásához vezető, alapvetően elhibázott lépés. Félek: ez a zárszó nem alkalmas meggyőzésükre; de szeretnék felolvasni egy idézetet. Valéry Giscard d'Estaing Hatalom és élet című könyvében, az éppen az ő köztársasági elnöksége alatt születő – egyébként meglehetősen liberális – francia abortusztörvénnyel kapcsolatban a következőket írta: "Nem az a dolgom, hogy személyes meggyőződésemet ráerőszakoljam polgártársaimra, hanem, hogy ügyeljek rá, hogy a törvény megfeleljen a társadalom állapotának, s következésképp tiszteljék és alkalmazni tudják."
Ezért – hadd tegyem hozzá – mindazok rossz úton járnak, akik a saját erkölcseiket akarják ráerőltetni a magyar társadalomra. Viszont – és ez is fontos – még rosszabb úton járnak azok, akik saját gyöngeségeiket akarják ráerőltetni a magyar társadalomra.
Félek tehát, hogy ez a zárszó már nem alkalmas egymás meggyőzésére, de remélem, hogy amennyiben a B-variáns lesz a Parlament végső döntése, olyan folyamatok indulnak el a magyar társadalomban, hogy heves kritikájuk utólag felesleges aggódásnak bizonyul. Ha azonban nem így lesz, hanem valóban a felelőtlenség gyakorlata terjed tovább, a folyamatokat figyelő felelős Kormány és Parlament megtalálja az alkalmas időt, ami a törvény továbbfejlesztésére a leghelyesebb.
Tehát nem érdemes találgatni, meddig lehet érvényben most meghozandó rendelkezésünk, hanem inkább össze kell fogni mindazoknak, akik szeretnék, ha ez a barbár és nemtelen beavatkozás kiiktatódna a születésszabályozási gyakorlatból. A tervezet mindkét variánsa ugyanis arra törekszik, szűnjék meg az anyaméh a legveszélyesebb hely lenni az ember számára. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem felelős szavazataikat. (Taps a jobb oldalon.)
