KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Először is egyetlen dologra szeretném emlékeztetni önöket; még körülbelül két évvel ezelőtt, az Országgyűlés megalakulása után 47-es számmal Pap János és én egy határozati javaslatot nyújtottunk be, aminek tartalma körülbelül ugyanaz volt, amit most a Kormány benyújtott. Ezt akkor, közel egy év elteltével sem fogadta el a tisztelt Ház.
A jelenlegi határozati javaslat, amelyet a Kormány benyújtott, azt hiszem, több tekintetben is túlhaladott. Az egyik az, hogy a határozati javaslat még jövő időt használ a bizonyos elküldendő levél tekintetében, mint tudjuk, ez a levél már kb. egy hónappal ezelőtt elment.
A másik pedig: a válaszra vár, és a válaszhoz köt bizonyos határidőket. A választ már március 6-án megadta a szövetségi gyűlés.
Még egy megjegyzés: azt hiszem, hogy akkor, amikor az Országgyűlés bizottsága és a Kormány tárgyal egy ügyben, a Kormány egyik tagjának, különösen a környezetvédelmi miniszternek nem kellene vagy nem kellett volna külön tárgyalásokat folytatnia a másik kormánynak a képviselőivel. (Katona Tamás: Nem erről tárgyalt.)
És végül néhány jogszabály, amelyet a mű vagy az építkezés, illetve a szerződés sért. Az egyik ilyen maga a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között kötött 1977. évi szerződés, amelynek 15. cikkében foglalt azon követelménynek, mely szerint a szerződő felek gondoskodnak arról, hogy a vízlépcsőrendszer megvalósítása és üzemeltetése folytán a Duna vízminősége ne romoljék; illetve a 19. cikk követelményének sem felel meg, amely a vízlépcsőrendszer megvalósításával és üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő természetvédelmi követelmények kielégítéséről való gondoskodást tette a felek kötelezettségévé.
Tekintettel arra, hogy ezek a jogsértések a szerződés tárgyának és céljának a megvalósításához nélkülözhetetlen rendelkezés megsértését jelentik, a másik szerződő fél, adott esetben Magyarország, fel van jogosítva arra, hogy a szerződésszegésre, mint a szerződés teljes vagy részbeni megszűnésének vagy alkalmazása teljes vagy részbeni felfüggesztésének okára hivatkozzon. Ettől a jogától az sem foszthatja meg Magyaroszágot, ha maga is elmarasztalható a szerződés ezen előírásának nem teljesítésében.
Az ENSZ nemzetközi jogi bizottságának szerződéstervezetével és a nemzetközi szokásjoggal összhangban a magyar fél megszüntetheti a szerződést, az az egyetlen eszköz arra, hogy elkerülje az ökológiai szükséghelyzet létrejöttét, illetve fennmaradását.
Az államfelelősségről az ENSZ-ben a nemzetközi jogi bizottság gondozásában készülő szerződéstervezet kimondja, hogy az állam akkor hivatkozhat a szükséghelyzetre, mint a cselekedet jogellenességét kizáró okra, ha ez a cselekedet volt az egyetlen eszköz arra, hogy lényegbe vágó érdekét súlyos és küszöbönálló veszélytől megóvja, és a cselekedet nem csorbította komolyan annak az államnak lényegbe vágó érdekét, amellyel szemben a kötelezettség fennállt.
Tekintettel arra, hogy a vízerőmű meg nem épülte közös, bár nem egyforma mértékben felismert érdek, fel sem merül, hogy az előbbi pontra hivatkozást az utóbbira utalva meg lehessen akadályozni.
A nemzetközi jogi bizottság már 1980-ban kimondotta az idézett cikkhez fűzött kommentárjában, amit egyébként Csehszlovákia sem kifogásolt, hogy szükséghelyzetre lehet hivatkozni, mint az államnak a nemzetközi kötelezettségeivel összhangban nem lévő magatartásának az alapjára, ha az adott esetekben erre a magatartásra kivételesen szükség van annak érdekében, hogy komoly és küszöbönálló veszélyt hárítsanak el, mégpedig olyan veszélyt, amely, ha nem is elkerülhetetlen, de mindenesetre vitális ökológiai érdekeket fenyeget. Ennek az érvnek tehát az a lényege, hogy lehetővé teszi a szerződés megszüntetését akkor is, ha az egyébként tilos lenne. Így közömbössé válik, megalapozza-e a magyar lépést a másik fél szerződésszegése, vagy sem, és az is, hogy maga az 1977. évi szerződés valóban hallgat az egyoldalú megszüntetésről.
További jogszabályok, amelyeket az úgynevezett C variáns sért, többek között az 1956. évi határrendszerződés, amely kimondja, hogy a határfolyók medrének helyzetét lehetőleg változatlan állapotban kell tartani.
Sérti az 1976. évi vízgazdálkodási egyezményt, amely kimondja, hogy kölcsönös egyetértés nélkül nem végeznek semmiféle olyan vízgazdálkodási tevékenységet, amely a közösen megállapított vízviszonyokat kedvezőtlenül befolyásolná, illetve a vízfolyások medrét úgy használják, hogy egymásnak kárt ne okozzanak. Valamint előzetes tárgyalási kötelezettséget rögzít határon túli hatásokkal járó tevékenységek esetében.
Sérti továbbá az államhatáron való együttműködésről kötött, ugyancsak 1976. évi egyezményt, amely kimondja, hogy a szerződő felek gondoskodnak arról, hogy a határ közelében végzett munkák során ne érje károsodás a másik állam területét.
Az 1977. évi szerződés 22. cikke külön szerződés feladatává tette a határmódosítást, és a határ jellegének megváltoztatását, amely szerződés azonban soha nem jött létre, ezért a határ jellegét illetően a két békeszerződés – a párizsi és a trianoni – a mérvadó, vagyis a határ a Duna hajózási fővonala.
A többoldalú szerződések közül utalni kell az 1948. évi Duna-egyezményre, amely szerint a felek nem gátolhatják vagy akadályozhatják a hajózást, márpedig a Dunacsunynál folyó munkálatok akadályozni fogják.
Továbbá a C variáns megfosztaná Magyarországot a nemzetközi szokások szerint neki járó vízmenynyiségtől, vízerőpotenciáltól és vízminőségtől, vagyis jogsértő módon elorozná egyik legjelentősebb természeti kincsünket, és így durván sértené a nemzetközi erőforrások használatának általános szabályait és elveit.
A nemzetközi folyók nem hajózási célú hasznosításának joga rögzíti a folyók ésszerű és méltányos hasznosításának elvét.
A szomszédos ország területén bekövetkező károkozást tiltja a világhírű 1972. évi stockholmi környezetvédelmi nyilatkozat 21. elve, a Természetvédelmi Világcharta, valamint a Közös Jövőnk, úgynevezett Bruntland-jelentés; a finnországi Espó-ban 1991. februárjában elfogadott, a határokon túlnyúló hatások vizsgálatával foglalkozó egyezmény; a Duna menti államok együttműködéséről, a Duna vízgazdálkodási kérdéseiben és a szennyeződés elleni védelem kérdéseiben, valamint az ENSZ európai gazdasági bizottsága által készített egyezménytervezetet, az 1971. évi ramsari egyezményt, az 1979. évi berni egyezményt.
Az előzőekből azt hiszem, megállapítható, hogy az 1977. évi szerződés olyan sok természeti és környezetvédelmi szabállyal, elvvel és követelménnyel ellentétes, hogy akkor sem lenne szabad teljesíteni, ha egyébként megelőző jogsértések nem adnának alapot a szerződés válaszlépésként való megszüntetésére. Továbbá: egyetlen állam sem kötelezhető arra, hogy önmagát sújtó katasztrófa létrehozatalára szerződjön, így az ilyen kihatással fenyegető szerződés felszámolása nemcsak lehetséges, hanem a kárenyhítés kötelezettségéből és morális követelményekből fakadóan szükséges, valamint a nemzetközi jog által megkívánt is. Köszönöm szépen. (Taps.)
