SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Nem gondoltam, hogy rögtön egymás után következünk.
A módosító javaslat, amelyet közösen adtunk be 4902-es számon, egyik sorában mi arra törekedtük, hogy ebben a törvényben próbáljunk teljes egységet teremteni, tehát azt, amit a törvény is maga elé tűzött, hogy egy egységes köztisztviselői kar jöjjön létre, ahol a kivételek, ahol a különleges eljárások minimálisra csökkenthetők legyenek.
Azt a célt próbáltuk erősíteni – amely ugyancsak a köztisztviselői karral szemben felmerült –, hogy minél kevésbé kerüljön a politikai alku tárgyába a köztisztviselői kar. Amikor módosító javaslatunkat beadtuk, ezeket a célokat próbáltuk erősíteni.
Leginkább az önkormányzatok apparátusaiban dolgozó köztisztviselőknél jelentkeznek problémák véleményünk szerint. Ezek a dolgozók mintegy 50%-át teszik ki a köztisztviselői karnak, és az itten jelentkező eltérő szabályozások egy olyan eltérést eredményeznek, amik alapján mintegy I. osztályú vagy mint II. osztályú köztisztviselők jönnek létre, ami, úgy gondoljuk, hogy ellentétes a törvény alapgondolatával.
Egyik oldalról mi fontosnak tartjuk azt, hogy az önkormányzatoknál, ahol a legerősebb lehet a személyes kapcsolat, a személyi kapcsolat kérdése, nagyobb biztosítékokat kell adni. Így ezért mi javasoltuk és javasoljuk, hogy az az ellentmondás, amely az önkormányzati törvényben is benne van, hogy a polgármester munkáltatója, ugyanakkor a törvényességi felügyeletért, illetve a hivatal működéséért a jegyző felel, ezért a tisztviselői karral szemben a jegyző szerepének erősítését akarjuk célozni azzal, hogy az egyetértési jogot erősítsük, azaz a véleményezési jog helyett egyetértési jogot adjunk a jegyzőknek, tehát azt, hogy a jegyzőnek az apparátus mozgatásában egyetértési joga legyen.
Másik ugyancsak problémás kérdés az önkormányzati dolgozóknál az illetményrendszer kérdése. Amíg a tervezet 4. §-a azt fogalmazza meg, hogy pozitív eltérésre lehetőség van, addig a 42. § (3) bekezdése az illetményrendszer tekintetében egy szabad lehetőséget ad az önkormányzatoknak, ami azt is jelentheti, hogy lefelé is eltérhetnek az illetményrendszertől.
Úgy hisszük, hogy jelen esetben garanciát kell adni ennek a törvénynek arra, hogy egységes tisztviselői kar jön létre, ahol – mint említettem – nem lesznek I. és II. osztályú tisztviselők, tehát az önkormányzatokban dolgozók tevékenységét nem értékeli le az, hogy bérük alacsonyabb legyen. Azt gondoljuk, hogy az önkormányzatban – főleg egyre lejjebb – kisebb településeken egyre magasabb, jobban kvalifikált dolgozókra van szükség, ezért szükséges az, hogy olyan bérrendszer alakuljon ki, ami minimálian garantálja az átlag köztisztviselői bért, tehát ne jöhessen létre az, hogy a szegényebb települések nem tudnak megfizetni olyan szakembereket, akik pont a szegény településeken kell, hogy nagyobb szakmaisággal tudják képviselni az ott lakók érdekeit.
Ezért azt javasoljuk, hogy itt ez a paragrafus maradjon el, és érvényesüljön a törvény egészében a 4. §-ban meghatározott pozitív eltérés lehetősége.
Kisebb kérdés, de azt gondoljuk, hogy egységesíteni kell, és az egységesítés szempontjából fontos, hogy amíg a köztársasági megbízotti hivataloknál vagy a megyei dekoncentrált szerveknél egy plusz 10%-os bérkiegészítésre tesz lehetőséget, ugyanezt nem biztosítja a megyei önkormányzat hivatalában dolgozó tisztviselők számára. Azt gondolom, ha egységes rendszer alakul ki, akkor a területi elvet egységesen kell követni.
Úgy gondoljuk, hogy ebben a törvényben nagyon következetesen kéne érvényesíteni azt, hogy itt köztisztviselőkről van szó, és nem hiszem és nem hisszük azt, hogy itt jogszabályi megfontolások vagy kényelmességi szempontok alapján más törvények helyett kell itt elintézni kérdéseket. Ilyen például az önkormányzati tisztségviselők szabadságának és költségtérítésének kérdése. Tudom és lehetséges, hogy ezt itten egyszerre most el lehetne intézni, de azt gondolom, hogy a jogszabályok áttekinthetősége, a szabályozások egységesítése azt szolgálja, azt célozza, hogy egy helyen legyenek szabályozva az összetartozó kérdések, tehát hasznosabb lenne, ha a polgármesterek jogállásáról szóló törvényben kerülne ez megfogalmazásra. Nem hiszem, hogy jó az, hogy ide bekeveredik tipikusan nem köztisztviselői kérdés megoldása.
Ugyancsak a 49. §-ban szabályozni kívánja a javaslat az önkormányzati képviselők tiszteletdíját, illetve költségtérítését. Hasonlóan azt kell mondanom, hogy nem szerencsés az, hogy választott képviselők pénzügyi kérdéseit a köztisztviselők kérdésénél akarják elrendezni. Tudom, hogy az önkormányzati törvény ad felhatalmazást, hogy más törvény rendezze ezt a kérdést, de nem hiszem, hogy jó, hogy egy egységes törvénybe olyan típusú megoldások kerülnek bele, amelyek nem odavalóak, egyszerűsítés kedvéért kerülnek itt elintézésre.
Tehát én javasolnám azt, hogy ez máshol kerüljön megoldásra, van erre megoldás, tehát nem kell kétharmados törvényhez nyúlni.
Még egy kérdéscsokrot szeretnék érinteni: ez a minősítés kérdése. Azt gondolom, hogy a minősítés problémája kiemelkedő jelentőségű a köztisztviselők életében, a minősítés pozitív vagy negatív volta meghatározó a köztisztviselő életének, előrehaladásának sorsában. Azt hiszem, hogy ezt a meghatározó szerepét erősíteni kell, és minden helyen, tehát ahol a köztisztviselőt érintő döntések születnek, ott a minősítésnek kell megalapozónak lennie.
A 17. § e) pontja a felmentésről szól, és az alkalmatlanságot fogalmazza meg mint felmentési lehetőséget. Azt gondolom, hogy a minősítésnek két kiemelkedő szerepe kell, hogy legyen. Nem hiszem, hogy a felmentés egyik percről a másik percre fogalmazódik meg, tehát ha egy minősítés tisztességesen és felelősséggel készül, akkor jelzi a hivatali vezető azt, hogy valami problémát észlel az alkalmazottnál, a beosztottjánál. Ha menet közben, tehát két minősítés között észleli azt, hogy problémák vannak, akkor módja van arra, hogy a két idő közti minősítés lehetőségével éljen.
Tehát azt gondolom, mivel a felmentés alapvetően határozza meg egy köztisztviselő sorsát – mert ha felmentik, akkor kikerül ebből a körből, amire lehet, az életét adta rá, hogy köztisztviselő szertne lenni, és ezt teljes szívvel tette –, ide minősített biztosítékokat kell beépíteni. Ezért gondolom, hogy a felmentéshez szükséges lenne mint minősített feltételt besorolni azt, hogy a minősítésben szerepelnie kell, meg kell alapozni azt, hogy a felmentéshez jut a hivatali főnök.
A végén kisebb kérdéseket szeretnék a minősítéssel kapcsolatban még jelezni. Itt szerepelnek olyan fogalmak, amelyek nem igazán konkrétak, és egy kicsit szubjektív ítéletre adnak lehetőséget. Mivel említettem már, hogy a minősítésnek alapvetően meghatározónak kell lenni egy köztisztviselő életében, ezért nem szerencsés, hogy olyan típusú fogalmak szerepelnek itt, amelyek ilyen általános iskolai minősítésekben talán elfogadhatók: szorgalom, igyekezet vagy személyiségi jegyek… Azt gonolom, ebben a törvényben ilyen típusú, szubjektíven értékelhető minősítési formáknak nem kellene szerepelni. Azt javasoltuk tehát módosító indítványunkban, hogy ezek maradjanak el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
