KARCSAY SÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka:
KARCSAY SÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka:
KARCSAY SÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ez az előttünk fekvő javaslat, amely valóban számos és lényeges módosítást tartalmaz, tulajdonképpen csaknem valamennyi hatályos jogszabályát érinti a büntetőjognak. Így érinti a Büntető Törvénykönyvnek mind az általános, mindpedig a különös részét, de érinti a büntetőeljárási törvényeket, érinti az életbe léptető törvényét a Büntető Törvénykönyvnek, sőt még magát a Szabálysértési Kódexet is, és tulajdonképpen távolról, a benne lévő elvi koncepció következtében, szükségessé teszi majd magának a büntetésvégrehajtási jogszabályoknak a felülvizsgálatát is.
A javaslatba foglalt módosítások igencsak eltérő jellegűek, eltérő terjedelműek, eltérő súlyúak, és tulajdonképpen eltérő okokból, megfontolásokból, sőt eltérő büntetőpolitikai koncepciókból fakadnak.
Egy ilyen terjedelmű és szétágazó módosítás esetén óhatatlanul felvetődik két egymásból fakadó, egymásból folyó kérdés, amit tulajdonképpen az előttem szóló képviselőtársaim közvetlenül vagy utalással fölvezettek.
Az első az, hogy vajon szükség van-e egy ilyen terjedelmű módosításra, általában egy ilyen novelláris megoldásra.
A másik pedig az, hogyha szükség van rá, vajon nem lett volna-e helyénvalóbb egy teljesen új Büntető Törvénykönyvnek a megalkotása.
Ami az első kédést illeti, a változtatások egy része korábbi döntéseknek a következménye. Így az Alkotmánybíróságnak a halálbüntetés alkotmányellenességről hozott határozata a törvényhelyi változtatások egész sorát teszi szükségessé.
Más esetekben viszont az életviszonyoknak a megváltozása, merem állítani, hogy az erkölcsi érték, etikai értékrendszer teljes változása eredményezett olyan új társadalomellenes magatartási formákat, melyekkel szemben a társadalom büntetőjogi eszközökkel történő védekezése nagyon is indokolt. Így az emberrablás, a közveszéllyel fenyegetés, a nemi erőszak, általában a nemi erkölcs elleni egyre szaporodó bűncselekmények – hogy csak pár példát említsek –, vagy olyasmi, mint ami korábban ismeretlen fogalom volt: a hamis bombariadók okozása. Ezek ismeretlen magatartások voltak, divatba jövetelük azonban feltétlenül igényli a büntetőjogi beavatkozást, és ami nagyon fontos szempont, ezt a társadalom sürgetőleg el is várja.
Említették itt az előttem szólók a gazdasági rendnek a lényeges megváltozásait. Természetes, hogy ezek a gazdasági, pénzügyi rendszer védelmét szolgáló büntető jogszabályok változásait teszik indokolttá, és helyes volt az előttem szóló képviselőtársamnak az utalása a bizonyos modernné vált gazdasági jellegű bűncselekményekre, például komputer-bűncselekményekre, a bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosására és a többi.
Végezetül helyt kaptak itt bizonyos büntetőjog-politikai elképzelések is egyes új rendelkezésekben.
Összességében tehát a módosításokat a Kereszténydemokrata Néppárt azoknak az előterjesztését öszszefüggésükben indokoltnak tartja, még ha részleteiben lesznek is módosítási indítványai.
Ami a második felvetett kérdést illeti, hogy vajon nem lett volna-e helyénvalóbb egy új Büntető Törvénykönyvnek a megalkotása, azt kell mondanom, hogy a hazánkban végbement és folyamatosan végbemenő politikai, társadalmi átalakulás és az említett értékrendszerben, világnézetben, etikai felfogásban zajló változások valóban előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné teszik egy új Büntető Törvénykönyv megalkotását. Azonban be kell látnunk azt hiszem, és ezzel egyet kell értenünk, hogy egy ilyen nagy volumenű vállalkozáshoz nyugodtabb körülményekre, problémamentesebb időszakra van szükség, hiszen óriási az a feladat, az az óriási penzum, ami az Országgyűlés törvényalkotása előtt áll, és nem utolsósorban az említett átfogó és összefogó büntetőpolitikai koncepcióra van szükség – ahogyan erre jogosan utalt több, előttem szóló képviselőtársam.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy rövid, negyedórás vagy húszperces felszólalás keretében még érintőleg sem lehet a javaslat legfontosabb újításaival foglalkozni. Ezért tulajdonképpen mi csak két olyan koncepciós kérdéssel szeretnénk foglalkozni, amelyeknek egyelőre csak a csírája jelent meg, kibontakoztatásuk és általános érvényre juttatásuk viszont csak egy átfogó és új szabályozásban, egy új Büntető Törvénykönyvben lesz tökéletesen megoldható.
Minden büntetőjogi reform a büntetési rendszer elvi, de még inkább gyakorlati kérdéseinek átvizsgálásával indul el. Mik legyenek a büntetések? Szigorú vagy enyhe legyen-e a büntetéskiszabási rendszer? A személy vagy a társadalom védelmét vagy az elkövető megjavítása, átnevelése felé ható humanizmust tekintsük-e fő szempontnak?
(13.00)
Legyen-e halálbüntetés vagy sem? Szerintem ez már eldöntött kérdés tulajdonképpen, de fölvetődik. A büntetést a cselekvés súlya, vagy az elkövető személyi tulajdonságainak figyelembevétele alapján szabják-e meg?
Ezek azok a fő kérdések, amelyekhez a büntető törvénykönyvek legtöbb konkrét rendelkezése mindenütt idomul.
A javaslat indoklását olvasva és hallva kitűnik, hogy az előterjesztő az igazságos vagy a tett súlyához igazodó büntetés elvéhez kívánt irányt venni. Ezzel az alapelvvel a Kereszténydemokrata Néppárt alapvetően egyetért.
A cselekvés súlyát, az abban rejlő társadalomellenességet az egyes cselekményeknél meghatározott büntetési tételeknek kifejezésre kell juttatniok, és az ítélet akkor jó, akkor igazságos, ha a büntetési tétel a cselekvés súlyához, a büntetés pedig a büntetési tételhez igazodik. Az elkövetőkben rejlő körülményeknek, érzéseknek, indulatoknak, motívumoknak vagy akár előéletének csak másodlagos jelentőséget szabad tulajdonítani, mert a büntetést alapvetően a cselekvés súlyának kell determinálnia.
Hozzátehetem még: ha a büntetés kellően védi a személyt, a közösséget, a társadalmat, de egyidejűleg elriaszt, és adott esetben nevelőhatású is, akkor lehet igazságos és hasznos.
Az elkövető személyi körülményeinek vizsgálatával a múlt rendszer büntetőpolitikája tulajdonképpen visszaélt. Hol az egyes elkövetők terhére, hol más elkövetők javára. Egyike a legsúlyosabb visszaéléseknek az volt, hogy a kemény diktatúra idején minden bűncselekménynél, az úgynevezett puha diktatúra időszakában pedig a politikai bűncselekményeknél súlyosbító körülménynek tekintették az elkövetőnek osztályidegen, különösen úgynevezett osztályellenség voltát, ugyanakkor az aktív rendszerhűség, a cselekvő együttműködés a rezsimmel mindig enyhítő körülményt jelentett.
Ez a büntetőpolitika mindig formálni akarta az elkövetőket, időnként változóan, hol a büntetések kegyetlen súlyával, hol pedig azoknak elbagatellizálásával, szinte jelképessé tételével.
A büntetési tételek ezért gyakran illúzórikusokká váltak, mert azok törvényben megállapított felső határaitól sok esetben felfelé lehetett eltérni, alsó határától pedig sok esetben, még több esetben el lehetett térni.
A jelen javaslat valóban nagy lépést tesz a tett súlyához igazodás elve felé azáltal, hogy megszünteti a visszaesők elleni túlzott szigort, és ezt végigvezeti a hatályos Btk-ban a visszaesőket sújtó számos szabályozás tekintetében.
Következetlen és vitatható viszont a javaslat akkor, amikor módosítja a Btk. 87. szakasz (1) bekezdését, és a kivételesen szó kiiktatásával tulajdonképpen korlátlan, általános lehetőséget biztosít a büntetési tétel alsó határától lefelé való eltérésre. Méghozzá úgy, hogy a nem módosított 83. §-ra hivatkozik, és ezáltal pontosan az elkövető személyi, társadalmi veszélyességének enyhébb voltára tekintettel teszi lehetővé a cselekvés súlyával arányban nem álló enyhébb büntetés kiszabását.
Véleményünk szerint ez a rendelkezés pontosan az ellenkező irányba hat, mint a meghirdetett, a tett súlyához igazodó ítélkezés elve.
A másik rendezőelv, amit ugyan a javaslat indokolása nem nevez nevén, az elkövető irányában megnyilvánuló humanizmus. Ez tükröződik nemcsak a halálbüntetés megszüntetésében, hanem példaszerűen mondva többek között a prostituáltak és kábítószer-fogyasztók megítélésében is, akik a javaslat indokolása szerint többé- kevésbé maguk is áldozatok.
A kereszténydemokraták természetesen örömmel üdvözölnek minden humanista törekvést, mind a büntetés kiszabásában, mind – hozzátenném – a büntetés végrehajtásában is, és én ezt személy szerint is üdvözlöm.
Üdvözlöm a bűnösök iránti széles körű megbocsátást, büntetésük enyhítését, egészen addig a pontig, de csak addig, amíg a bűnözők iránti humanizmus nem megy a társadalom egésze, különösen a sértettek és a potenciális sértettek iránti humanizmus rovására. Olyan időszakban, amikor a bűnözés ugrásszerűen emelkedik, a közbiztonság látványosan romlik, a társadalom nehezen tolerálja a bűnelkövetők iránti humanizmus növekedését. Ezt tudomásul kell venni a törvényhozónak is.
A társadalom gyakran jogosan zúgolódik, spontánul tiltakozik a bűnelkövetők elbánásával szemben. Ez önmagában azonban még nem lehet akadálya a bűnözőkkel szembeni humanizmus érvényesítésének. De ha ez a humanizmus tetten érhető azon, hogy a bűnözőket elbízakodottá és elvetemültebbekké teszi, és a bűnözés emelkedése irányába hat, akkor a társadalom érdekeit kell mindenekelőtt előtérbe helyezni.
A javaslat egyik rendelkezése látszólag a humanizmus irányába hat, de megítélésünk szerint sem ezt a célt, sem a tett súlyához igazodó büntetés elvét nem szolgálja. A javaslat szerint a szabadságvesztés legrövidebb időtartama egy nap, szemben az eddigi három hónappal. Nehezen képzelhető el olyan három-ötnapos szabadságvesztés, ami akár valamelyik bűncselekmény tárgyi súlyát juttatná kifejezésre, akár a speciális vagy a generális prevenció elve alapján alkalmas lenne az elkövető átnevelésére, visszatartására, vagy a többi potenciális elkövetőnek a bűnözéstől való elrettentésére.
Az Európában uralkodó felfogás szerint a rövid tartamú szabadságvesztés – ilyennek tekintik általában a hat hónap alatti büntetéseket – alkalmatlan a büntetési célok elérésére, hiszen pont ezért is növekedett meg a külföldi büntető törvénykönyvekben a pénzbüntetések napi tételének elterjedése és alkalmazása. Hiszen a rövid idejű szabadságelvonás a tapasztalat szerint arra nem elég, hogy az általában első bűncselekményes, viszonylag csekélyebb súlyú bűncselekményt elkövető megjavuljon, de arra igen, hogy családjából, környezetéből, munkaviszonyából kiszakítva új "szakmabeli kapcsolatokat" szerezzen és igazi bűnözővé váljék. A végrehajtási intézetek túlzsúfoltsága is igen megfontolandóvá teszi a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések kiszabását. Ezen a téren egyet kell értsek az előttem szóló fölszólalóval.
Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt, fenntartva a részletes vitára szükségesnek ítélt kiegészítő módosításokat, az említett két elvi jellegű és megfontolandónak tartott fenntartásán túlmenően a törvényjavaslatot támogatja és elfogadásra ajánlja.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
