FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az életüktől és szabadságuktól politikai okokból megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény elfogadásával, ezzel a törvénnyel egy kész helyzet teremtődött. Ugyan igen sokan kérték annak a törvénynek a vitájában, hogy ezt a két törvényt együttesen tárgyaljuk és fogadjuk el, miután éles, koncepcionális ellentétek voltak a két törvényre közösen tartozó kedvezményezettek kezelésével kapcsolatban, lényegében e törvénynél kész tények elé kerültünk. Azokat az embereket ugyanis, akik kimaradtak az előző törvényből, mindenképpen kárpótolni szükséges, méghozzá most már csak ebben a törvényben van erre lehetőség.
Rengeteg problémát vet föl ezekután ez a törvény, ugyanis az történik a két külön törvényben való kezelés eredményeképpen, hogy a különféle okokból elhalt emberek hozzátartozói egy egészen más minőségű kárpótlásban részesülnek az állam részéről. Azok az emberek, akik a már elfogadott, úgynevezett harmadik kárpótlási törvény értelmében vagy hatálya alá tartozó egyének, akik elvesztették az életüket, hozzátartozóik egymillió forint kárpótlást kapnak, az e törvény hatálya alá tartozó, és egyben úgyszintén életüket vesztett személyek hozzátartozói viszont csak havonta 2500 forint életjáradékot kapnak. A hazai banki kamatokat ismerve, még egy átlagos lakossági betétszámlán elhelyezve is jóval magasabb havi hozamot képes produkálni az egymillió forint. Úgy gondoljuk, ez igen méltánytalan megkülönböztetése a különféle haláleseteknek.
A törvény tartalmaz még néhány eljárásjogi nehézséget. Ilyen például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányára való hivatkozás, amely a magyar jogrendnek azt hiszem, egészen 1972-ig nem volt része. Magyarán egy olyan jogszabályt kért számon az érintetteken, amit a Magyar Köztársaság nem ismert, nem volt a hazai jognak része ez az egyezmény. Másrészt ennek a bizonyítása igen csak nehéz lesz, főleg ha tekintetbe vesszük, mondjuk, az úgynevezett rendőrtábornokok perét, ahol a két urat felmentették a vádak alól; igen kétséges, hogy milyen pontokon lehet esetleg ezt a tényállást bizonyítani a jövőben.
Még egy koncepcionális problémánk van a törvénnyel. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti gondozásról szóló törvénynek nem a negyedik kárpótlási törvény szerepét kellene csak csupán betöltenie – bár most már kényszerűségből ez a feladat vár rá mindenképpen –, hanem némileg valamivel jövőorientáltabbnak kell lennie. Úgy gondoljuk, hogy remélhetőleg nem igazán lesz a jövőben az ország történelmében olyan szomorú események sorozata, mint amilyet ez a törvény próbál rendezni, de vannak olyan események hál' istennek nem társadalmi méretekben, amikről úgy gondoljuk, hogy igenis, a társadalom különös gyámkodását kell, hogy maguk után vonják.
Két ilyen területet szeretnék beemelni a nemzeti gondozás körébe. Az egyik azokat az embereket érintené, akik sorkatonai szolgálat alatt rokkannak meg vagy vesztik életüket – és itt a hozzátartozóikat szeretnénk nemzeti gondozás hatálya alá vonni. Illetve azokat a személyeket, akik életmentő tevékenység közben rokkannak meg vagy vesztik el az életüket.
Úgy gondoljuk, ezekkel a kiegészítésekkel a törvény nem csupán egy negyedik kárpótlási törvény szerepét tölthetné be, hanem kifejezné a nemzet megbecsülését azok iránt is, akiket nemcsak ilyen nagy történelmi sorsforduló kapcsán ért szerencsétlenség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
