SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel az alkotmányügyi bizottság előadót nem állított, kötelességem röviden tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy az alkotmányügyi bizottság nagy többséggel támogatta a határozati javaslatot.
Érdemben: A Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli Fodor Istvánnak és független képviselőtársainak az indítványát, azt mindenben támogatni fogja.
Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a parlamenti ciklus második felében képviselői indítványra kerülhet sor erre a rendkívül fontos aktusra, amely álláspontunk szerint a magyar demokrácia kibontakoztatásának nagyon lényeges lépése lesz. Miért? Az Országgyűlés nagymértékű, nagy mennyiségű törvényhozói munkája közben gyakran elfeledkezik a másik nagyon fontos feladatköréről, a végrehajtó hatalom, ezen belül a Kormány ellenőrzéséről. Ez a kötelezettség azonban alkotmányos kötelezettség, és alkotmányos kötelezettsége a Kormánynak is, hogy a beszámolási kötelezettségének eleget tegyen.
Általában mi a beszámolás? A legkülönbözőbb szervezetekben – ez legyen egy lakásszövetkezet vagy bármiféle kisebb közösség – a választott vezetőségek időközönként, rendszeresen be szoktak számolni a tevékenységükről az őket megválasztóknak, hogy a választóknak képük legyen erről a tevékenységről. Ennek a beszámolónak nagyon fontos eleme, hogy átfogó, és alkalmas arra, hogy az összefüggésekre felhívja a figyelmet. Nos, ilyen tükör eddig a Parlament tevékenysége során nem volt.
Fodor István – nagyon helyesen – fölhívta a figyelmet arra, hogy a Kormány tevékenységéről, pontosabban a terveiről egy átfogó anyag került a Parlament elé, az a tervezet, amely részleteiben ki sem volt még dolgozva annak idején, amely tulajdonképpen a jelenlegi Kormány kormányprogramját jelentette. Meg kell jegyeznem, hogy ennek részletesebb, 1990 szeptemberében az újságárusokhoz kikerült változata már nem került a Parlament plenáris ülése elé megvitatásra. Ugyancsak nem került a Parlament elé megvitatásra az a néhány későbbi átfogó tervezet sem, amely például Kupa-program vagy egyéb programok néven vált ismeretessé.
Ilyen körülmények között a Kormány számára is nagyon fontos, hogy egy számvetést készítsen az eddigi tevékenységéről, és az ország számára nagyon fontos, hogy ez a beszámoló ne legyen egyoldalú, azt meg lehessen vitatni, arra az ellenzéki pártok is elmondhassák az észrevételeiket, és a kormánypártok, illetőleg a Kormány képviselői erre reagáljanak, próbálják azt megvédeni. Ez a vita mindenképpen az ország javát kell, hogy szolgálja, és mindenképpen az a rendeltetése, hogy a kormányzati munkában mutatkozó hiányosságokat felfedje, a kritikát el lehessen mondani, és ahogy Fodor István is rámutatott, az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően lehetőség nyíljék arra, hogy a Kormány a szükséges korrekciókat el tudja végezni a programján. Tehát ez önmagában a beszámolás, és ez a Kormány beszámolási kötelezettsége.
Nos, meglepő volt, hogy az alkotmányügyi bizottságban Fodor István javaslatának megtárgyalásakor a Kormány részéről megjelent Horváth Balázs miniszter úr nem egyértelmű örömmel fogadta ezt a javaslatot, hanem próbált arra hivatkozni, hogy a Kormány a beszámolási kötelezettségének időnként azért eleget tesz, hiszen az interpellációkra, kérdésekre szokott válaszolni. Horváth Balázs miniszter úr arról is beszélt, hogy az lenne a megfelelő formája ennek a beszámolónak, ha az összekapcsolódna a költségvetési beszámoló vitájával, és a kettőt összekapcsolva le lehetne egyszerűsíteni ezt a kérdést. Nos, mind a két megközelítés alapvetően téves – az egyik alkotmányossági szempontból is; a másik azért, mert leértékeli ezt a rendkívül fontos kapcsolatot, amely az Országgyűlés és a Kormány közti kapcsolat, amely tulajdonképpen az ország működőképességének az egyik legfontosabb eleme.
Mi volt az alkotmányossági probléma? Az interpellációról az Alkotmánynak külön rendelkezései szólnak, méghozzá az Alkotmány 27. §-a. A beszámolási kötelezettséget viszont az Alkotmány 39. §-a szabályozza; egészen más jogintézmény, a kettőt nem lehet összekeverni. Nem lehet öszekeverni azért sem, mert a beszámolás átfogó; az interpelláció és a kérdés pedig mindig egy adott területre vonatkozik, egy adott szeletét mutatja annak a kapcsolatrendszernek, amelynek a Kormány és a Parlament között kell fennállnia, és amely időnként nem a legtökéletesebben működik.
(18.10)
Nos, az Alkotmány 39. § (1) bekezdése értelmében működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni. Mind a három szó nagyon fontos.
Kezdjük a rendszerességgel. Nos, a rendszeresség a legegyszerűbb fogalmak szerint egy bizonyos időszakonként visszatérő periodicitást jelent, amit – akárhogy is számolok – a parlamenti ciklus második felében teljesítettnek már aligha lehet tekinteni. Tehát a fele azt jelenti, hogy a legkisebb osztószám a kettő, az egyketted már eltelt, akkor itt már rendszerességet aligha lehet ebben a parlamenti ciklusban megállapítani. Ezt a mulasztását a Kormány mindenképpen elkövette. A mulasztásos alkotmánysértés egyértelműen megvalósult, a rendszerességet már ebben a négyéves ciklusban nem lehet megvalósítani, a Kormány legfeljebb javíthatja a bizonyítványát, hogyha esetleg a most következő beszámolója után talán néhány alkalommal mégiscsak be fog számolni az Országgyűlésnek. Hangsúlyozom, ez csak javítja a mérleget, de a bekövetkezett alkotmánysértésen már nem változtat.
A vitában fölvetődött az is – éppen Horváth Balázs miniszter úr hivatkozott arra –, hogy ezt össze lehetne kapcsolni a zárszámadással. Nos, ez nem szerencsés. Egyrészt azért nem szerencsés, mert a zárszámadás évenként következik be, a Kormány tevékenységéről pedig eddig még beszámoló nem hangzott el, tehát egy kétéves ciklust nem lehet összekeverni egy egyéves ciklussal. De a probléma ott is jelentkezik, hogy ha összekapcsolnánk egy másik nagyon fontos kérdéssel, az 1991. évi költségvetésről szóló beszámoló vitájával, akkor elvesztené a hangsúlyát mind a két önmagában nagyon fontos feladat. A kettőt éppen ezért nem szabad össszemosni, mindenképpen szükséges, hogy külön kerüljön sor erre a Fodor István javaslata szerinti vitára.
Nem akarok részletesen foglalkozni azzal, hogy az alkotmányügyi bizottságban még kormánypárti oldalról olyan ötlet is felvetődött, hogy a bizalmatlansági indítvány eljárási szabályaihoz hasonló valamit kellene csinálnunk. Nos, nem akarom mondani, hogy a bizalmatlansági indítvány ennél sokkal komolyabb dolog, normális körülmények mellett egy beszámoló nem járhat olyan következményekkel, hogy mindjárt bizalmatlansági indítványt is kelljen fölvetni.
A módosító indítványok körében külön ki szeretnék térni Gulyás József előterjesztésére, aki azokat a kisebb technikai fogyatékosságokat, amelyeket az eredeti előterjesztés tartalmazott, orvosolni óhajtott, és amelyek véleményem szerint erre az orvoslásra alkalmasak is. Gulyás József módosító indítványa azért is nagyon fontos – bár ezzel már Fodor István eredeti előterjesztése is foglalkozott –, hogy most hagyományt kell teremtenünk. Miért? A Házszabály semmiféle olyan szabályt, rendelkezést nem tartalmaz, amely ennek a beszámolónak a formáját rögzítené. Éppen ezért szóba kerülhetnek olyan ötletek – volt is példa rá, van ilyen módosító indítvány –, hogy ezt le lehetne egyszerűsíteni, bagatellizálni lehetne, és egy esetleges szóbeli beszámolóval el lehetne intézni, gyorsan essünk túl rajta, kész, felejtsük el, hogy ilyen is volt. Nos, én úgy gondolom, hogy a Gulyás József által előterjesztett javaslatok bizonyos értelemben pótolnák a Házszabályban mutatkozó hiányosságokat. Nagyon fontos ugyanis, hogy írásban megkapjuk ezt a beszámolót a Kormány részéről, hiszen egy szóbeli előterjesztésre csak rögtönözni lehetne és komolytalanná válna a vita, mindenki mondaná a magáét, nem lenne tárgyszerű, és aligha lenne ennek bármiféle komolyabb haszna.
A másik kérdés, hogy kell-e vitát tartani vagy sem. Ugyancsak ennek a kérdésnek a rendkívüli fontossága teszi szükségessé, hogy ennek csak akkor van értelme, ha ezt a képviselők megvitathatják. Méghozzá nem olyan formában, hogy frakciónként egy-egy ember szól pár percig, esetleg korlátozottan öt percig – ahogy a külügyminiszteri vitánál volt, vagy nem emlékszem, lehet, hogy tíz perc volt ez –, és ezzel el van intézve minden. Ez annyira fontos kérdés, és különösen annyira fontos a jelenlegi parlamenti időszakban, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy a véleményét kifejthesse. Ezért igenis komoly vitát kell tartani, és ezzel a vitával kell az ország elé állnunk, az ország elé állnia a Kormánynak a beszámolójával és az ellenzéki pártoknak a kritikájával, azzal, hogy saját maguk hogyan gondolták az elmúlt két évet, mit változtattak volna, és milyen egyéb elképzeléseik vannak.
Végül ugyancsak nagyon fontos kérdés, hogy az Országgyűlésnek ebben a kérdésben mindenképpen a beszámoló elfogadásáról vagy el nem fogadásáról határozatot kell hoznia. Ez ugyancsak nincs benne a házszabályban.
Összességében azonban ezek a követelmények: az írásbeliség – tehát az előterjesztés írásbelisége –, a megvitatás – méghozzá komoly, részletes megvitatás – és a határozati forma biztosíthatják azt a súlyt, azt a jelentőséget, amelyet ez a kormánybeszámoló mindenképpen kell, hogy elérjen. Ha ezeket a feltételeket az Országgyűlés nem rögzítené, nem ennek megfelelően kívánná ezt a rendkívül fontos kérdést tárgyalni, akkor egészen egyszerűen leértékelné azt a nagyon fontos szerepet, amely a Kormány és az Országgyűlés kapcsolata, az Országgyűlésnek a Kormány feletti ellenőrző feladata.
Ezért – ismétlem – a Szabad Demokraták Szövetsége részéről üdvözöljük, örülünk Fodor István és társai előterjesztésének, azt mindenképpen támogatjuk, és kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a Gulyás József-féle módosító indítványoknak megfelelően hozzon ebben a kérdésben határozatot.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
