HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én őszintén remélem, hogy az utánam szóló Kutrucz Katalin arra is választ fog adni, hogy amit Csurka Istvántól hallottunk, az az MDF álláspontja vagy Csurka István írói munkásságának része. (Derültség.) De egyetértek Csurka Istvánnal, hogy veszélyes gondolatok hangzottak el. De én úgy érzem, hogy az ő szájából hangzottak el ezek a veszélyes gondolatok. Ugyanis amit én mondtam, az egyáltalán nem új dolog. Én a Montesquieu óta létező hatalommegosztási elvre gondolok, amellyel kapcsolatban 89-ben az új Alkotmányra létrejött egy fordulat.
A 89-es Alkotmány szakított az 1949-es sztálinista alkotmány egyközpontú hatalomelméletével, ennek a hatalomelméletének az egyközpontúságával, azzal az elvvel, hogy az országgyűlésnek korlátozhatatlan és korlátlan a hatalma. Én arra próbáltam utalni, hogy 89 óta van egy új helyzet, amely 89-es alkotmánymódosítás azt az új helyzetet teremtette, hogy az Országgyűlés számára vannak hatalmi korlátozó tényezők. Ilyen hatalmi korlátozó tényező az Alkotmánybíróság is. És ilyen maga az Alkotmány is egyébként. És az Alkotmányban rögzített nagyon sok más intézmény is korlátozza a többségi szuverenitás elvét.
Tehát amit Csurka István képvisel, hogy itt egyedül az Országgyűlés a megválasztás arányában felel meg – erről én nem tehetek, én most nem bántani akarom Csurka Istvánt azzal, amit most mondok, csak tényként közlöm –, ez a kommunista hatalomelméletnek a felfogása. Tényleg így van, utána lehet nézni. (Szórványos taps a bal oldalon.) Ez sajnos így van. Valóban a kommunista hatalomelmélet mondja azt, hogy az Országgyűlés abszolút korlátozhatatlan, szuverén.
Én azt mondtam, hogy az országgyűlésnek egy polgári államban – és abban bízom, hogy ebben gondolkodunk – vannak hatalmi korlátai, az Alkotmány és az Alkotmányt értelmezni hivatott Alkotmánybíróság. Ez az új helyzet 89 óta van így. Amiről én beszéltem a felszólalásomban, amelyre megtisztelt reagálásával Csurka István, az az, hogy a mostani helyzetben az Alkotmány 62. szakaszát, amit együtt fogadtunk el 90-ben, ennek a szakasznak az értelmezését pontosította az Alkotmánybíróság tegnapelőtti döntése is. És erre nekünk figyelemmel kell lennünk, hogyha nem akarjuk azt, hogy újra és újra visszakerüljön a döntés elénk azért, mert az Alkotmánybíróság kimondta ennek alkotmányellenességét.
Egyébként abban egyetértek Csurka Istvánnal, hogy minden egyes törvénynél figyelemmel kell lennünk az alkotmányos előírásokra. De ezek az alkotmányos előírások nem olyanok, mint a fizika törvényei, hogy fehér és fekete, hanem ez egy értelmezésre okot adó eredmény, amelynek a végső értelmezését az Alkotmánybíróság adhatja.
Most ebből a szempontból kétféle helyzet van.
Az egyik helyzet, amikor egy meghatározott törvényi rendelkezést, mint a konkrét esetben a 62. szakaszt értelmezte már az Alkotmánybíróság, akkor erre tekintettel kell lennünk, ha ez még nem történt meg, hogy az Alkotmánybíróság egy konkrét szakaszt értelmezett, mint például volt a Takács–Zétényi-törvénynél, akkor meg kell próbálnunk előre vetíteni, hogy vajon az Alkotmánybíróság milyen értelmezést adhat ennek. És erről kialakul egy vita, amely vitát – közöttünk lévő vitát – sajnos, vagy hál' istennek, én azt mondom, hál' istennek – nem a többségi elv dönti el, hanem az Alkotmány előírásait értelmezni hivatott Alkotmánybíróság.
Elnézést, hogy sokat beszéltem, elnök úr.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
(10.30)
