BALÁZSI TIBOR (MDF)
BALÁZSI TIBOR (MDF)
BALÁZSI TIBOR (MDF) Persze nem tudom magam függetlenné tenni az itt elhangzottaktól, meg nem is akarom. Csak az utóbbi néhány, egy-két véleményre hadd reagáljak.
Én azt hiszem, Debreczeni József elég világosan elmondta azt, hogy mi lehetne a követendő taktika, vagy ha úgy tetszik, a követendő stratégia. Itt az ajánlatok megtétettek, és Debreczeni érvekkel bizonyította, hogy mi az eredeti elképzeléseinkhez képest milyen nagyban és milyen sok mértékben mozdultunk el. Azt mondta az idézett szónok, hogy most az ellenzéken a sor, hogy próbálja meg ezeket az ajánlatokat mérlegre tenni. És most itt nem valamilyen koalíciós nyomulás folyik, hölgyeim és uraim, hanem – reményeim szerint – mérlegelés folyik, meglehet kissé hisztérikus légkörben.
A témához visszatérve. Igazából nem rendültem meg akkor, amikor az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatát idézték, hiszen egyetlen egy olyan használható érvet nem hallottam, ami megkérdőjelezte volna a mi eddigi munkánkat. Tehát én úgy gondolom, hogy az eddigi teljesítménye a kulturális bizottságnak, illetve a sajtóalbizottságnak mindenféleképpen értékelhető és értékelni kell.
Én persze megértem azokat a félelmeket, amelyeket a legutóbbi vita során is hallhattunk, és ezek a félelmek valahogy a XVIII. század végéig vagy a XIX. századig vezetnek vissza bennünket, hiszen itt a múltkor a Kulin Ferenc által elmondottakkal kapcsolatban idézte valaki az 1791-es alkotmánymódosítást Amerikában, és ennek kapcsán vezette le azt a félelmet, hogy most itt bizonyos politikai erők, illetékes politikai erők esetleg megemlíttettek, és akkor ebből következően talán be is akarnak avatkozni a médiák ügyeibe, vagy egyáltalán a sajtó ügyeibe.
Na most itt ezzel kapcsolatban azt hiszem, el kell mondani, hogy most nem folyik más ebben a Házban, illetve a kulturális bizottságban, mint egy heroikus küzdelem. Elválasztása a sajtójognak a tömegkommunikációs jogtól. Ez az elválasztása ennek a két jognak, bár egymással összefüggő jognak – de mégis törekedni kell az elválasztásra, hiszen különböző területekről van szó – más szerencsésebb országokban néhány évtizeddel ezelőtt már megtörtént. Mi most állunk ez előtt a feladat előtt, és az én véleményem szerint ezt mindenféleképpen meg kell csinálni, tehát ilyen értelemben természetesen meg kell hoznunk a törvényt.
De itt szó esett arról is, hogy az MDF nem eléggé képes vagy nem eléggé akar kompromisszumokat kötni, nem eléggé képes a kompromisszumkötésre. Én csak három területről szeretnék beszélni azt bizonyítandó, hogy ezek a kompromisszumok azért a nagy területeken már létrejöttek, és csak egy-két olyan eset van vagy olyan terület van, ahol ezek a kompromisszumok még nem köttettek meg, és ebben természetesen az MDF, illetve a koalíció igencsak tevékeny szerepet játszott.
Tehát amikor a felügyelőbizottságról, erről a nagyon fontos testületről szólt a vitánk, akkor kétféle álláspont közelített egymáshoz. Az egyik álláspont szerint egy nagyon tág létszámú testületről kellene beszélnünk és területet kellene létrehoznunk. A másik álláspont szerint egy szűkebb testületet kellene létrehozni, éppen azért, hogy a munkája áttekinthetőbb legyen, és ne folyjanak szét a dolgok.
Én azt hiszem, hogy például a felügyelőbizottság esetében egy nagyon ésszerű kompromisszumra jutottunk, amikor azt mondtuk, hogy ez ne legyen egy nagy létszámú testület és ne legyen egy kis létszámú testület sem, hanem egy olyan húsz és harminc közötti létszámú testület legyen. Ez természetesen egy nagyon fontos politikai kérdés volt, és ebben a nagyon fontos politikai kérdésben például sikerült ezt a kompromisszumot megkötni közös erővel.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként az MSZP-nek vannak újabb javaslatai a felügyelőbizottsággal kapcsolatban. És akár azt is mondhatom, illetve mondom is, hogy nyitottak vagyunk az MSZP ilyen irányú javaslataival kapcsolatban. Vagy ott volt a közalapítvány ügye, amin heteken keresztül, vagy – úgy is fogalmazhatnék, hogy – hónapokon keresztül folyt a vita. Hiszen volt egy elképzelés, amelyik részvénytársaságban gondolkodott, amikor a televízió, a köztelevízió jogállásáról beszélt.
Itt elhangzottak az érvek, hogy elég furcsa lenne, hogyha egy közszolgálati televízió alapja egy nyereségre orientált forma lenne, és ezért a részvénytársaság formát elvetettük, és megintcsak a Magyar Szocialista Párt volt az, amelyik behozta ezt a közalapítvány formulát, mint a szükséges és elégséges autonómiának a megfelelő formalizált metódusát, és itt az összes többi párt tulajdonképpen meg tudott egyezni ebben a formában, és ma a törvénytervezetünkben ez a közalapítványi forma szerepel.
(11.00)
Ugyancsak és ez a harmadik dolog, amiben készek vagyunk továbbra is kompromisszumra és ugyancsak nagyon fontos terület és nagyon fontos része a törvénynek. Ez az a része a törvénynek, amely mintegy hidat képez az Alkotmánybíróság által is taglalt véleménynyilvánítási szabadság és a tájékozódási szabadság, vagy az emberek tájékozódási lehetőségei között. És ez a híd a törvénytervezetben nem más, mint a közszolgálati szabályzat.
A közszolgálati szabályzat részleteivel, illetve részletes leírásával nemrégiben hozakodott elő Kósa Ferenc az MSZP-ből. Ebben a vitában, amikor a közszolgálati szabályzatról vitatkoztunk a munkabizottságban, akkor az MDF részéről olyan vélemény fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen megértjük az MSZP-nek azt a törekvését, hogyha netán és valószínűleg a dolgok jelenlegi állása szerint megmarad a jelenlegi kinevezési törvény, akkor a végrehajtó hatalomnak a befolyását ne csak a kétharmados többséggel létrehozott felügyelőbizottság, ne csak a paritásos alapon működő és létrejövő kuratórium tudja ellensúlyozni, hanem ez a nagyon fontos szabályszerűség, a közszolgálati szabályzat, amelyet a Kósa Ferenc által elmondottak szerint kétharmados többséggel lehetne majd elfogadni. Tehát ez lenne a harmadik garanciája annak, hogy jelenlegi kinevezési törvény által majdan kinevezett tv-elnök és rádióelnök ne legyen olyan helyzetben, mint a jelenlegiek.
Most itt részletkérdésekben valószínűleg nagyon hosszas vitának nézünk még elébe, amikor a közszolgálati szabályzatról lesz szó. De én azt gondolom, megértve az ellenzéknek, illetve az MSZP-nek ezt a fajta logikáját, tehát a garanciáknak a kiteljesedését és egy harmadik garanciális elem beépítését ebbe a struktúrába, meg lehet érteni, és azt hiszem, az MDF meg is érti. Tehát mindenféleképpen nyitottak vagyunk az ilyen irányú és ilyen értelmű együttes továbbgondolkodásra, mintegy demonstrálandó, hogy igenis tudjuk azt, hogy mit jelent a kétharmadosság, mit jelent a konszenzusnak a késztetése, noha a konszenzuskényszerről természetesen azért nem vagyunk igazából meggyőződve.
Mindezek után azt hiszem, joggal mondhatom azt – felidézve az előző vitákat is –, hogy természetesen a dolgok nagyon, de nagyon rosszul állnak. Éppen eléggé rosszul állnak már ahhoz, hogy a dolgok előbb-utóbb hátha jobbra fognak fordulni. Köszönöm szépen. (Taps.)
