ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Először is azt a félreértést szeretném eloszlatni, ami Kónya Imre szavaiból talán kitűnhetett, miszerint az egész vitának a tétje az, hogy vajon a magyar parlamentáris rend elmozdul-e az elnöki rendszer felé vagy sem. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben Göncz Árpád helyesen élt a jogával, ez semmiképpen nem jelenthet elmozdulást a prezidenciális rendszer irányába. A mai magyar Parlamentben ülő mindegyik párt tudomásunk szerint a parlamentáris demokrácia és nem pedig az elnöki demokrácia híve, tehát nem ez a kérdés forog kockán.
Másodszor. Amikor az ember egyfajta ilyen kormánypárti meghátrálást tapasztal, mint amiben most van itt részünk (Derültség a jobb oldalon.) akkor sokfajta értelmezést mondhat magáénak. Egyszerre lehet vidám és egyszerre lehet borús. Borús lehet azért, mert azt is gondolhatja valaki, hogy hát mégsem fair talán a dolog, hiszen beterjesztettek itt a kormányzó pártok egy indítványt, a napirendre vételkor elmondták az érveiket, visszavonáskor megint elmondták az érveiket (Gáspár Miklós: Nem vonta vissza!) csináltak egy jó kis hecckampányt, majd visszaléptek az egész ügytől. (Közbeszólás jobbról: Nem léptek vissza!)
Én magam nem osztom ezt a borús álláspontot, én az optimisták közé tartozom. Én örülök annak, hogy a kormánykoalíció egyelőre elhalasztotta ennek a kérdésnek a tárgyalását. Az álláspontom egyébként hasonló ahhoz, amelyet a kormánykoalíció más korábbi alkotmánysértéseikor is elmondtam.
(15.20)
Úgy gondolom, hogy attól, hogy a kormánykoalíció rendre megpróbálja megsérteni az Alkotmányt, efelől rosszkedvűnek kell lennünk, de az, hogy mindig meghátrál, amikor beleütközik az alkotmányos korlátokba, és visszafordul, ez pedig az alkotmányos rend stabilitását biztosítja Magyarországon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a bal oldalról.)
