KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációt én mondom el, és megállapodásunk értelmében a viszontválaszt Solt Ottilia fogja elmondani.
Január 3-án – mint az a sajtóközleményekből is tudható – a magyar hatóságok magyar rendőri kísérettel 57 kínai állampolgárt adtak át a Kínai Népköztársaság hatóságainak. Olyan emberekről van szó, akik szabályos útlevéllel jöttek ide, a tartózkodási engedélyük lejárt, és ezért került sor a visszatoloncolásukra. Az őket kísérő személyek elmondták azt, hogy amikor megérkeztek, akkor a kínai hatóságok körülvették ezeket a személyeket, leguggoltatták őket és addig, ameddig ők a repülőtéren tartózkodtak, addig végig a repülőtéren kellett guggolniuk, meglehetősen hidegben.
Az első kérdésünk az, hogy biztosítva látja-e a miniszter úr az emberi jogoknak olyan fajta érvényesülését, amelynek következtében nem kell-e attól tartanunk, hogy ezeket a kínai állampolgárokat, különböző emberi jogaikat sértő atrocitások érik, jóllehet tudatában vagyunk annak, hogy ők magyar előírásokat, jogszabályokat megszegtek.
Január 18-án arról értesítettek, hogy a kerepestarcsai táborban olyan kínai állampolgárok is vannak, akiknek az úti okmányai rendben vannak, és szabályos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek Magyarországon. Én akkor rögtön felhívtam az Országos Rendőr-főkapitányságnak az ügyeletét, annál is inkább, mert az értesítés szerint arról lett volna szó, hogy ezeket a kínai állampolgárokat a következő hétfőn – ez szombati napon volt –, a következő hét legelején visszaszállítják a január 3-ihoz hasonló módon Kínába, majd kimentem a kerepestarcsai táborba egy tolmács kíséretében, és ott kiderült az, hogy a kerepestarcsai táborban volt akkor – ha jól emlékszem – két kínai állampolgár, akik úgy kerültek oda, hogy december 26-án a szállásukra kiszállt a rendőrség, ott ők az útlevél helyett egy igazolást mutattak be arról, hogy az útlevelüket leadták a dél-afrikai konzulátuson, ugyanis vízumot kértek a Dél-afrikai Köztársaságba.
A lakásukon, szállásukon kint járt rendőrök nem tudták, hogy mit kezdjenek ezzel a papírral. Azt mondták nekik, hogy menjenek be az újpesti rendőrkapitányságra. Ők másnap, tehát december 27-én ezt megtették. Ott sem igazodtak ki ezen az íráson. 28-án – a rendőrség felszólítására – bementek a budapesti idegenrendészetre, onnan Kerepestarcsára szállították őket, és anélkül, hogy különösebben foglalkoztak volna az ügyükkel, ott voltak egészen január 22-ig. Amikor kint jártam, akkor minden további nélkül szabadon engedték őket, minthogy a tartózkodási engedélyük rendben volt, illetve hát időközben lejárt, de ezt az idegenrendészet automatikusan meghosszabbította, minthogy akaratukon kívül nem tudtak távozni.
Tehát a második kérdés úgy szól, hogy milyen garancia van arra, hogy hasonló gikszerek, hasonló félreértések nem kövekeznek be? Biztosítva van-e az, hogy a Kerepestarcsára került külföldiek meg tudják magukat értetni a magyar hatóságokkal, és nem történik velük különösebb jogsértés?
Harmadszor pedig azt szeretném jelezni, hogy az 1983. évi törvényerejű rendelet értelmében a kiutasított külföldieket kétszer 72 óráig lehet őrizetben tartani, ezzel szemben ezek az említett kínaiak is majdnem három hétig voltak Kerepestarcsán. A 168 órában elhangzottak szerint pedig vannak, akik még hosszabb hetekig, sőt hónapokig vannak ott.
A rendőrség illetékes képviselői azt mondták, hogy a rendőrség sajnos kénytelen időnként túllépni a jogszabályok adta felhatalmazásokat.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ki hozza a politikailag is súlyos következményekkel járható döntéseket? A felelős magyar Kormány hozza-é vagy pedig Borsányiné Czégény Julianna, illetve Nagy Károly úr, a rendészeti hivatal főosztályvezetője? (Taps a bal oldalon.)
