MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én – Suchman Tamás kollégámmal ellentétben – meg vagyok győződve róla és hiszek abban, hogy a tisztelt Ház sürgősséggel napirendre fogja tűzni ezt a törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy a világháború alatt a harmadik birodalom több százezer magyar állampolgár életét oltotta ki a haláltáborokban, az oda vezető utakon, keservesen, távol a szülőföldtől, szörnyű körülmények között. Ez a kérdés nincsen lezárva. Az általunk beterjesztett törvényjavaslat vagy határozati javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy úgy a Kormány, mint a Parlament és illetékes bizottságai – jelesül a külügyi bizottság – megvizsgálja ezt a kérdést, és segítsen.
Ahogy Suchman kollégám elmondta, több százezer ember pusztult el, magyar állampolgárok, és úgy gondolom, annyira kipusztították a vidéki zsidóságot, hogy kevés leszármazó marad, aki kérheti ezt a kárpótlást. Ahogy hallottuk, 8–10 ezer idős, megtört magyar állampolgárról, testvérünkről, zsidó emberünkről van szó, akiken segíteni kell.
De van még egy aspektus – és benne maradok a két percben, Elnök úr –, ez pedig az, hogy most tárgyaljuk az életüktől és szabadságuktól megfosztott kárvallottak kárpótlási törvényét, és ott igen súlyos erkölcsi gondok jelentek meg – éppen azért, mert ennek a több százezer embernek a kárpótlása nincsen rendezve. Úgy vélem, nem lehet jó szívvel lezárni a belső kárpótlási törvényt, ha nem indítjuk el ezt a folyamatot.
Katona Tamás államtitkár úrnak pedig hadd mondjak annyit, hogy kitűnő, jó kapcsolataink vannak a Német Szövetségi Köztársasággal, és úgy gondolom, hogy az egyenes beszéd, a viszonyok tisztázása semmiképpen sem árthat ennek a viszonynak – de ezt a majd a vita során a Külügyminisztérium úgy is előadhatja.
Kérem szíves támogatásukat. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
