KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Négy évvel az adóreform után azért ezek eléggé olyan kérdések, amiket már kétezerszer megválaszolt mindenki… (Derültség a jobb oldalon.) …, de veszem a fáradságot és elrabolom az önök idejét evvel.
A második résszel kezdeném. El szeretném mondani, hogy nem tervezi a kormányzat a termékek tényleges adótartalmának nyilvánosságra hozatalát, mert ezt csak akkor tehetné meg, ha Magyarországon tervutasításos rendszer lenne, hatósági árrendszer működne, amelyben a kormányzat maga dönti el, hogy a termék árában mennyi tiszta jövedelem képződik és abból mennyi fizetendő be az államkasszába. Ez jó néhány éve hál† istennek nem gyakorlat és nem is lesz.
A többszörös adóztatás megszüntetését illető kérdést én kénytelen vagyok azt mondani, hogy a képviselő úr sajnos teljesen félreérti, és akik ezt a példát csinálták, azok sem nagy szakemberek lehetnek… (Derültség a jobb oldalon.) …, mert ez játék a számokkal, egy számtanpélda, az adózás pedig itt nem számtan kérdése.
Való igaz például az, hogyha egy adóalapot csökkentünk és arra ugyanolyan összegű adót számítunk rá, akkor az adó mértéke növekszik. Tehát ez a számtani része és nem a közgazdaságtani része.
Egyébként el kell ismernem, hogy a példa szellemes. Sikerült találni egy lényegében értéktelen terméket, ami majdnem korlátlanul található a természetben, és ebből adódóan az ára túlnyomórészt a hozzáadott értékből tevődik össze, és ennek a hozzáadott értéknek – bért, üzemanyagot használnak fel hozzá, nyereséget realizálnak a tevékenységek – óhatatlanul van adótartalma.
Az ön által felsorolt helyi adókról is elhiszem, hogy nagyságrendje az adott helyen a példa szerinti, és erre az egy termékre is megállapítható, ha a termelő csak ezt az egyetlen terméket termeli, forgalmazza, hogy mennyi az adótartalom. Ellenkező esetben azonban a vállalkozásokat nem lehet befolyásolni, ha több termékkel dolgoznak, hogy az előző adónemeket, tehát az áfákat tartalmazó általános költséget a termékek között hogyan osztják fel. Hát, nyilvánvaló, hogy a legjobb belátásuk szerint.
Azt is szeretném elmondani, hogy nem szabad összetéveszteni az adminisztratív nyilvántartási, számlázási előírásokat az adó közgazdasági természetével. Közgazdaságilag a hozzáadott értékadó, az áfa ugyanis nem egyedi árak kalkulációs tényezője, hanem a piacon kialakult egyensúlyi ár meghatározott hányada az adóteher.
Ettől teljesen különálló dolog, hogy a korábbi fázisokban felszámított és megfizetett áfa levonhatósága érdekében minden számlán az adót külön fel kell tüntetni.
A nyugdíjak megállapításával kapcsolatban. A társadalombiztosításról szóló †92. évi IX. törvénynyel módosított †75. évi II. törvény 44. §-a valóban úgy rendelkezik, hogy az öregségi nyugdíj megállapításánál a személyi jövedelemadóval csökkentett havi átlagkeresetet kell alapul venni. Ez a rendelkezés a nyugdíjnak a személyi jövedelemadóban elfoglalt helyzetével, különleges kedvezményezettségével függ össze. Az szja szabályai szerint ugyanis – ahogy ezt mindenki tudja – a nyugdíj részét képezi az adóköteles összjövedelemnek, azonban a nyugdíj összege után járó adót nem kell megfizetni. Ez az adókedvezményi konstrukció…, mert kérem szépen a nyugdíj pont olyan jövedelem, mint a bér vagy az osztalék, vagy a kamat. Az nem juttatás, az egy jövedelem. Ez az adóreform kezdetén alakult ki, és ez ideig nem tudtunk változtatni rajta. Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy szakértői szinten több ízben is felvetődött, legelőször 1977-ben egy kidolgozott nyugdíjreformmal együtt, ami aztán persze nem lett elfogadva, az, hogy a nyugdíjakat bruttósítjuk, megemeljük, akkor a nyugdíj adózik és a bruttó rész a nyugdíj alapja. Hát így függ össze ez a kettő.
Tehát magyarul, ha ezt követnénk, akkor se egy nyugdíjemelést…, azzal nem lehet nyugdíjemelést elérni, hogy bruttósítom a nyugdíjakat.
Végül az igazságosságról. Kérem, igazságos adórendszer nincs. Valaki mindig igazságtalannak tartja. Azt gondolom, az tartozik egy igazságosnak tűnő vagy igazságosabb közteherviseléshez, ha nem kivételekkel dolgozik az adórendszer, nem mentességgel dolgozik, hanem normatív és elvárja azt, hogy mindenki befizesse az adóját, mert akkor működik igazságosan az adórendszer, ha nemcsak kivettem, hanem be is fizetem. Kérem, tisztelt képviselőt, fogadja el a válaszomat. (Taps a jobb oldalon.)
