SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyar Bálinttal, Világosi Gáborral és Szent-Iványi Istvánnal együtt, 5579-es szám alatt a nemzetközi jog magyar jogi integrálásáról szóló törvényjavaslatot terjesztettük a Parlament elé.
Ez a törvényjavaslat bizonyos értelemben rendhagyó törvényjavaslat, hiszen hasonló tartalmú javaslatot az elmúlt héten terjesztettünk a Parlament elé Szent-Iványi Istvánnal együttesen. Mi indokolja azt, hogy némi változtatásokkal ezt a törvényjavaslatot ismételten előterjesztettük?
Egyrészt rendkívül lényeges körülmény, hogy a legutóbbi javaslat előterjesztése után a Friedrich Naumann Alapítvány szervezésében, a magyar nemzetközi jogászok jelentős részének közreműködésével, magas szintű tudományos konferencia tárgya volt az általunk megszerkesztett törvényjavaslat. A konferencia észrevételeit tudomásul vettük, de a konferencia eredménye mindenképpen nagyon pozitív volt számunkra. Mind az Alkotmánnyal való összefüggés tekintetében, mind pedig a törvényjavaslat szakmai színvonala tekintetében komoly ösztönzést kaptunk, hogy ezt a törvényjavaslatot elő kell terjesztenünk, és ehhez ragszkodnunk kell.
Éppen ennek megfelelően, kisebb javításokkal, a törvényjavaslatot ismételten előterjesztjük. Ezzel szeretnénk elérni, hogyha a tudományos támogatást ehhez a törvényjavaslathoz megkaptuk, akkor a Parlament dönthessen érdemben ennek az elfogadásáról vagy esetleg annak megfelelő módosításáról.
Mi indokolja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot mindenképpen a Parlament elé kívánjuk hozni? Ez a kérdés a nemzetközi jog, a nemzetközi szerződések és a magyar belső jog viszonya, a magyar jogállamiság megteremtésének egyik alapvetően fontos kérdése. Jelentősége csak a jogalkotási törvényhez hasonlítható, hiszen amíg a jogalkotási törvény a belső jogszabályok meghozatalának a rendjét, a hatásköröket szabályozza, addig ez a javaslat tulajdonképpen Magyarország és a világ közötti kapcsolat szabályozásának a rendjét kívánja valamilyen formában rögzíteni.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy az Alkotmánnyal összhangban ilyen törvényünk legyen. Van-e jelenleg? Nincs. 1982-ben az akkori Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozott egy törvényerejű rendeletet, amely az akkori viszonyoknak megfelelően, az akkori hatalmi kérdéseket, az akkori politikát erre a kérdésre kivetítve egy jelenleg használhatatlan jogszabályt alkotott. Ebben az időben – emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat – a legfontosabb nemzetközi szerződéseknél annyira nem vették komolyan az állam szerepét, hogy például sorozatosan Kádár János kötött a párt főtitkáraként államközi szerződéseket.
Nos, ezt a helyzetet mindenképpen módosítani kell. Módosítani kell azért, mert 1987-ben megszületett a jogalkotási törvény, amellyel ez a régi törvényerejű rendelet nincs összhangban, és 1989. október 23-án kihirdették a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amellyel ez a régi jogszabály szintén nincs összhangban. Tarthatatlan állapot, hogy az ország képe, presztízse szempontjából rendkívül fontos kérdésekben megfelelő szintű jogszabály ne álljon rendelkezésre.
Ami a konkrét aktualitását illeti a törvénynek, szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a házbizottság közel egy éve, 1991. május 8-án a következő állásfoglalást készítette – ennek egy részét idézem –: Nem eléggé tisztázott, hogy az Alkotmány és az erre vonatkozó más jogszabályok szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e az előzetes felhatalmazás megadása, vagy erre az országgyűlési aktusra nincs szükség. Számos plenáris ülésen elhangzott felszólalás is utalt a hatásköröket pontosan meghatározó törvényi rendelkezés szükségességére. Ennek hiányában ugyanis nem határozható meg pontosan az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány nemzetközi szerződések kezdeményezésére, megkötésére vonatkozó hatásköre.
A házbizottság ugyanebben a határozatában felkérte a Kormányt, hogy gyorsítsa meg a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó törvényjavaslat előkészítését és benyújtását.
Nos, ha mi ezzel a törvényjavaslattal előálltunk volna néhány hónapon belül, azt hiszem, jogos lett volna az, hogy ebben a kérdésben nem indokolt a törvényjavaslatunk tárgyalása. Azóta azonban néhány hét kivételével egy év eltelt. Nyoma sincs annak, hogy ebben az alapvetően fontos jogalkotási és az ország külkapcsolatai szempontjából fontos kérdésben a törvényjavaslat olyan stádiumban lenne – előkészítése olyan stádiumban lenne –, hogy a Parlament ezt a közeljövőben tárgyalni tudja.
A magunk részéről a konstruktivitás keretében azt kívánjuk elérni, hogy ha a Kormány kapacitása nem biztosította ennek az alapvetően fontos törvényjavaslatnak a Parlament elé hozatalát, akkor a konstruktivitásunk keretében ezzel a törvényjavaslatunkkal előálljunk. Természetesen nyitottak vagyunk bármiféle módosító indítványokra. Azt azonban nem tartjuk szerencsésnek, hogy ez a kérdés továbbra is beláthatatlan ideig, egy várhatóan előterjesztendő kormányjavaslatig rendezetlen maradjon. Az egész ország szempontjából nem közömbös, hogy a nemzetközi szerződések a magyar joghoz hogy viszonyulnak, hogy a nemzetközi szerződéseknél az a diktatúrákban szokásos gyakorlat érvényesül-e, hogy az ország kifelé szerződéseket köt, befelé azonban ez nem jelentkezik. Éppen ezért mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy az Országgyűlés a mostani törvényjavaslatunkat ebben a javított formában – az elmúlt heti döntéstől eltérően – vegye napirendjére.
Befejezésként szeretném idézni egykori zalai képviselőtársamat, Csengey Dénest, aki annak idején azt mondta, hogy "Európába – de együtt". Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, úgy gondolom, hogy itt egy konkrét lehetőség annak a bizonyítására, hogy Csengey Dénes idézett mondata nemcsak politikai jelszó volt, hanem élő politikai valóság.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
