KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Beszédem végén a tisztelt Háznak majd állást kell foglalnia arról a kérdésről, hogy támogatja-e törvénymódosító javaslatunk napirendre tűzését, vagy sem. Tisztelettel arra kérem önöket, hogy erre a javaslatra csak igen vagy nem szavazatokat adjanak le, és ne tartózkodjanak. (Zaj.) Ne tartózkodjanak, mert egy fővárosi bírósági ítéletből megtudtam, hogy aki tartózkodik, az nem vállal felelősséget a választópolgárok irányában, pedig a választók valamennyiünket azonos tartalmú igen szavazattal juttattak a Parlamentbe. (Zaj.)
Tisztelettel felhívnám az elnök úr figyelmét is erre a bírósági ítéletre, és arra, hogy a tartózkodásnak a "nem"-hez való csatolása önkényes, és esetleg arra az eredményre vezethet, hogy a kisebbség véleményét teszi uralkodóvá, pedig a tartózkodóról nem lehet tudni – legalábbis e szerint a bírósági ítélet szerint –, hogy mit takar és mit akar. Neki valószínűleg mindegy, hogy milyen döntés születik, és az ilyen mindegy véleményeknek az ide-oda számítgatása a demokrácia követelményeivel ellentétes.
Ne higgyék rólam kedves képviselőtársaim, hogy bármiféle amnéziás zavarokkal küszködöm és nem emlékszem arra, hogy milyen szavazási és eljárási gyakorlatot alakítottunk ki és fogadtunk el ebben a Házban. Sőt arra is emlékszem, hogy milyen nagy jelentőségű, már-már történelmi tett volt a kommunista Parlamentben az első tartózkodás. Mi, akik akkor még zömében kívülről figyeltük a Ház működését, pontosan tudtuk, hogy azt a tartózkodást hova kell számítani, és az a tartózkodás tulajdonképpen mit is jelent.
Gondolkodásomat az a fővárosi bírósági ítélet zavarta meg, amelyik ugyan az önkormányzati törvény 14. §-ának (1) bekezdését értelmezi, de általános érvénnyel és nyomatékosan leszögezi, hogy tartózkodni demokratikusan választott képviselőtestületekben nem barátságos dolog a választópolgárok irányában. Az önkormányzati képviselőtestületekben pedig a bíróság értelmezései szerint az önkormányzati törvény rendelkezései alapján nem is lehet, mert azt a képviselőt, aki az önkormányzati képviselőtestületben tartózkodik, úgy kell tekinteni, mintha gyakorlatilag jelen sem lenne.
Azt gondolom, hogy valamennyien igazán sajnálhatnánk, hogyha a tartózkodás, mint szavazási forma, aminek politikai jelzéstartalmait ma már mindenki ismeri, és megfelelő módon értékelni tudja, kikerülne politikai gyakorlatunkból. Márpedig az önkormányzati törvény változatlanul hagyása és annak értelmezése végső soron ide vezethet.
Abban ugyanis feltehetőleg egyet kell értenünk, hogy nem létezhet kétfajta politikai szuverenitás ugyanazon a politikai mechanizmuson belül. Ha tehát az önkormányzati képviselőt akár a választópolgár, akár a törvény nem jogosítja fel tartózkodásra, akkor a parlamenti képviselő sem bírhat ilyen feljogosítottsággal.
Gondolom, abban is egyet kell értenünk, hogy a politika különböző színterein ugyanazoknak az eljárásoknak és formáknak nem lehet egymással élesen szembenálló tartalmat adni, mert ha ezt tesszük, akkor nem teszünk mást, mint zűrzavart keltünk, zűrzavaros fejekkel pedig nem lehet racionálisan működtetni semmilyen társadalmi berendezkedést.
Azért nyújtottuk be módosító indítványunkat, hogy a parlamenti gyakorlatot tegyük általánossá. Már csak azért is, mert a parlamenti gyakorlat nem teremt kétszeres lehetőséget a döntésképtelenségre: egy tartalmi döntésképtelenséget és egy formai döntésképtelenséget.
Azt gondolom, hogy van az önkormányzatoknak éppen elég gondja, hiszen alig van pénzük, mégis elő kell teremteni a települések mindennapi létfeltételeit, és velünk együtt ők is most tanulják a demokráciát, és töltik ki tartalommal annak kereteit.
Milyen politikai indíték hagyhatná tehát most más mértékkel mérni őket, mint saját magát? Milyen ok lehet elég alapos, hogy elérjük, hogy az önkormányzatoknál egyetlen tartózkodó szavazattal meg lehessen akadályozni fontos döntések meghozatalát, ráadásul úgy, hogy aki azt megakadályozta, nem kell hogy a felelősséget vállalja, hiszen hogyha kimondatik, vagy ha pontosan lehet tudni, hogy a tartózkodás a "nem"-hez tartozik, akkor annak megfelelően hozzák meg a döntést. Ha ezt nem magyarázhatjuk így, akkor utána lehet elmagyarázni, hogy mit is értett valaki a tartózkodásán, ez pedig valóban ellenkezik a demokrácia szabályaival.
Azt gondolom képviselőtársaimmal együtt, hogy nem helyes egy törvényt hol itt, hol ott módosítgatni. Az önkormányzati törvény általános felülvizsgálatára és a működési tapasztalatoknak megfelelő módosítására pedig még ebben a ciklusban sort kell keríteni.
A módosítási javaslatunk azonban túlmutat az önkormányzati törvényen, az egész politikai mechanizmust érinti, ráadásul időben sem várhatunk a felülvizsgálatig, hiszen nem lehet politikai gyakorlatokat, szokásokat évente változtatgatni. Arra pedig valójában senkinek sem lehet szüksége – és ezért nem lehet senkinek sem célja –, hogy olyan törvénykezési és jogértelmezési gyakorlat váljon uralkodóvá, amelyik a jogot nem rendszerében és szellemében, hanem pillanatnyi politikai vagy egyéb érdekek szerint kezeli – mert azt mindenki tudja, hogy forog az óriáskerék, és ami fent van, az egyszer lekerül.
Várom tehát "igen" szavazataikat. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
