ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat és az abban való döntés valóban roppant egyszerűnek tűnhet. Megszavazzuk, és már kezdődhet a beruházás, épülhet egy szép, új híd. Én mégis úgy gondolom, hogy ez nem ilyen egyszerű dolog.
Az első gond, amivel szembekerülünk, az az, hogy milyen előzményeket követően kell döntenünk. Tudjuk mindannyian, hogy a fővárosi közgyűlés 1992. március 5-i határozata körülhatárolja, hogy egy hídról legyen szó, egy adott helyen a tervekben szereplő paraméterekkel és a tervekben szereplő forgalmi vonzással és funkciókkal. Ez azt jelenti, hogy vagy elfogadjuk az előterjesztést változtatás nélkül a tervezett beruházási forintösszegekkel együtt, vagy ha változtatni kívánunk, felül kell bírálnunk a fővárosi közgyűlés döntését is. Ez önmagában egy kellemetlen dolog, én mégis ezt javasolom.
A másik, amit én is gondnak érzek, és ez már elhangzott, az az, hogy a döntésünknél mire támaszkodhatunk, és milyen ennek a döntésnek a módszere. A beterjesztett anyag azt sugallja, ez az egyetlenegy, a legkiválóbb megoldás, ha te, képviselő, nem fogadod el, és egy ilyen nagyszerű hidat nem hagysz felépülni, ezért te leszel a felelős. Én pedig azt hiszem, pont akkor leszünk felelősek rossz döntésünkért, ha a határozati javaslatot változtatás nélkül fogadjuk el. Én úgy gondolom, hogy a határozati javaslatot azért kell módosítani, mert ha eredeti formájában fogadjuk el, úgy döntünk súlyos milliárdokról, hogy lényeges kérdések megválaszolatlanul maradnak.
Mik ezek a kérdések? Egy vagy két híd kell? Hova kerüljön, illetve kerüljenek a hidak? Milyen funkciójú és milyen méretű hídra, illetve hidakra van szükség? A csatlakozó utak milyen nyomvonalra kerüljenek?
Ezek azért lényeges kérdések, mert mindegyiknek súlyos környezetvédelmi és területfejlesztési vonatkozásai vannak. Ezen kérdéseket részletesen meg kell vizsgálni, és a megvalósítási lehetőségek hatásait mérlegelve kell dönteni. Erre csakis egy környezeti hatásvizsgálat lehet alkalmas.
Én általánosságban nem tagadom annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés plenáris ülése mérlegelhet szakmai részletkérdések alapján, de ez esetben azt hiszem, hogy nem ez a járható út. Nos, hát készült-e ilyen hatásvizsgálat, amit az előbb említettem? Igen, készült, azaz hogy majdnem készült ilyen hatásvizsgálat. A FÖNTERV a Környezetvédelmi Intézet bevonásával 1985–86-ban készített egy környezetvédelmi vizsgálatot. Én elismerem, hogy elsősorban közlekedésépítési szempontból ez egy tisztességes szakmai munka, azonban ennek napjainkban történő használhatóságával kapcsolatban kétségeim vannak. Mik ezek a kétségek?
1986 óta megváltozott a politikai, társadalmi környezet. Akkoriban egy állami nagyberuházás érvényre juttatása és ennek finanszírozása másképpen történt, mint ahogy ma történik, illetve történnie kellene. Megváltozott azóta a politikai és jogi környezet is. Hol voltak akkor még a valódi döntési joggal rendelkező kerületi önkormányzatok és a fővárosi közgyűlés? De mondhatom, hogy a lakosság környezetvédelmi szemlélete is jelentősen fejlődött.
Az elhangzott példákból láthatjuk, hogy kialakulni látszik egyfajta környezettudatosság. 1986–87-ben, a környezeti vizsgálat készítésének idején a világkiállításról még szó sem volt.
Végül, ezt a jelenlegi döntésünket megalapozó – már amennyire megalapozó – környezeti vizsgálatot egy közlekedésépítésben érdekelt tervezőintézet készíttette, a környezeti hatásvizsgálatot és tanulmányt érdemben viszont csakis független, a beruházás megvalósításában nem érdekelt szervezet készíthet, illetve készíttethet – szerintem.
Ismerünk azonban egy újabb keletű hatásvizsgálatot is, melyet Kuncze Gábor képviselőtársam már részletesen idézett. Ezt 1991-ben, tehát a tavalyi évben készítette a Környezetgazdálkodási Intézet, mely nem közlekedésépítésben érdekelt intézet, és ebben megállapította, hogy a világkiállítás megrendezése környezetvédelmi szempontból csak akkor fogadható el, ha legalább két híd épül, melyek közül fontosabb a Galvani úti híd.
Tehát van két, majdnemcsak hatásvizsgálatunk, mert az egyik egy hídra vonatkozik, a másik pedig egy előzetes környezeti hatásvizsgálatnak minősül, amelyek közül az első azt mondja, hogy ez az egyetlenegy híd a jó, ott, ahol van és úgy, ahogy van, a másik pedig két hidat javasol, és pont nem a lágymányosi hidat javasolja elsősorban. Van még ugyan egy harmadik környezeti vizsgálat, és majdnemcsak hatástanulmány, mert ez sem az valóban, külön a Galvani hídra készült el, de ezt mi végképp nem ismerjük, mert nem is került elő és a döntési folyamatban számunkra nem vált ismertté ez a hatástanulmány.
Az eddigiekből az következik, hogy a döntés nem támasztható alá megfelelő hatásvizsgálatokkal. Ezért nem lehet kiemelni az egyik hidat, és azért sem lehet ezt megtenni, mert ha ehhez az egyhez komoly milliárdokat rendelünk, nem épül meg a másik, lehet hogy a fontosabb híd.
Módosító javaslataimmal én azt szeretném elérni, hogy készüljön valódi, részletes és átfogó hatásvizsgálat, kezdődjön el ennek alapján a tervezés, illetve a beruházás. Ugyanakkor azt is javasolom, fogadjuk el a költségkereteket, biztosítván mindenkit, hogy szükség van dél-budapesti hídra, még inkább hidakra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
