GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A meglévő budapesti hidak rossz állapota, túlterheltsége kétségtelen, amint az is, hogy sürgősen új hidakra van szükség. Ebből azonban nézetem szerint nem az következik, hogy ez az új híd, az első új híd csakis a lágymányosi híd lehet.
Nem fogadható el az a beállítás sem, hogy a híd e helyen történő felépítése befejezett tény, elhatározott dolog, és az Országgyűlésnek csak az lehet a dolga, hogy ennek a költségvetését biztosítsa.
Én a határozati javaslat ellen kívánok szót emelni. Erre három nyomós okot látok.
Az első az, hogy e javaslat alapját képező elgondolás szakmai és pénzügyi tekintetben nem meggyőző. Szakemberek állítják, hogy olcsóbban, ám nem kevésbé gyorsan lenne kivitelezhető egy olyan híd, amelyen a forgalmat eredményesebben, a főváros területeinek nagyobb mértékű tehermentesítésével és a természeti környezet jóval kisebb károsításával lehetne lebonyolítani.
Amint itt már erre utalások történtek, ez a megoldás a tervezettnél délebbre, a Galvani utca, vagy még alább, a Hengermalom utca környékén, annak vonalában létesítene hidat.
Ismeretes az az elgondolás is, hogy ugyan két új hídra van szükség, de elsőként nem a lágymányosi, hanem a Galvani utcai hidat kellene megépíteni. Ezekkel szemben a határozati javaslatban foglalt elgondolás a lágymányosi hidat kívánja első helyre állítani, és ezzel olyan, máris nagy forgalmú utakra és csomópontokra vonna további forgalmat, amelyeken a forgalom már így is a lehetetlenség határán van. Ezzel nemhogy csökkentené, inkább növelné a közlekedés nehézségeit, amellett súlyosan megterhelné jelentős körzetek lakosságának életfeltételeit.
Tessék itt figyelembe venni azt is, hogy a három leginkább érintett budapesti kerület, a IX., a XI. és Csepel ugyancsak ellenzi a határozati javaslatban foglalt elgondolást.
A javaslat elutasítását indítványozom amiatt is, hogy megtárgyalásának módja folytán az Országgyűlésre hárulna a felelősség egy olyan döntésért, amelyhez, úgy tűnik, nincs meg a kellő áttekintése a lehetséges koncepciók fölött. Ha ez így alakulna, akkor hasonló, nem kívánatos helyzetbe kerülhetne az Országgyűlés, mint amilyenbe került annak idején a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről hozott határozatával.
Hogy ezt elkerüljük, az Országgyűlésnek ebben az ügyben kerülnie kellene a fölös kötelezettségvállalást. Csak arról kellene meggyőződnie, hogy Budapest déli részén új közúti hídra van szükség, és ehhez a költségvetési előirányzatot kellene biztosítania. De hogy hol helyezkedjék el ez az új közúti híd, vagy ha több hídról van szó, akkor ezek a hidak hol helyezkedjenek el, a tekintetben nem vállalhat magára további felelősséget, és nem kötelezheti el magát olyan részletek tekintetében, hogy pontosan mikor, hol és milyen közlekedési, műszaki megoldásokkal kell ezeket a hidakat vagy ezt a hidat felépíteni.
Ami ezeket a részleteket illeti, a hely kijelölését stb., a szakértői testületeknek kellene kidolgozott elgondolásokkal előállniok, ezeket kellene egymással szembesíteni, és ezen elgondolásokból kellene kitűnnie az elfogadható megoldásnak. Az Országgyűlés illetékes szakmai bizottságainak pedig e megoldások tekintetében csak ajánlásokat kellene hoznia, a döntés felelősségét a leginkább érdekelt testületre, a főváros közgyűlésére kellene hagyni.
Harmadszor azért ellenzem a határozati javaslatot, mert elfogadhatatlannak tartom a látszólagos kényszerhelyzetekben történő döntés álracionális parancsát. A lágymányosi híd koncepcióját hosszú évekkel ezelőtt, még a pártállami időkben dolgozta ki a szakemberek egy csoportja a fővárosi tanács számára, és mai híveinek egyik fő érve éppen az, hogy ez a terv már készen van, márpedig az expo miatt sürget az idő, úgy mondják, vagyis kész helyzet elé kerültünk, így nem tehetünk mást, mint megvalósítjuk az egyetlen létező tervet.
E kész helyzet miatt egyezett bele ebbe a főváros közgyűlése is, amelynek igenlő döntése már maga is kész helyzetet megszilárdító újabb tényezőnek tűnik. És ha a lágymányosi híd lesz az elfogadott verzió, akkor a mostani tervekben nyíltan már nem szereplő környezetromboló részletintézkedéseket, amilyen például a Hamzsabégi úti park felszámolása, ugyancsak a kész helyzet ésszerű, sőt kényszerű velejárójaként fogják majd feltüntetni netalán.
A valóság mindezzel szemben viszont az, hogy a döntést hozók az expo sürgetése ellenére sincsenek kényszerítő, kész helyzetben.
Az Országgyűlés nézetem szerint nem engedheti meg, hogy mintegy presszionálják ezzel. Szabadon kell döntenie, az expo indokán vagy ürügyén nem szabad, nem lehet drága és rossz megoldásokat ránk erőltetni. Márpedig, hogy a Kormány által javasolt elgondolás ilyen, azt meggyőzően szemlélteti az a tény, hogy az eddig benyújtott módosító indítványok – akár ellenzékiek, akár kormánypártiak – lényegileg megsemmisítik az eredeti koncepciót, amit a határozati javaslat tartalmaz.
Ha a lényegi módosító indítványokat elfogadná az Országgyűlés – azokat, amelyeket itt már képviselőtársaim beterjesztettek –, úgy magam is jó lelkiismerettel szavaznám majd meg a javaslatot a végszavazáson. Csakhogy az a javaslat már egészen más javaslat lesz, mint amit a Kormány eredetileg elénk terjesztett. Ezt eredeti formájában elutasítani javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps a bal oldalon.)
