GALI ÁKOS, DR. (független)
GALI ÁKOS, DR. (független)
GALI ÁKOS, DR. (független) Köszönöm Elnök Úr a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem könnyű ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani, hiszen a helyzetértékelésben Áder Jánosnak adok igazat, a megoldás megközelítése szempontjából viszont mind Torgyán Józseffel, mind Salamon Lászlóval sok tekintetben egyetértek.Végül mégis, hogy a közepébe vágjak, közölnöm kell, hogy én nem támogatom ezt az előterjesztést, és ebben a független képviselőcsoport tagjainak többsége is hasonló véleményt fogalmazott meg, ha eltérő indokok alapján is. Egy dologban pedig kifejezetten felhatalmaztak az Országgyűlés plénumán egy közléstételre: hogy miért az a véleményem, hogy nem jelent megoldást ez a javaslat?
Alapállásnak azt kell tekintenem, hogy a képviselői jogok mindenfajta korlátozását mint szabadelvű felfogású képviselő, természetesen rendkívül nehezményezem. Nehezményezem azt is, és nem tartom szerencsésnek, hogyha indulatból, egy-egy helyzetre való reagálásképpen törekszünk arra, hogy az Országgyűlés Házszabályait módosítsuk.
Utalok a legutóbbi esetre, amikor a módosító indítványokkal kapcsolatbasn hasonló helyzetbe kerültünk, egyszerűsíteni akartunk, azt mondtuk, hogy amennyiben az egyharmados szabály érvényesül, tehát egyharmadot nem ér el a bizottsági támogatás egy módosító indítvány tekintetében, akkor arról ne szavazzunk, könnyítsük meg ezzel a munkánkat. Mi történt végül is?
Olyan kompromisszumba mentünk bele a Ház előtt, amelyik gyakorlatilag visszahozta az előző szabályt, a képviselőcsoport megerősíthette ezt a bizonyos el nem fogadott indítványt és újra szavaznunk kellett róla, tehát nem értünk el vele semmit. Ugyanezt érzem most gyakorlatilag néha Salamon László módosító indítványánál is, tehát gyakorlatilag itt is visszahoznánk azt – hogyha elfogadnánk a FIDESZ indítványát –, hogy a frakcióvezető átadhatja a hozzászólási jogát stb. Tehát nem jelent ez egy kompakt megoldást.
A szűkítés gyakorlatilag bizonyos szempontból az egypárti ügyrendhez képest is szűkítést jelent, különbséget tesz – és ebben egyetértek Torgyán Józseffel – képviselő és képviselő között. Hiszen egy dolog, hogy a frakcióvezető számára milyen jogosultságokat állapít meg. De itt az Országgyűlés plénumán a frakcióvezető az övéi között, a többi képviselő számára primus inter pares, nem több. Ezt pedig jelen pillanatban is elismerik az Országgyűlésben azzal, hogy a frakcióvezető soron kívül kérhet és kaphat szót.
Tehát nem indokolt az a fajta különbségtétel, amelyet Torgyán képviselőtársam katonákra, közkatonákra és más magasabb rangú képviselőkre osztásának minősített, de magam is felvetem annak az értelmezését, hogy itt gyakorlatilag napirend előtti és napirend utáni képviselőkről van szó. Minden képviselőnek egyformán legyen meg a joga, lehetősége erre a napirend előtti felszólalásra, megvannak a szűrők. Áder János már említette ezeket a szűrőket. Egyrészt a saját képviselői önmérséklet. Ha nehéz is, ha bizonytalan jogfogalom is az, hogy rendkívüli ügy, amiben hozzá kell szólni, legyen önmérséklete a képviselőnek. Ha esetleg ez nem működne, akkor a frakció is igényelheti azt, hogy a napirend előtti hozzászólás tekintetében véleménynyilvánítási joga legyen.
Én emlékszem, még valamikori MDF-es képviselő koromban volt ilyenre példa. Ha netán ez sem működne valóban olyan szolidaritásban, amely a frakció részéről megnyilvánul, elnök úrnak valóban kifejezetten leírt, házszabályi jogosultsága az, hogy mérlegelés tárgyává tegye a felszólalási szándékot és ezután következzék a Ház döntése. Működhetnek tehát ezek a szűrők a jelenlegi állapotban is.
Utalnék itt arra – ugye mondtam már –, hogy az egypárti elfogadott ügyrend tartalmazza valójában ezt a dolgot. Én Orbán Viktornak – ha itt lett volna – azzal csíptem volna vissza, hogy emlékeztettem volna arra, hogy az egyházi ingatlanokról szóló törvény vitájában ő egy évvel ezelőtt egy módosító indítvány elfogadása kapcsán mondta azt, hogy aki ezt nem fogadja el, az nem tekinthető liberálisnak. Bizony furcsállaná Orbán Viktor, ha most azt mondanám neki ennek az indítványnak a kapcsán, hogy ő kommunistább a kommunistáknál, mert még az egypárti ügyrendhez képest is szűkíteni akarja a képviselői jogokat.
Én természetesen nem gondolom ezt, csak zárójelben megjegyzem, hogy mennyire botor dolog egyetlen indítványból politikai arcképre, politikai magatartásra következtetni.
Vegyük figyelembe azt is, hogy gyakorlatilag ez a képviselői napirend előtti felszólalási intézmény az egyetlen jószerével ma már a magyar Parlamentben, amivel kapcsolódhatunk az aktualitásokhoz, a mindennapokhoz. Ha ezt a napirend végére tesszük – kimondjuk vagy nem mondjuk ki – ez mindenképpen csorbul.
Én a magam részéről úgy fogalmaztam meg a hozzáállásomat, hogy én nem mondok le – bármilyen keményen hangzik – a napirend előtti hozzászólási jogomról és lehetőségemről azért, mert más képviselőtársaim ezzel nem megfelelően élnek. Ha ilyenek vagyunk, akkor ne csapjuk be magunkat se kétharmadosan, se máshogy, ne áltassuk magunkat se kétharmadosan, se máshogy.
Az a véleményem ezzel kapcsolatban tehát, hogy nem ez a megoldás. ez a szabályozás, amit Orbán Viktor javasolt, nem megoldás erre a helyzetre, még ha – ismétlem – el is fogadom ezt a helyzetértékelést, amelyet az ismertetésben Áder János elmondott.
Az oldásról már szóltam, hogy miért nem tartom ezt megfelelőnek. Ha a frakcióvezető nem tölti be egyszemélyben azt a polihisztor szerepet, akkor nyilvánvaló, hogy mások is szóljanak hozzá. Hogyan szóljanak hozzá mások? – Alanyi képviselői jogukon.
Torgyán Józsefnek az a megállapítása, ami a Kormányra vonatkozott, az helytelen, mert hiszen a Kormány a parlamenti demokráciában saját jogon vesz részt, a parlamenti demokrácia intézményében, itt a Parlamentben, tehát az államtitkárok és képviselő miniszterek megszólalása ettől teljesen eltérő megítélés alá esik.
Két megjegyzést hadd tegyek röviden, itt negyed nyolc tájban végezetül. Az egyik: a függetlenek álláspontja az, hogy a továbbiakban is mindig a megszólalni kívánó független képviselő részére biztosítjuk az egyöntetű képviselőcsoporti támogatást.
Elnök úrnak volt egy megjegyzése arra vonatkozóan reggel, illetve kora délután, hogy ez indokolatlan előnyt biztosít a független képviselők számára. Hadd mondjam meg, ez nem annyira előny, ez egy ténybeli helyzetből fakadó megoldás, ugyanakkor a független képviselők más tekintetben hátrányokat élveznek bizony, hadd ne soroljam fel, hogy a bizottsági helyektől eltekintve az alkotmánybírák megválasztásában való részvétel hiányáig, stb.
Tehát ez nem egy kifejezetten előny, hanem a helyzetünkből következő sajátosság, hogy mi nem kontrolláljuk egymás napirend előtti hozzászólását tartalmilag, hanem hozzájárulunk ahhoz, hogy azt a képviselő elmondhassa.
A másik megjegyzésem pedig a végére: mindaz, amiről itt beszélünk, az felveti, hogy nagyon sürgősen el kellene kezdenünk az új ügyrend kialakítását, hiszen két év alatt elég tapasztalat halmozódott már fel, joggal nevezheti bárki az ügyrendet rendszerváltó törvénynek, itt az ideje, hogy ez a munka megkezdődjön. Még a Kormányt sem lehet ebben a dologban hibáztatni, hiszen az új ügyrendnek a Parlament kebelén belül kell megszületnie. Tudomásom szerint van már ilyen tervezet, minél hamarabb el kellene ennek a tárgyalását kezdeni ennek a tapasztalatnak is és ezeknek a tapasztalatoknak a felhasználásával is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
