RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Én a miniszter úr válaszát egyszer már majdnem elfogadtam volna, hiszen június 16-án, amikor beígérte az írásbeli választ, a következőkkel fejezte be hozzászólását. A jegyzőkönyv másolatából idézem szó szerint.
"Természetesen amiket képviselőtársam mondott, azokkal teljesen egyetértek."
Ebből kifolyólag nem volt előttem kétséges, hogy a válasz gyorsan és elfogadhatóan érkezik. Ámde ebben a jegyzőkönyben az is benne van, hogy két lényegi kérdésem volt.
Az egyik kérdésem az volt, hogy a 83/1992-es kormányrendelet az állam tulajdonából ideiglenesen ki nem adható műemlékekről, ennek egyik tétele a Kerepesi temető, méltóztassanak onnan ezt kivenni. Ezzel azt hittem, egyetértés van, úgy látszik, nincs. Ez volt a dolognak a lényege.
Ezzel szemben itt a válasz, amellyel az a katasztrofális helyzet, hogy a miniszter úr eredeti egyetértése megváltozott, és ennek az oka az lehet, hogy a választ olyanokkal állíttatta össze, akik korábban – csúnya ilyen dolgot mondani, szóval – az előző rendszerben kidolgozták a Nemzeti Pantheon-koncepciót, és ugyanazok csinálták meg most a választ, s tulajdonképpen akiket megkérdezett, azok között nem voltak ott, gondolom, például Katona Tamás, minisztertársa a miniszter úrnak, aki ebben az ügyben kompetens, megkérdezhetett volna speciel engem is, és akkor milyen jó választ adhatott volna (Derültség.) mert tudjuk, hogy hogy folynak ezek az ügyek, és akkor elfogadhattam volna a választ, mert felvilágosíthattam volna, hogy hogyan történnek a dolgok.
De idézek a válaszból, amely mindenki előtt ott volt. Teljes ellentmondás. Ha megvizsgáljuk, az egyik sorban az van, hogy létrejön egy bizottság, amely majd dönt arról, hogy a Nemzeti Sírkertben ki legyen elhelyezve, értsd a Kerepesi temetőben. A következő bekezdésben az van, hogy a Nemzeti Pantheont mi is úgy fogjuk fel, mint ön, tehát nem kívánjuk egyetlen temetőre szűkíteni. Gyökeresen ellentmond egymásnak a két dolog.
Ide van írva, hogy a költségvetésből finanszírozandónak tartanak ilyen dolgot. Természetesen, én is úgy gondolom, hogy a költségvetésből finanszírozni kell a nemzet nagyjainak temetkezését, valamint sírjaiknak ápolását. Ebben teljes az egyetértés, csak nem egy temetőben, hanem mindenütt.
Javasolják betervezni a Nemzeti Sírkerthez tartozó kegyeleti helyek nyilvántartása céljából létrehozandó országos dokumentációs központ költségét is. Ezt a miniszter úr most megerősítette, hogy a költségvetés terhére a minisztérium költségvetéséből támogatnák. Kérem szépen, könyörgöm, működik. Folyik a dokumentáció, olyannyira, hogy már megegyeztünk a belügyminiszter úrral, hogy segít nekünk, mert hiszen próbanyomatot készítettünk, itt a Nemzeti Pantheon próbanyomat, amelyben benne vannak az irányelvek, hogy hogy kell összegyűjteni az adatokat, és hogy milyen könyvet szeretnénk kinyomni, ezt minden önkormányzat, minden egyesület, és remélem az országon túl élő magyar csoportok is megkapják, hogy minél hamarabb elkészüljön ez a dokumentációs központ. Tehát nem kell létrehozni egy bizottságot, de az kellene – mondjuk ", hogy a minisztérium egy számítógépes alkalmazottat segítsen fizetni, hogy minél hamarabb elvégezhessük ezt a munkát.
Tehát a dolog működik.
A sírkertre magára, és az állami tulajdonú síremlékekre vonatkozik, családi, vagy egyéb tulajdonú sírokra nem, mondja az előírás. Hát könyörgöm, meddig magántulajdonú egy sír, és mikor lesz állami? Ha Bartók Béla sírja még magántulajdon, de Keleti Károlyé már esetleg állami tulajdon? Hát hogy lehet így sírokat szétválasztani? Ez annak az érdeke, aki ezt akarja hangsúlyozni. Örülök a bólogatásnak. Szóval, egyszerűen megfoghatatlan a válasz. Hát nem lehet sírokat a szerint tárgyalni egy országban, amelyek a nemzet nagyjainak sírjai, hogy az állami tulajdon vagy magántulajdon.
Azt mondja: máris jelentős munkák folynak. A 34-es parcellákból áttelepítenek sírokat annak érdekében, hogy ott egy hagyományos kép legyen. Kérem szépen, a 34-es parcellát az 1960-as években jelölték ki arra a célra, hogy mikor pártállami célra az egész Kerepesi temetőt kiürítik, ez legyen az egyetlen parcella, ami megmutatja, milyen volt a temető. Antall József és az első Nemzeti Pantheon Bizottság ez ellen harcolt. Hát most ide le van írva mint terv. Hát ez őrület. (Derültség. Az elnök csenget.)
Kérem szépen, ide van írva az az utolsó, hogy a nemzet tulajdonában tartása a Kerepesi temetőnek indokolt. Nem tudom mással befejezni, nem indokolt kérem szépen, a nemzet tulajdonában tartani sírokat, temetőket egyáltalán nem indokolt, a nemzet tulajdonában az eszmét kötelező tartani, azt a kötelességet, hogy a sírokat gondozni kell, és ehhez pénz kell, a dokumentáció is természetesen, remélem, megjelenik a költségvetésben már idén egy szerény összeggel, és nagyon szeretném, hogyha – természetesen a válasz el nem fogadása esetén – a kulturális bizottságban el lehetne érni azt a munkát, hogy ez a dolog sínen legyen, és – hogy mondjam – a Kerepesi temetőt erről a listáról ki lehessen húzni, és ennek az egész kegyeleti dolognak – hogy mondjam – európai módon menjen az ügye.
Kérem, hogy a választ a Parlament ne fogadja el.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
(14.50)
Határozathozatal
