KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi, szociális és családvédelmi bizottság múlt heti ülésén szintén foglalkozott a kérdéses előterjesztéssel: hosszas és beható vitában elemeztük a várható hatásokat és feladatokat. Bizottságunk – feladatának megfelelően – nem elsősorban a makrogazdasági folyamatok és a költségvetési építmény statikája felől közelítette meg a kérdést. A mi feladatunk az, hogy a költségvetési építményt ne csak nagy összefüggéseiben, hanem az állampolgárok szempontjából is szemügyre vegyük: rá ne dőljön, agyon ne nyomja az állampolgárt. Ebből a megközelítésből a bizottsági vitában igen részletesen elemeztük a kétkulcsos ÁFA hatásait. Meg kell mondanom, hogy a kialakult vélemények és álláspontok szerint ennek az elemzésnek az eredménye számunkra nem megnyugtató. A kétkulcsos ÁFA terhe ugyanis az egyes lakossági csoportokra – pontosabban: az egyes jövedelmi csoportokra – nézve igen eltérő. Sajnálatos módon éppen az alacsony jövedelműekre rak nagyobb terhet, ugyanis ők jövedelmük döntő hányadát azon létfeltételek és cikkek vásárlására költik, amik eddig a nullkulcsos tartományba tartoztak – és ez most 8%-ra emelkedik.
Így, ha elfogadható is, hogy a várható, globális inflatorikus hatás 3–6% között prognosztizálható, ez azonban az egyes lakossági csoportokra, jövedelmi csoportokra való bontásban igen nagy mértékben széthúzódik: lehetnek olyan csoportok, akiknél még a 3% sem jön be, tehát még alacsonyabb lesz, viszont feltehetően olyan csoportok is, akiknél a 6%-ot is meghaladó ennek a hatása. A kompenzáció pedig ez idő szerint nincs megnyugtatóan körvonalazva sem az érintettek körét illetően, sem a kompenzáció mértékét illetően.
Számunkra a közteherviselés kiegyensúlyozott és a nehéz helyzetben lévők számára méltányos volta legalább annyira fontos szempont, mint a költségvetés egyensúlya, illetve még vállalható deficitje.
Tudni kell azt is, hogy nemcsak egyszeri inflatorikus hatása van ennek a kétkulcsos ÁFA bevezetésének, hanem – ha csillapodó hullámokban is – a bér"ár spirált is mozgásba hozza.
Egy másik hatása a 8%-os ÁFA-nak az egészségügyre fordítható, illetve fordított hatása. Az egészségügyre fordított összeget is érinti ugyanis: a reálértékét csökkenti; ugyanígy a gyógyszerárakat is, ami ma – mint tudjuk – a legdinamikusabban növekvő költségtényező enélkül is az egészségügyben.
Ezért az országgyűlési határozatot e formájában vagy e pontját bizottságunk nem támogatja.
Érintette a vita az országgyűlési határozattervezet 3. pontját, amely a központi és önkormányzati költségvetési szervek támogatásánál "Dologi és bérautomatizmus nem tervezhető" szöveggel került be. Meg kellett állapítanunk, hogy ez a feladatok ellátásában alig áthidalható feszültségekkel fog járni, személyi vonatkozásban pedig komoly konfliktusok forrása lesz, mert hiszen tartalékok már nemigen fedezhetők fel.
A másik neuralgikus pont számunkra az országgyűlési határozat 8. pontja, amely a következőképpen szól: "Az egészségügyi ellátás megjavítását szolgáló reformprogram keretében ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyek az államháztartás kiadásainak mérséklése irányában hatnak." Ez a megfogalmazás számunkra szakmapolitikailag nem értelmezhető: nem az önmagában sem, nem az nemzetközi összehasonlításban sem, és nem az az előttünk álló feladat szempontjából sem. Az egészségügyi reform, az egészségügyi átalakítás nem utolsósorban éppen a várható költségrobbanás részbeni megelőzésére, részbeni fékezésére való, többek között. Ezt azonban befektetés nélkül nem érhetjük el.
Egy hasonlattal élnék azok számára, akik nem az egészségügyben vannak. Ha úgy fogalmaznánk meg, hogy a honvédelem felszereltségének, korszerűsítésének, a közrend és a közbiztonság javításának feladatát úgy kell végrehajtani, hogy ez költségmegtakarítással járjon a központi költségvetés számára, akkor ez szintén egy értelmezhetetlen vagy cinikus követelmény lenne, ami nyilvánvalóan teljesíthetetlen. Előrebocsátom, hogy a prioritásokkal bizottságunk egyetért, tehát egyetért az előbb említettekkel is, az oktatásfejlesztéssel is, a szociális ellátó rendszerek korszerűsítésével vagy hatékonyságának fokozásával is. Csak illusztrációképpen mondtam, hogy ez megoldhatatlan.
(10.40)
A nemzetközi összefüggésekben nálunk az egészségügyi költségráfordítás egy állampolgárra vetítve 140 dollár alatt van. Nyugat-Európában ennek körülbelül a tízszerese, az Egyesült Államokban közel húszszorosa.
Amikor a költségrobbanás az Egyesült Államokban is bekövetkezett, egyik évről a másikra 800 dollár többletkiadást jelentett ez állampolgáronként. Tehát nem képzelhető el, hogy ezt az átalakítást mi abszolút értelemben megtakarítással meg tudjuk oldani, relatív megtakarítás jöhet legfeljebb számításba, tehát az, hogy a várható költségráfordítás csökkenően emelkedő tendenciát jelentsen.
Hosszabb távon pedig az egészségügyi költségeknek a csökkentése csak úgy képzelhető el, ha az egészségpolitikában a prevenciót stratégiai iránynak vesszük. Azonban ez is befektetéssel jár.
Mindezt összevonva: miközben megnyugvással nyugtázzuk, hogy az ágazatot érintő egyik területet, a szociálpolitikát prioritásként kezeli a tervezet, ugyanakkor az egészségügyi ágazat legégetőbb igényeinek fedezetlensége vagy rendezetlen körvonalai miatt bizottságunk 1 támogatással, 3 ellenszavazattal, 10 tartózkodás arányban nem támogatta az országgyűlési határozatot. Itt most csak jelezni kívánom, hogy további nehéz és eldöntendő feladat lesz a központi költségvetés és a társadalombiztosítás kapcsolatrendszerének, feladatmegoszlásának és garanciáinak kérdése. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
