TÓTH TIHAMÉR, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
TÓTH TIHAMÉR, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
TÓTH TIHAMÉR, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelen Parlament eddigi munkája során még nem fordult elő, hogy az általunk meghozott törvény gyakorlati alkalmazására vonatkozóan elvi állásfoglalást kellett volna kiadni. Most is felmerült annak szükségessége, illetve indokoltsága, hogy a Parlament jelen esetben a szövetkezeti átmeneti törvény egyes rendelkezéseinek értelmezéséről válassza-e a jogalkotási törvényben biztosított lehetőséget a jogszabály értelmezésére, vagy pedig bízza azt a bíróságokra mint jogalkalmazó szervekre. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés elnökéhez is több hasonló tárgyú megkeresés érkezett, amelyet az Országgyűlés elnöke az alkotmányügyi bizottsághoz tett át, a bizottságunk többsége úgy foglalt állást, hogy a téma fontossága és az ügy súlya indokolja, hogy ez esetben – kivételesen – a Parlament éljen a jogalkotási törvényben biztosított lehetőséggel, és adjon elvi állásfoglalást a törvény egyes rendelkezéseinek értelmében.
(16.30)
Miért is van erre szükség?
A szövetkezeti törvények, különösen az átmeneti törvény, amelyik rövid, ez éves hatálybaléptetéssel született, olyan kedvezményeket biztosít szövetkezeti tagoknak és korábbi szövetkezeti tagok örököseinek, amelyekkel – ha élnek – igazi tulajdonosai lehetnek a szövetkezeti vagyonnak.
Sajnos, nem mindenütt volt korrekt a tájékoztatás a szövetkezeti tagok felé, nagyon sok helyről lehet olyan jelzéseket kapni, hogy vagy nem, vagy tévesen tájékoztatták őket, és bizonyos határidők értelmezésével a tagok egy része olyan helyzetbe jutott, hogy nem tudná ma már a korábbi jogos igényét érvényesíteni.
Nincs lehetőség arra, hogy egy elvi állásfoglalásban a jogszabály tételes szövegétől eltérő tartalmat fogadjunk el. De lehetőség van viszont arra, hogy az egyes rendelkezéseknek pontos értelmezést adva, segítsünk és világosítsuk fel azokat, akiknek még lehetőségük van a jogérvényesítésre.
Az Országgyűlés elnökéhez érkezett levél konkrét tartalma is elsődleges kérdésként azt vetette fel, hogy az átmeneti törvény 29. §-ában jelzett bejelentési kötelezettség teljesítésére megállapított határidő eltelte jogvesztő-e vagy nem?
Tekintettel arra, hogy ahol a törvény jogvesztő határidőt kívánt megállapítani, ott ezt kifejezetten jelezte, utalok itt arra, hogy a kívülállóknak a vagyonnevesítésbe való igénybejelentése ilyen jogvesztő határidő volt.
Tehát a törvény egyéb rendelkezéseiből is és az eredeti jogalkotói szándékot figyelembe véve is állíthatjuk, hogy ez nem egy jogvesztő határidő, hanem a polgári törvénykönyv általános szabályai szerint egy elévülési határidőt jelent. Egész pontosan azt jelenti – a Polgári Törvénykönyv 326. §-ának (2) bekezdését idézem –, "hogyha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszüntetésétől számított egy éven belül vagy egy évesnél rövidebb elévülési idő esetén három hónapon belül érvényesítheti igényét, még abban az esetben is, hogyha az elévülési idő eltelt vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál rövidebb idő van hátra."
Tehát azáltal, hogy ebben az állásfoglalásban kimondjuk és megerősítjük az eredeti jogalkotói szándékot, hogy nem egy olyan határidőről van szó, amelynek az elmulasztása jogvesztéssel jár, hanem a Ptk. általános szabályai szerint elévülési határidővel segítséget lehet nyújtani azoknak, akik menthető okból nem tudták igényüket érvényesíteni.
Van egy másik határidő is a törvényben, amelynek az értelmezése problémát jelenthet, mégpedig az 1992. december 3l-es határidő, amelyről a törvény azt mondja ki, hogy a kiválási szándékot a törvény hatálybalépése és 1992. december 3l. közötti időben lehet bejelenteni. Tekintettel arra, hogy ez a törvény 1992. december 3l-ig van csak hatályban, tehát a rendelkezéseit főszabályként, illetve általános érvénnyel '93. január 1-jétől már alkalmazni nem lehet. Egy olyan jellegű értelmezése ezen jogszabályhelynek, amelyik azt jelentené, hogy '92. december 3l-ig lehet bejelenteni a kiválási szándékokat, azt jelentené, hogy ennek a lebonyolítására és végrehajtására már csak a következő évben kerülhetne sor, viszont az átmeneti törvény szabályai 1993. január 1-jétől már nem alkalmazhatók.
Lényeges továbbá annak a kiemelése is, hogy itt a határidő-számításnál azokat az igényeket, amelyeket a határidő megnyílta előtt teljesítettek, ugyanúgy teljesített igényeknek kell tekinteni, minthogyha azt a törvényben megállapított 60 napos határidőn belül tették volna.
További lényeges pontja az állásfoglalásnak, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik a kiválási szándékukat nem jelentették be, nem jelezték, de egyébként a szövetkezetben a vagyon megosztására árveréssel fog sor kerülni, az árverés időpontjában, az árverés megkezdéséig, az üzletrészük értékéig és az árverésre bocsátott vagyontárgyak tekintetében minden korábbi határidő betartása nélkül jogosultak ott a kiválási szándékuk bejelentésére.
Az állásfoglalás második pontjában az átmeneti törvényben előírt feladat teljesítésére vonatkozó határidőnek egy másik értelmezését érintettük. Ez pedig arra vonatkozik, hogyha a szövetkezet a részére kötelezően megállapított határidőket nem teljesíti és a Cégbíróság ezt észleli, mint felügyeleti jogkörében, tehát törvényességi felügyeletet ellátva és gyakorolva, felhívja a szövetkezetet a mulasztott cselekmények pótlására, és ilyen esetben természetesen az 1992. december 31-es határidő lejártától függetlenül lehetőséget kell biztosítani, hogy ugyanazon szabályok, ugyanazon törvényhely alapján végezzék el a vagyonértékelést, illetve az eljárás további menetét.
Befejezésül szeretném ismertetni azt, hogy a bizottság az eredeti előterjesztést ellenszavazat nélkül, 9 támogatással és 6 fő tartózkodása mellett, míg a mostani javított és módosított változatot ugyancsak 10 igenlő szavazat mellett, ellenszavazat nélkül, 4 fő tartózkodásával hozta.
Remélem, hogy ez az állásfoglalás, amit most az átmeneti törvénnyel kapcsolatban az Országgyűlés ki fog adni, segítséget fog nyújtani a még rendezetlen igények elbírálásában, és ugyanakkor annak is szeretnék hangot adni, hogy remélem – ugyancsak –, hogy ez nem precedens jellegű és precedens értékű, nem jelenti azt, hogy minden olyan lényeges törvényi kérdésben, amiről eddig az Országgyűlés döntött, ezután majd elvi állásfoglalást kelljen kiadnunk. Köszönöm szépen. (Taps.)
