MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném kérni, hogy az általános vitát csak a délutáni kisszünet után zárjuk le, ugyanis a FIDESZ hátralévő módosító javaslatainak beadásához az addig eltelő időre még technikailag szükségem volna, és azt hiszem, ez a gyakorlat máskor is megtehető volt.
(12.20)
Tisztelt Ház! A FIDESZ nevében már korábban jeleztem, hogy további módosító javaslatokat szeretnénk beadni, és azt hiszem, hogy a FIDESZ fogja a médiatörvény vitájának ebben a szakaszában a legtöbb új módosító javaslatot letenni az asztalra. Ennek több oka van. Egyrészt az, hogy képviselőtársaim is azt hiszem, emlékeznek rá, hogy tavasszal meglehetősen rohammunkaszerűen kellett az elkészült törvényjavaslathoz módosító javaslatokat gyártani, és mi úgy gondoltuk, hogy a törvény működőképessé tétele érdekében alapos munkával kell a törvény jogi, technikai részleteit kidolgoznunk és módosításokkal tovább csiszolnunk a törvényjavaslatot, hogy az hatálybalépése után megfelelően működhessen.
Másrészről viszont a koncepcionális jelentőségű, alapvető politikai jelentőségű módosító indítványok benyújtásával azért is akartunk várni, mert azt reméltük, hogy talán lehetőség nyílik olyan politikai egyeztetésre, amelyen a legvitatottabb, politikailag legjelentősebb kérdésekben valamilyen kompromiszszumra lehetett jutni. Ennek a politikai egyeztetésnek nem akartunk elébe vágni komoly, politikai jelentőségű módosító javaslatok benyújtásával, tartván attól, hogy ha egy ellenzéki párt, adott esetben a FIDESZ letesz az asztalra egy javaslatot, akkor az könnyen presztízskérdéssé válhat, és egy tárgyszerű, működőképes, esetleg mindkét félnek elfogadható javaslat pusztán azért válik elfogadhatatlanná, mert azt a FIDESZ nyújtotta be.
Haraszti Miklós is elmondta azonban, hogy a kormánypártok részéről elsősorban Kulin Ferenc fejtette ki többször azt az álláspontját, hogy addig a Kormány nem tud komolyan tárgyalni a médiatörvény legdöntőbb politikai kérdéseiről, amíg nem ismeri az ellenzék módosító elképzeléseit. Úgyhogy most akkor marad ez az út, hogy beadjuk mi is az összes módosító elképzelésünket – vagy csaknem az összeset –, még a viták során itt nyilván felmerülnek majd olyan kérdések, amelyekben további megoldásokat kell majd több esetben – feltételezem – közösen kidolgoznunk.
Tehát beadjuk a módosító javaslatokat, és azt hiszem, ezután következik be az a helyzet, amikor a következő lépés most már tényleg a Kormányra vár. A Kormány képviselőinek, a kormánypártok képviselőinek kell kimutatniuk egyértelműen a tárgyalási készségüket, és kezdeményező lépésekkel, egyértelmű, nyitott válaszlépésekkel, konkrét lépésekkel válaszolni azokra a kezdeményezésekre, amelyeket az ellenzék pártjai megtettek.
Emlékeztetnénk arra, hogy a FIDESZ a maga részéről azzal a javaslattal élt, hogy a legfontosabb politikai kérdéseket külön politikai egyeztető tárgyalásokon egyeztessék a parlamenti pártok a Kormány kompetens képviselőinek a részvételével.
Az SZDSZ részéről másik javaslat hangzott el, nevezetesen, hogy a kulturális bizottság tárgyalásaiba kapcsolódjon be a Kormány képviselője, és ilyen módon kerüljön sor komoly egyeztetésre.
Azt hiszem, hogy az ellenzék részéről megvan a kellő nyitottság. Ha a következő napokban, hetekben a Kormány konkrétan nem lép abba az irányba, hogy a politikai egyeztetések létrejöhessenek, akkor azt hiszem, egyértelműen ki fog derülni, hogy milyen politikai erők miatt nem jöhet létre a médiatörvény, amit – legalábbis szavakban – mindenki olyan kívánatosnak tart.
Remélem, hogy ez a kérdés, hogy a Kormány tud-e, akar-e tárgyalni, a kormánypártok tudnak-e, akarnak-e tárgyalni, nem függvénye teljes mértékben az MDF országos gyűlése kimenetelének. Sajnos a médiatörvény hosszú vitáinak, előkészítésének hoszszú története során én egyszer-kétszer már megtapasztaltam azt, amikor néhány hónapig a kérdéseket el kellett tenni későbbre, amikor is az MDF-en belüli erőviszonyok alakulását meg kellett várni, mert addig nem lehetett tudni, hogy egyáltalán ki tárgyalhat, milyen kompetenciával tárgyalhat, és tárgyalhat-e egyáltalán bárki is az MDF nevében, vagy csak Csurka Istvánnak a "magyar útját" lehet járni, mert különben mindenki más, saját pártbeli társai is nemzetellenessé és magyartalanná válnak.
A továbbiakban a törvényjavaslat vitájának politikai kérdésein, ilyen általános politikai környezetén túlmenően a javaslataink közül a legfontosabbakat szeretném ismertetni, és szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy tényleg ne váljon – ha lehetséges – a javaslatok elutasítása presztízskérdéssé, hanem mint lehetséges alternatívát vizsgálják meg azokat az elképzeléseket, amelyeket a FIDESZ a módosító javaslatokban be kíván nyújtani.
Csak a legfontosabbak közül emelek ki néhányat. Hosszas viták folytak a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jogállásáról a törvény előkészítése során. Szeretném leszögezni, hogy az, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió költségvetési szervként működjön, a FIDESZ számára nem elfogadható, ezt a FIDESZ és az ellenzék többi pártjai sem fogadták el soha a vita során, a Kormánynak az egyoldalú álláspontjaként került a törvényjavaslatba. Tehát a FIDESZ módosító javaslataival ezt a megoldást javasolja elhagyni a törvényjavaslatból.
Továbbá a közalapítványi forma helyett az alapítványi formát javasoljuk a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jogállásának szabályozására. Elsősorban azért, mert a közalapítványra vonatkozó joganyag egyelőre nem létezik, tudjuk, hogy van ilyen tervezet, a kulturális bizottság ezt tárgyalni fogja, de a Parlament igen zsúfolt napirendje miatt erős kétségeink lehetnek afelől, hogy ezeknek a tárgyalása mennyiben haladhat előre.
Ezért mi úgy látjuk, hogy a közalapítványi szabályozás hiányában a hatályos alapítványi szabályozás lehet megfelelő a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jogállásának rendezésére, természetesen az e törvénybeli speciális szabályokkal kiegészítve.
A második kérdés a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval kapcsolatban, amiről beszélni szeretnék, és amit a módosító javaslataink érintenek, az alapítványok kuratóriumainak és az alapítványok, illetve a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökeinek választási mechanizmusához kapcsolódnak.
A FIDESZ már korábban is számtalanszor felvetette azt az elképzelést, amit végül is javasolni szeretnénk, nevezetesen azt, hogy a kérdés jelentőségére való tekintettel és arra való tekintettel is, hogy ez a kérdés az egyik legfőbb politikai feszültségforrássá vált napjainkra: a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökét az Országgyűlés válassza a tagjainak kétharmados többségével, csakúgy, mint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kuratóriumainak tagjait szintén az Országgyűlés kétharmados választásához javasoljuk kötni, azzal együtt, hogy tudjuk, hogy ez egy nagyon erős legitimációt adó eljárás, és csak a legjelentősebb tisztségek betöltőinél indokolható. De amint mondtam, úgy ítéljük meg, hogy ezek a kérdések, amelyek amúgy is a demokrácia alapkérdéseit jelentik – ezek a kérdések mára az e körüli feszültségek miatt olyan jelentőségre tettek szert, hogy indokolt lehet ilyen rendkívüli eljárással megválasztani a két intézmény vezetőségét, illetve elnökét.
Szeretném hozzátenni ehhez azt is, hogy tudom, hogy a kormánypártok részéről elsősorban megint csak Kulin Ferenc, a kulturális bizottság elnöke többször elmondta, hogy a kinevezési törvény egy olyan kérdés, amiben a kormánypártok, az MDF… – itt kicsit áttekinthetetlenek a viszonylatok, de a lényeges az, hogy a koalíciós oldal nem akar tárgyalni, ezt adottnak veszi. Azt szeretném kérni, hogy a kormánypárti képviselők gondolják ezt meg még egyszer, hiszen mindenki láthatja, hogy a kinevezési törvény körül olyan feszültségek teremtődtek, olyan viták vannak, amelyben nem látszik lehetőség arra, hogy az álláspontok közeledjenek egymáshoz.
(12.30)
Ellenzéki képviselők így értelmezik az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos határozatát, a kormánypárti képviselők amúgy, mindenki mondja a magáét, így nehezen fogunk megoldást találni az ezzel kapcsolatos személyi kérdésekre, problémákra, tehát ezért foglalt a FIDESZ végül is amellett állást, hogy egy másik eljárással a konszenzuskényszert egyértelműbben megteremtő és azt működőképesebben megteremtő eljárással tegyük lehetővé ezeknek a személyi kérdéseknek a rendezését. Az Alkotmánybíróság esetében ez az eljárási forma már bevált. Hozzáteszem, hogy ez esetben is a parlamenti pártok által és a parlamenti képviselőcsoportok által összeállított jelölőbizottság közreműködésével javasoljuk megválasztani a kuratóriumok tagjait is és az elnököket is.
Még egy fontos tényezőről kell szólnom, nevezetesen arról, hogy a FIDESZ megítélése szerint a mindenkori elnököknek mandátumuk lejárta vagy felmentésük esetén is a következő, őket felváltó elnök megválasztásáig hivatalban kell maradniuk, azt hiszem, ez vitathatatlan kérdés, vitathatatlan javaslat. Az intézmények nem maradhatnak vezető nélkül. Tehát a személyi kérdések nem rendezhetők olyan egyoldalú kampánnyal, amelyet a kormánypártok e tekintetben folytatnak. Ezeket a személyi kérdéseket valahogyan meg kell oldani, ezzel a FIDESZ egyetért. Nyilván egy ilyen feszültséghelyzet nem tartható, de itt is csak a tárgyalásos út vezethet eredményre, és ennek megfelelően javasoljuk az említett eljárást.
A harmadik kérdéskör, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működésével kapcsolatban amiről még szólni szeretnék, a külföldre irányuló műsorszolgáltatás kérdése. A FIDESZ álláspontja szerint – mint ahogy én azt a napokban több alkalommal a sajtóban is kifejtettem – a Magyar Rádióban működő, külföldre irányuló rádiós műsorszolgáltatás, a külföldi adások főszerkesztősége – a FIDESZ megítélése szerint – továbbra is a Magyar Rádión belül kell hogy üzemeljen. Tehát nem fogadható el az a megoldás, amit a Kormány egyoldalúan a törvényjavaslat benyújtása előtti utolsó napokban, hetekben tett bele a törvényjavaslatba, hogy ez a Kormány felügyelete alá kerülő külön intézménnyé váljék, a külföldre irányuló közszolgálati rádió. Ugyanígy, a FIDESZ szerint, az utóbbi időben többször szóba jött közszolgálati műholdas televízióadásnak is a magyar közszolgálati televízión belül kell működnie. Ez biztosíthatja ezen adások tárgyilagosságát, kiegyensúlyozottságát, tekintettel a dolog politikai vonatkozásaira és veszélyeire is.
Mind a két kérdést – tehát a műholdas adások kérdését is – nagyon határozottan a politikai tárgyalások részévé kívánjuk tenni. Enélkül a politikai tárgyalások nem sokat érnek. A műholdas adások kérdése a médiatörvénybe tartozó kérdés nyilvánvalóan, és olyan jelentőségű kérdés, ami nélkül politikai tárgyalások a médiatörvény kapcsán és a médiaügyek kapcsán komolyan nem folytathatók.
Az utolsó kérdés, amiről a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kapcsán szólni szeretnék, és amit a módosító javaslataink érintenek, amiről korábban is szóltam már, azt hiszem, hogy a médiatörvényben az egyházak jelenlétét és a vallásos élet méltó bemutatását a többi közszolgálati funkcióval egyező módon, egységes szerkezetben érdemes szabályozni, és hozzátenném, hogy ezen a téren a FIDESZ módosító javaslatai egy olyan problémát is kiküszöbölnek, ami – feltételezem, hogy nem a törvényjavaslatot előkészítő Kormány valamilyen ateista összeesküvő szándéka folytán, hanem inkább – figyelmetlenségből, de az egyházakat hátrányos helyzetbe hozta volna. A törvényjavaslat alapján ugyanis az egyházak bizonyos lehetőségekhez nem jutnának hozzá. Például nem indulhatna egyházi műsorokra, vallásos műsorok sugárzására szakosodott közszolgálati műsor, amit egyébként más területekre specializálódó adások esetében a törvény lehetővé tesz.
A FIDESZ ilyen módon többletlehetőségeket szeretne az egyházak számára és a vallásos élet bemutatása számára biztosítani, párhuzamosan azzal, hogy ezeket a témákat a többi közszolgálati funkcióval egységes helyen kívánja szabályozni.
Még egy kis türelmüket kérem képviselőtársaimnak, még csak egy kérdéskörről szeretnék most már rövidebben szólni, a törvényjavaslat másik legvitatottabb intézménye a Magyar Rádión és a Magyar Televízión kívül a műsor-szolgáltatási engedélyeket majd kiadó Rádió- és Televízióhivatal, ennek a jogállása és a vezetőinek kinevezési rendje körül folyt nagyon sok vita, illetve az engedélyezési eljárás körül.
A FIDESZ álláspontja itt végül is az, hogy elfogadható a FIDESZ számára, hogy a Rádió- és Televízióhivatal államigazgatási szervként működjön, de ez nyilvánvalóan egy speciális államigazgatási szerv, aminek a feladatára való tekintettel a vezetőjét speciális kinevezési eljárással kell kijelölni. Tehát nem elfogadható az, hogy egyszerűen minden kontroll és minden ellensúly nélkül csak a mindenkori Kormány nevezze ki ennek a szervnek a vezetőjét, hanem itt valamilyen ellensúlyokra szükség van. Továbbá szükség van az engedélyezési eljárás során normatív szabályokra, minél több normatív szabályra, a hatóság diszkrecionális jogkörének minél inkább a lehetséges mértékig való szűkítésére, és a hatóság döntései fölötti testületi kontrollra, amelyet a törvényjavaslatban szereplő társadalmi tanács révén látunk megvalósíthatónak.
Befejezésül még ismertetném azt a módosító javaslatunkat is, ami ezen a téren szintén azt hiszem, nagyon jelentős.
Úgy gondoljuk, hogy a műsor-szolgáltatási piac kialakításának időszakában az első öt évben a műsorszolgáltatási engedélyekről a Rádió- és Televízióhivatal társadalmi tanácsa kell hogy döntsön, tehát a piac kialakításáról szóló döntéseket, amelyek hosszú távra meghatározzák a piacot, a műsor-szolgáltatási, a rádiózási, televíziózási piacot, olyan súlyúnak tartjuk, hogy úgy gondoljuk, hogy garanciális jelentőségű az, hogy ezek a döntések testületi döntésekként szülessenek meg. Tehát egy még oly garanciális eljárásban kinevezett intézményvezető mérlegelése, bölcsessége sem lehet erre elegendő garancia, azt hiszem egyetlen párt számára sem, hanem itt a testületi döntés lehet a megfelelő.
Ezek tehát a FIDESZ módosító csomagjának a leglényegesebb részei, és ezek ismertetése után szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a FIDESZ a továbbiakban is haladéktalanul létrejövő tárgyalásokra is készen áll a médiatörvény minden kérdése tekintetében, és úgy ítéljük meg, hogy ha a kormánypártok részéről a tárgyalási készség szintén megvan, akkor lehetséges volna a törvényjavaslatbeli megegyezés. Már csak azért is, mert még a leginkább politikai kérdések esetében is igazából legalább fele részben olyan jogi, technikai, műszaki, a működőképességet lehetővé tevő javaslatokról van szó a FIDESZ javaslatai esetében, amelyek egyáltalán nem csak politikai szándékot rejtenek magukban, hanem olyan indokokat, amik – azt hiszem, hogy ha a kormánypártok végiggondolják, akkor láthatják – a kormánypártok számára is fontos szempontokat valósíthatnak meg elfogadásuk esetén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
