MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi, '956-osok – és valamennyi volt politikai fogoly – nagyon sokat szenvedtünk, mire eljutottunk idáig, hogy van független Magyarország, és van parlamentáris demokrácia. Nagyon sokan közülünk a bitón fejezték be életüket. Éppen ezért senki se csodálkozzon azon, hogy minket duplán irritál minden olyan jelenség, minden olyan ténykedés, amely a visszarendezés ügyét szolgálja.
Még az általános vitában – onnan balról – hallottam olyan kijelentést, hogy a Kormánynak szüksége van kritikára, kritika nélkül a Kormány nem élhet. Most engedjék meg, hogy megkérdezzem: az is a kritikához tartozik, hogy több mint másfél évvel ezelőtt a tévé képernyőjén, az esti Híradóban megjelent Thürmer Gyula úr képe, aki nagyképűen bejelentette, hogy hamarosan átveszi demokratikus úton a hatalmat?
Az is a kritikához tartozik – örülök, hogy Keleti György képviselőtársam itt van –: a nyár folyamán volt egy olyan műsor, hogy Nagyjaink visszatérnek. Örömmel láttuk Muráti Lili nagy művésznőnket, aki Spanyolországba emigrált, és onnan szította a tüzet Rákosi úr ellen, és egyszer csak megjelent a képernyőn – elnézést kérek, Keleti György úr, de hát megtörtént – Keleti György úr alakja. Kérem, én gondolkoztam, hogy ő hogy kerül Muráti Liliékkel és a nagyjainkkal egy vonalba, talán azért, mert nagy kommunista, ki tudja? (Zaj a bal oldalon.) Kérem, elnézést kérek, sajnos, ez így volt.
Azt kell mondanom, hogy a rádióban és a tv-ben nem kritika, hanem szabályszerű uszítás folyik a Kormány ellen.
Azt kell mondanom, hogy a rádióban és a tv-ben előszeretettel futtatják a rendszerváltás szempontjából negatív figurákat. Szatmári urat is a rádió és a tv futtatta be, a Parlament legnagyobb örömére.
A nyár folyamán több helyen, több társaságban megfordultam. Véletlenül belecsöppentem egy tsz-vezetőségbe is, az újságot is figyelve és figyelve a közvéleményt, arra a következtetésre jutottam, hogy valahány kommunista van ebben az országban, az most mind az igen tisztelt köztársasági elnök úr köpönyegébe kapaszkodik. Vészesen hasonlít ahhoz a helyzethez, ami '946-ban volt, amikor a Tildy Zoltán köpönyegébe kapaszkodtak. Nagyon jól emlékszem rá, őt is futtatták, tenyerükön hordták stb. Egyik alkalommal azt mondotta Tildy Zoltán a képviselőcsoport-értekezleten – ez történelem! –: ne pártoljátok a tőkéseket, majd ha a parasztok tanyájára kerül sor, én is ott leszek veletek. Egy hang beszólt, hogy akkor már késő lesz. És – igen tisztelt Országgyűlés – amikor a parasztok tanyájára került a sor, Tildy Zoltán valóban velünk volt, de nem a hatalom tetőfokán, hanem a börtönben. Nem szeretném, ha a tisztelt köztársasági elnök úr is odajutna. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
