HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, amikor ismét megnyílik a rádió- és televíziótörvény általános vitája, és a frakcióknak lehetőségük nyílik arra, hogy beadják módosító indítványaikat, valószínűleg nem árt rövid helyzetképet adni arról, hogyan áll tulajdonképpen ennek az igen jelentős törvénynek az ügye. Mielőtt azonban ezt megteszem, szeretnék minden él nélkül, egyszerűen csak a tények kedvéért egy olyan megjegyzést tenni, amely, remélem, nem szítja fel a kedélyeket, nevezetesen ma a Parlamentben elhangzottakkal kapcsolatban.
Én azt gondolom, hogy habár szemmel látható, hogy a kormánypárti képviselőknek valamilyen módon szinte már meggyőződésévé vált az, hogy a köztársasági elnök úr akkor, amikor az Alkotmánybíróság ítéleteit, állásfoglalásait szinte szó szerinti fogalmazásban követve, a maga részéről nem látta teljesíthetőnek a miniszterelnök úr kérését, valamiféle alkotmánysértést követett volna el. Ennek a meggyőződésnek az ellenére akárhányszor ismételgetik ezt, ez nem válik ténnyé. Ezt az egy dolgot szerettem volna mondani, tulajdonképpen csak a közvélemény tájékoztatására. Nem óhajtok a továbbiakban ezzel foglalkozni, de igen fontos volna, ha a vitáinkban mindig jelen volna az, hogy itt egy kormánypárti értelmezéssel és nem valamiféle ténnyel állunk szemben. Azért mondom ezt, mert azoknak a baljós jeleknek az ellenére, amelyek itt a közéletünkben megjelentek, és amelyek szinte lehetetlenné, kalkulálhatatlanná teszik azt, hogy miközben arról beszélgetünk, miről kellene megegyezni, van-e valójában kivel megegyezni még, valójában nem késő megegyezni még, még mindig nem késő. Ehhez természetesen a médiatörvény ügye mellé minden frakciónak fel kell sorakoznia. Meg kell kapnia a Háznak és a közvéleménynek azokat a garanciákat, hogy van megegyezésre kész képviselősereg e mögött a törvény mögött. Ez tulajdonképpen a lefontosabb feladat.
(12.10)
Az általános vita úgy nyílik meg, hogy nem született még meg az a kulturális bizottsági közös módosító csomag a kardinális politikai kérdésekben, amely legalább azt a garanciát megadná, hogy van ilyen közös elképzelés a kompromisszumhoz való visszatérésre. Katona Tamás államtitkár úr azt mondta, hogy még meglepetések is fogják érni az ellenzéket abban a tekintetben, hogy milyen megegyezéskészek a kormánypártok. Mi nem kérünk meglepetést. Nekünk bőven elegendő, ha ahhoz a kompromisszumhoz visszatérnek a kormánypártok, amelyet egyszer már közösen elfogadtunk.
Amikor a pártok beadják a módosító indítványaikat, akkor végképp elvész az az ürügye a meg nem egyezésnek, hogy a kormánypártok ne ismernék az összes módosító indítványt. Jelenleg az a helyzet, hogy a kormánypártok részéről vannak bent olyan módosító indítványok, amelyek alapvetően megkérdőjelezik ennek a kompromisszumnak az alapelveit, például kétségbe vonják a rádió és a televízió függetlenségét vagy a politikai testületek paritásos, tehát kormánypártok és ellenzék között egyenlő képviseletű voltát. Amíg ezeket nem vonják vissza, addig természetesen ezek mindig szavazhatók maradnak a Ház által, hogy úgy mondjam, kísértést jelentenek a rosszra. S ez is egy olyan lehetőség a garanciára, a megnyugtatásra – tehát ezeknek a módosító indítványoknak a visszavonása –, amelyet véleményem szerint a kormánypártoknak nem volna szabad elmulasztaniuk.
Szeretnék utalni arra, hogy a megegyezés nem jelent osztozkodást. Szeretném még egyszer leszögezni a szabaddemokraták nevében, hogy a közszolgálatiságnak az a romlott felfogása, amely 1945 és '48 között már akkor megmérgezte a háború utáni demokráciát, véleményünk szerint nem szabad hogy visszatérjen, és semmiféle olyan osztozkodásnak pártok szerint a közszogálatban nem szabad hogy helye legyen, amilyenre itt utalások történtek a sajtóban az utóbbi időben. Nevezetesen most az új formája ennek a találgatásnak az lett volna, hogy a kormánypártoké a műhold – így –, ebbe beleegyezne az ellenzék vagy bármelyik pártja, és akkor az ellenzéké volna, úgymond, a kábel. Ennek a találgatásnak mindössze annyi alapja van, hogy a kábel kétségtelenül demokratikusabb televíziós műfaj, mint a műhold, egyszerűen azért, mert a műhold az égről, egy pontról sugárzik lefele, ezzel szemben a kábelben rengeteg választási lehetősége van a fogyasztónak, de az, hogy ez a műfaj önmagában demokratikusabb, még nem ok arra, hogy rögtön meg is rágalmazzuk valamiféle párthovatartozással magát ezt a műfajt. Kérem a kormánypártiakat is, hogy cáfolják meg mindig, ha ilyen találgatással találkoznak.
Végül – rátérve a műholdtémára – azt szeretném mondani, hogy ebben a témában benne rejlik egy olyan lehetőség, amely ismét a megegyezés pillanata előtt tönkreteheti a konszenzus ügyét, ismét olyan elemet hozhat be a vitába, amely a megegyezés pillanata előtt magát az ügyet lehetetlenné teszi. Miről van szó? Arról van szó, hogy a Kormány anélkül, hogy bejelentené, vagy követelésre akár fellebbentené a fátylat, honnan van az országnak a mai helyzetében 3 milliárd forintja egy olyan külön műholdra, amely természetesen általános magyarországi csatornaként működne – technikai okok miatt nem is tud másképp működni –, eközben minden paraméterében ez a terv a leendő médiatörvényt sérti meg – ha szabad egy meg nem született törvénnyel kapcsolatban így fogalmazni –, hiszen felügyeletet állítana fölébe, hiszen vezetőket nevezne ki ennek a közszolgálati csatornának, és ugyanakkor meghatározatlan forrásból, talán kerülő utakon pénzelné ezt a csatornát. Én azt gondolom, hogy ebben a Házban – szeretném ezt nyomatékosan leszögezni – minden pártnak igen-igen fontos, hogy az összmagyarság számára ezzel a nagyszerű technikai eszközzel lehetővé váljon a közös, egységes médium. Ez az összmagyarság kulturális egységének valóban az egyik legfontosabb eszköze lehet, és legyen szabad – remélem, nem veszik szerénytelenségnek – felhívni a figyelmet arra, hogy én voltam az, aki ezt a gondolatot a médiatörvény koncepciója legelső vitáján a kulturális bizottságban felvetettem, javasolván, hogy a magyar közszolgálati televízió egyik csatornáját legalább tegyék műholdra, és éppen ezzel érveltem, hogy ezzel lehetővé válna az egész Kárpát-medencét, az egész magyar nyelvterületet besugárzó műholdadás. Természetesen más előnyei is volnának ennek, nevezetesen felszabadulna a kereskedelmi tévézés számára egy földi csatornahálózat, természetesen megszabadulna a Műsorszóró Vállalattal folytatott áldatlan vitájától a Televízió, legalább ennek a csatornának a frekvenciadíját illetően, és ha pénzbe is kerül egy ilyen bérlemény, ezzel együtt nullszaldósan lehetett volna azonnal műsort adni az egész Kárpát-medencének abból az intézményből, amely az eddig született egyetlen törvénnyel, ezt a területet érintő egyetlen törvénnyel úgy-ahogy pártatlanítva van.
Ne menjünk bele most azokba a vitákba, hogy úgy vagy ahogy. A lényeg az, hogy az Alkotmánybíróság ítélete szerint törvényi rendezés nélkül senkinek ebben az országban nincs joga tévéállomás fölött rendelkezni, alapítani, és ezért a médiatörvénynek, pontosabban az Alkotmánynak a médiatörvényt megrendelő passzusának a megsértése volna bármilyen kísérlet. Ezzel szemben van lehetőség, ennek a Háznak lehetősége van rá, hogy valóban már a médiatörvény előtt elindulhasson ilyen műholdas adás, abban az esetben, ha lehetővé teszi a közszolgálati televízió számára, hogy a Kormány tervénél jóval olcsóbban elindítsa ezeket az adásokat.
Tehát összefoglalva: nem lehet a Kormány konfúzus, véleményem szerint önmagában sem célravezető, technikailag is alkalmatlan, pénzügyileg tisztázatlan és törvénysértő erőfeszítései elleni érveinket úgy beállítani, mintha magának ennek az ügynek volnánk az ellenlábasa, ellenkezőleg: olyan utat szeretnénk a Ház figyelmébe ajánlani, amely ennek az ügynek a gyorsabb megvalósítását teszi lehetővé. Kéretik tehát ezt nem figyelmen kívül hagyni, amikor erről vitatkoznak, és amikor kormányzati berkekben erről tervezgetnek.
Összefoglalva: nincs sürgősebb feladatunk, mint annak a politikai helyzet ismeretében talán érthető, de az ügyünk szempontjából nem mentegethető halogatásnak a feladása, hogy nekilássunk a politikailag kardinális kérdésekben egy közös, minden párt által aláírt módosító csomag beadásának első garanciaként; második garanciaként a Kormánynak előzetesen áldását kellene adnia erre a csomagra, és valamilyen módon a kormánypárti frakcióknak is jelét kell adniuk annak, hogy a megegyezés nincs ellenükre, azzal, hogy a megegyezés szellemével ellentétes javaslataikat visszavonják.
Köszönöm szépen, és sok sikert kívánok a vitához. (Taps.)
