TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Én csak tényeket közöltem, de megkövetem elnök urat, mert valóban, a tények közlésére nem én vagyok ebben a körben hivatott. (Derültség.)
Nos, ami a felszólalásom témáját illeti, az teljes mértékben egyezik a belügyminiszter úr felszólalásának témájával, csupán a nézeteim különböznek némiképpen attól. Ugyanis én nem egyszerűen egy sporttal kapcsolatos eseménynek tekintem azt, ami történt, hanem a magyarság elleni súlyos támadásnak, a magyarság elleni példátlan pogromnak.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy nem a futballmérkőzésen kezdődött a kommandósok támadása a magyarok ellen. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy konkrét adataink vannak: már egy hónappal korábban kezdték szervezni azokat a kommandósokat, akik hajlandók voltak gátlástalanul a magyarságra törni, a magyarság ellen elektromos gumibotokat, a magyarság ellen husángokat, a magyarság ellen betanított, idomított vérebeket használni.
Legyen szabad a tisztelt Ház figyelmét felhívnom arra a tényre, hogy a szlovák drukkerek már korábban jelezték a magyar ismerőseiknek: ha jönnek a mérkőzésre, ne hozzák a feleségeiket, mert várhatóan súlyos atrocitásokra fog sor kerülni a magyar drukkerek ellen.
Már egy nappal a mérkőzés előtt a kommandósokat bevetették a magyarok szálláshelyén, az Aranyhomok Szálloda mellett lévő borozóban, ahol egyszerűen rázárták a magyarokra az ajtókat, és az ablakon törtek be kommandósok, akik agyba-főbe verték a helyiségben tartózkodó magyarokat, utalván arra, hogy valaki állítólag közülük sértette a szlovákok nemzeti önérzetét. De a városban, Pozsony főterén egész nap vízágyús tűzoltóegységek, továbbá önjáró katonai teherautók járták a várost, és ahol magyar hangot hallottak, nekirontottak a magyaroknak, és bántalmazták.
Hogy mi történt a mérkőzésen, azt mindenki láthatta, hiszen egyértelmű, hogy olyan tömegben bocsátották a kommandósokat a magyarokra; a magyarokat azt megelőzően olyan mértékben elkülönítették egymástól, nem a kiadott helyekre adták a magyaroknak a jegyeit, ezt követően még csak nem is oda kísérték őket, ahol a helyek vannak, nem egy magyar drukkernek előre összetépték a jegyeit, be sem engedték, közölték velük, hogy menjenek, váltsanak jegyet – tehát már a mérkőzést megelőzően meggyalázták, megverték a magyarságot.
Azt, hogy mi történt a mérkőzésen, nagyjából a belügyminiszter úr elmondotta, de a mérkőzés utáni eseményekkel kapcsolatban ezen a helyen ki kell jelentenem, hogy konkrét tudomásunk van arról, hogy a pozsonyi kórházból a sérült magyarok tömegeit elküldték, nem látták el elsősegéllyel, a legelemibb humanitárius segélyben sem részesítették őket, és a mérkőzést követően is folytatódott a hajtóvadászat a magyarok ellen.
Külön kell szólnom arról, hogy sajnálatos módon a magyar küldöttség a magyar gondolathoz, az európai gondolathoz, a jogállamisághoz méltatlan magatartást tanúsított. Ugyanis már eleve egy olyan feltüzelt légkört alakítottak ki a szlovák rendőrségben, ami önmagában is túlzott erejű rendőri fellépést eredményezhetett volna. Amit pedig Gémes István alezredes úr, a IX. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője megengedett magának, nevezetesen, hogy a feketecsuklyás, vérebes, mérhetetlenül sok töréses sérülést okozó, brutális kommandótámadásra azt mondotta, hogy jogszerű, azt, belügyminiszter úr, nem lehet elintézni azzal, hogy ez az ember butaságokat beszélt. Ez az ember a Magyar Köztársaságot, a magyar Belügyminisztériumot, a magyar népet képviselte Pozsonyban, és ez az ember szembefordult azokkal, akik kiküldték.
Igenis, követelem belügyminiszter úrtól, hogy váltsa le azonnal ezt az embert, tegye meg a szükséges intézkedéseket! (Mozgolódás, zaj.) Ugyanis ennek az embernek nem egyszerűen egy vétség vethető a szemére – ez az ember bűncselekményt követett el, és ezt a bűncselekményt hazaárulásnak hívják, mert a magyar nép ellen vétett akkor, amikor ő azt állította, hogy ez a kommandóakció a magyar néppel szemben jogszerű volt.
Hogy mennyire jogszerűtlen volt, és egy-két képviselő úr bekiabálása mennyire nem ide való, mennyire a magyar elleni hangulat szítását fogja elősegíteni, hadd utaljak arra, nem én mondtam, a Le Figaro mondta, és abból idézem: a feszültség forrása – mondja a Le Figaro – egyrészt a bős–nagymarosi erőmű jövendő sorsa, de mindenekelőtt a szlovákiai magyar kisebbség helyzete.
Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök kilátásba helyezte: helyére teszi a 650 ezer magyar nemzetiségű szlovák állampolgárt, ha azok az autonómia követelésének legcsekélyebb szándékát mutatják.
A magyarság elleni fellépésről van szó, a magyarság elhallgattatásáról, a magyarság megfélemlítéséről.
Külön tragédiája a dolognak az, hogy ezt a magyarellenes tevékenységet az ellen a Ferencváros ellen összpontosították, mely Ferencváros drukkereinek évtizedeken keresztül kellett a talpnyaló kádári külpolitika következményeit, a megverettetéseket, a megalázásokat elviselnie; de senki nem vonhatja kétségbe, hogy ha Meciar miniszterelnök úr a 650 ezer magyar megfélemlítéséről beszél, akkor ez nem sportesemény, hanem a magyarokkal szembeni esemény.
És ebben a körben gondolom én azt, hogy a magyar külpolitika is hibás abban, hogy egy ilyen helyzet kialakulhatott Európában, mert én nem tekintem a magyarok sikerágazatának azt a külpolitikai helyzetet, amelyben rövidesen elterelhetik a Dunánkat, azt a külpolitikai helyzetet, amelyben a vajdasági magyarokat kiirtják, amelyben a vajdasági magyarokat elzavarják a lakóhelyéről, de éppígy nem tekinthetem sikerágazatnak azt a helyzetet sem, amikor is Tőkés püspök úrnak éhségsztrájkot kell kezdenie, hogy a magyarok sanyarú helyzetére felhívja a figyelmet.
(15.40)
Vajon miféle sikerágazat az, ahol még Szlovákia létre sem jött, de már a szlovák miniszterelnök ilyen módon lép fel a magyarsággal szemben?
