PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm, Elnök Úr. Hogy miért utolsó és "átmenetileg", úgy gondolom, ezt meg kell indokolnom – és meg is szeretném.
Előfordul egy parlamenti demokráciában – meggyőződésem szerint előfordulhat –, hogy egy miniszterelnök elveszíti a társadalomban a megfelelő partnerséget, elveszíti a támogatottságot, és időnként a társadalom valóban fontos kérdései helyett presztízskérdéseket hoz a tisztelt Ház elé. Olyan kérdéskört például, mint az általa kinevezett, az általa kinevezni javasolt médiaelnökök felmentése, amennyiben nem váltották be az ő elképzeléseit – bebizonyítani, hogy az ő image-e, az ő tekintélye mindenképpen megköveteli, hogy ha ő egy döntést hoz, annak a döntésnek a társadalmon végig kell menni. Abban az esetben is, ha ezzel meglehetősen sokan nem értenek egyet, abban az esetben is, ha ezzel a köztársasági elnököt esetleg olyan helyzetbe hozza, hogy kényszeríteni akarja – az Alkotmányra hivatkozva –, hogy saját lelkiismeretével ellentétesen tegyen.
Természetesen nem nagyon szerencsés, ha egy országnak olyan köztársasági elnöke van, aki egy ilyen késztetésnek nem tesz eleget. Mégis előfordul, hogy a Parlamentben ehhez megfelelő eszközöket keres. Én ugyan nem tartottam megfelelő eszköznek, hogy egy parlamenti országgyűlési határozatot terjesszen be a frakciótöbbséggel, amikor az Alkotmány határozottan elmondja, milyen módszerekkel lehet megkifogásolni egy köztársasági elnöki lépést. Fölsorolja a lépések lehetőségét – és ez a fölsorolás minden jogrendben azt jelenti, hogy ettől eltérően nem támadható a köztársasági elnök. Mégis megteszi. Ez, gondolom, hibás lépés, és a társadalomban mindenképpen egy időhúzás. (Közbeszólások a jobb oldalról: Tárgyra!) De erre van a parlamenti válasz: egy parlamenti demokráciában be lehet mutatni, hogy az alkotmányos jogértelmezés azért egy kicsit nehéz – pláne, ha olyan kormányzati koalíció terjeszti elő, amelyik nem is rendelkezik túl erős, alkotmányos joghoz értő szakembergárdával… (Derültség a jobb oldalon.) … Bizony, akkor előfordul, hogy a Kormány az eltelt két év alatt csak a bebizonyított esetekben is több mint hatvanszor sértette meg munkájával az Alkotmányt. Ha az Alkotmánybíróság döntéseivel bírná az ügyek kellő számú elbírálását, akkor, ha azt az arányt, amit az eddigi döntésekből kivetítünk, figyelembe vennénk, akkor minden napra jutott a kormányzati munkában egy alkotmánysértés.
Ezek hibás parlamenti időhúzások. Ezek olyan eszközök, amelyekre vannak parlamenti válaszok: be lehet bizonyítani, hogy szembefordítható az a parlamenti eszköz az előterjesztőkkel, amelyet ők fegyverként használtak – tehát visszafelé is elsüthető.
Ez mind előfordul egy parlamenti demokráciában: a hiba is, a hibázás, a lassú ügymenet, a témák fontosságának összekeverése. Én úgy gondoltam, hogy ebben van szerepem: erre reagálni kell. Ha a parlamenti eszközökben egy előterjesztő hibázik, be kell mutatni ennek az ellentmondását. Nem vagyok azonban partner már abban a "játékban" – és a játék, bizony, nagyon komoly, a "játék" komolysága idézőjelbe van téve –, amikor egy kormányzati erő elveszti a józan belátását, amikor olyan társadlalmi feszültségeket generál, olyan eszközökhöz nyúl közvetett formában vagy közvetlenül, amikor a demokrácia eszközein túllépve, a vitát, a presztízskérdések megoldása érdekében, az utcára viszi, amikor olyan helyzetet teremt, hogy ha nincs társadalmi támogatottságom, akkor félemlítsem meg a társadalmat… (Zaj.)
Én ebben az utcára vitt, az indulatokat felkorbácsoló, az indulatokra építő, de az indulatokat majdan kezelni nem tudó játékban tehát nem vehetek részt. Ezért mindaddig, amíg nem a Parlament foglalkozik ismét a médiaelnökök alkotmányos felmentésével vagy fel nem mentésével, természetesen nem lehetek szereplője indulatok további korbácsolásának – ezért addig nem fogom beterjeszteni ama több mint hatvan, ismételten hatvan fölé emelkedett indítványt.
Azt gondolom, hogy ez a társadalom érett; meg fogja érteni, hogy problémáinkat a józan ésszel a Ház falai között, a Parlamentben, a demokratikus jogrend keretei között kell megoldani, nem pedig tüntetések szervezésével, nem pedig képviselőtársaknak olyan indíttatásával és olyan bemutatásával, hogy éhségsztrájkba kezdenek, majd ennek az éhségsztrájknak a feltüzelésével, a felkorbácsolásával, a társadalom előtti bemutatásával mindig meg lehet szólítani olyan társadalmi rétegeket, amelyek elégedetlenek – bár nem biztos, hogy a demokráciáért küzdenek. Mindig megtalálhatók azok a személyek, amelyeknek nagyon fontos a hatalom megtartása. Én megértem, hogy az ő számukra az utca a legjobb terep, az utcán használnak olyan hangnemet, ami nem illeszkedik a demokráciához. Azt is elhiszem, hogy ha a feszültségeket egy tízmilliós társadalomban kellő módon hevítik, akkor az utcán ezrek, majd tízezrek lesznek jelen…
Azt gondolom, hogy ma számos képviselőtársam azon az oldalon… (A kormánypártok padsorai felé int.) … olyan dolgokhoz statisztál, amelyekhez két évvel ezelőtt nem statisztált volna. Az elmúlt két évben – miközben csúszott ki a sikertelenséggel a talaj a lábuk alól – hónapról hónapra mindig kompromisszumot kötöttek, egyre erősebb és erősebb kompromisszumot.
Az elmúlt hónapok eseményei nagyon fölgyorsultak. Szeretném elmondani, hogy bár nem tartom alkalmasnak a jelenlegi kormányzati vezetést a hátralévő időszak problémáinak megoldására, de soha nem használtam és nem is szeretném használni – sem a Parlamentben, sem máshol – azt a fogalmazást, hogy a parlamenti demokráciának a normálmódjától eltérően kényszerítse ki a társadalom ennek az erőnek vagy politikai vezetésnek a lemondását. Mert vagy a Parlament demokratikus eszközei között derül ki, hogy valaki alkalmatlan – vagy nem demokrácia van.
Ezekhez a hangnemekhez nagyon veszélyes utak tartoznak. Önök statisztálnak. Kompromisszumot és kompromisszumot kötnek, de úgy gondolom, a lelkiismeretük előbb-utóbb majd meg kell hogy szólaljon, hogy szabad-e, kaptak-e két évvel ezelőtt arra jogosítványt ebben a társadalomban, a választásokkal kaptak-e arra legitimitást, hogy ijesztgessék, hogy megfélemlítsék ezt az országot. (Derültség a jobb oldalról.) Én azt gondolom, hogy nem, és szeretném, ha önök ezeken a gondolatokon elgondolkodnának.
Természetesen jelen indítványomat is visszavonom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
