ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Igen tisztelt Országgyűlés! A kérdésre igen röviden azt válaszolhatom, hogy már régen folynak ilyen tárgyalások, de részleteiben hadd állítsam össze az eddigi eredményeket.
Ma már bizonyos, hogy a volt Szovjetunióba a második világháború alatt és után különböző forrásokból és utakon nagy mennyiségű műkincs került Magyarországról – hasonlóan más országok műtárgyaihoz. Jóllehet az azonosítás munkálatait rendkívül megnehezíti a dokumentumok megsemmisülése vagy hiányossága, a tárgyak állapotának romlása, a közvetlen hozzáférés eleddig lehetetlennek bizonyult számos kísérlet alkalmával. A közvetett adatok és információk bizonyító erejűek, és ma már tudjuk, hogy a műkincsek döntő részben Oroszországban, kisebb részben Ukrajnában, de Észtországban, Türkméniában, Grúziában és Azerbajdzsán területén is fellelhetők, a legkülönbözőbb tárolási módon, jobbára múzeumok raktáraiban.
Ez a szétszórtság – hadd tegyem hozzá – elég későn, a hatvanas vagy a hetvenes években következett be, amikor a Moszkvában őrzött anyagot szétosztották a köztársaságok között. E tárgyak ismert és védett képzőművészeti alkotások, ötvös- és iparművészeti remekek, ékszerek, köz- és magángyűjteményekből származnak, illetve magánszemélyek vagyonából, jelentős részben zsidó személyek tulajdonából is.
Az eddigi megállapítások szerint például ide tartozik az Adolf Eichmann által zsákmányolt és Németországba hurcolt szállítmány egy része, több nagybank páncéltermeiből, trezorjaiból közvetlenül a Szovjetunióba került anyag is. A szovjet katonai szervek az eljárással a háborús jóvátételt vélték elkezdeni; erre való nyilatkozatok történtek akkor, amikor ez először, még évtizedekkel ezelőtt felmerült. Ez azonban Magyarország számára – más államokhoz hasonlóan – elfogadhatatlan, hiszen a tárgyakat minden létező szabályt és törvényt megszegve vitték ki az országból. Így például már 1929 óta a nemzetközi jogi normákkal összhangban lévő törvények védik jogfolytonosan a magyar kulturális örökséget és az egyetemes művészet Magyarországra törvényesen került emlékeit. Ezek alapján a Kormány nem mondhat le a háborús cselekmények kapcsán és következtében külföldre juttatott műalkotások visszaszerzésének igényéről. Felelősséggel tartozik a magyar állampolgárok tulajdonáért, valamint az ország kulturális örökségéért.
Ennek megfelelően a Kormány ez év tavaszán is szóbeli jegyzékben fordult a volt Szovjetunió említett utódállamaihoz, illetve minden országnak átadta az eddig elkészült hiteles, több ezer műtárgyat és ősnyomtatványt tartalmazó listát, éspedig a törvényes hazai és nemzetközi jogi normák alapján való tulajdoni rendezés igényével. A tárgyalások jelenleg különböző szinteken folytatódnak az egyes országokkal, felajánlva részünkről is a viszonosságot, illetve a restaurátori és más szakmai segítséget addig is, amíg ezek a műtárgyak visszakerülnének. A probléma – természeténél fogva – csak hosszabb idő alatt oldható meg. Mégis reménykedhetünk, hogy a megváltozott légkörben az alapos előkészítő munka és a nemzetközi információs hálózat bekapcsolása, valamint a más országokkal tervezett közös fellépés – mert erre is vannak már lépé- sek – eredményeképpen ez a folyamat fel fog gyorsulni, és számottevő látható eredményeket fog hozni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
