SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívül szerencsés az a megoldás, hogy a Büntető Törvénykönyvet az Országgyűlés külön, a büntetőjogszabályokra vonatkozó módosításokkal kívánja szabályozni. Különösen indokolt ez a megjegyzés akkor, amikor az elmúlt időszakban, 1988 óta többször előfordult olyan megoldás, hogy a büntetőjogot más törvénnyel módosították, illetve más törvény állapított meg büntetőjogi szabályokat. Alkotmányossági szempontból ez nem hiba. Azonban rendszertanilag és a törvények alkalmazásának világossága és átláthatósága tekintetében az volna a követendő, hogy csak ilyen megoldással, tehát a jelenlegivel legyen a Büntető Törvénykönyv módosítva.
A joggyakorlat számára egyébként rendkívül nehezen kezelhető, ha egy alaptörvényt, amely állampolgárok életébe komoly mértékben beavatkozik, más módon szerkesztik, azaz követhetetlenné teszik a hatályos jogszabályt. Az elmúlt néhány évben 11 olyan törvény született, amely tartalmában a legkülönbözőbb állampolgári és emberi jogokkal, gazdasággal, pénzüggyel és társadalommal foglalkoznak, illetve foglalkoztak, és egyben módosították a Btk.-t, vagy teljesen új törvényi tényállást alkottak. Ezzel a gyakorlattal szerencsés lenne felhagyni, és a Büntető Törvénykönyvet a továbbiakban csak büntetőtörvénnyel módosítani.
Amikor itt, ezen a helyen megemlítjük jó példaként az 1992. évi XIII. törvényt, amely büntetőjogszabályt módosított, nem mehetünk el a mellett a kritikai észrevétel mellett, hogy a törvény miniszteri indoklás nélkül született. A miniszteri indoklás, mint egyik alapvető, alapos és tudományos értelmezés, azt hivatott szolgálni, hogy a bírói gyakorlat a nehezen értelmezendő kérdésekben könnyebben mozogjon, ugyanakkor segíti a törvényalkotót is döntéseiben. Ha ilyen nincs, a gyakorlat kényszerül olyan megállapításokra, amelyeket esetleg törvényrontó szokásként is értékelhetünk, s amelyek nem szerencsések egy alkotmányos rendszerben.
A jelenlegi törvényjavaslatok címével ellentétben, mindkét anyag kizárólag a Büntető Törvénykönyv módosításáról szól. A büntetőeljárás szabályait, a szabálysértési joganyagot, a Btk. hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról rendelkező törvényerejű rendeletet és módosítást érinti annyiban, amennyiben az anyagi büntetőjogszabályok megváltoztatásának, a kapcsolódó rendelkezések korrekciójának a szükségszerűsége és ennek következménye. Az előterjesztett törvényjavaslatok kapcsán ezért óhatatlanul fölmerül a büntetőjog-terület átalakításával összefüggésben vállalt és a kormányprogramban is megfogalmazott kormányzati feladatoknak a számbavétele. A Kormány kötelezettséget vállalt az új büntetőeljárási törvény előkészítésére, illetve a büntetés-végrehajtási jog humanizálására, az európai normákhoz való alakítására.
A legutóbbi postával kaptuk csak meg ugyanakkor a büntetőeljárás-jogi törvény új változatát. Úgy gondolom, hogy ma sokkal inkább a hatékony és gyorsabb, eredményesebb büntetőeljárást biztosító jogintézmények megteremtésével kellene foglalkoznunk, semmint az anyagi büntetőjogszabályok cizellálására kellene a figyelmet fordítani.
A teljesség igénye nélkül néhányat kiemelnék e sürgető feladatok közül. Például a vizsgálat és a nyomozás szétválasztása. A nyomozás szabályainak kidolgozása. A különféle titkosszolgálati eszközök használatának rendezése. Az ügyészi feladat- és hatáskörök újragondolása. A vizsgálóbírói intézmény esetleges bevezetésének kérdése stb. Ma ezek a büntetőjogi igazságszolgáltatás neuralgikus pontjai, amelyekről, ha nem is normaszöveg szintjén, de a szakmai elképzelések ismeretében az Országgyűlésnek minél előbb állást kellene foglalni. Aligha tárgyalható a Büntető Törvénykönyv módosítása az ehhez kapcsolódó büntetésvégrehajtási szabályok ismerete nélkül.
Az előterjesztett törvényjavaslat lényeges módosításokat tartalmaz a Btk. általános részét, mindenekelőtt a büntetési rendszert és az egyes büntetési nemeket illetően. Így megszünteti többek között a munkabüntetések között a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka hagyományos formáját, átváltozik a szabadságvesztés generális minimuma, a pénzbüntetés mértéke, a vagyonelkobzás feltételrendszere. A büntetések újjászabályozása azonban új helyzetet is teremt a végrehajtás területén, hiszen a büntetésben megjelenő tényleges joghátrány a végrehajtás során realizálódik. Helyesebb lenne ezért, ha a büntetési rendszer módosulása a kapcsolódó büntetés-végrehajtási jogszabályváltozásokkal egyszerre kerülne a Parlament elé, és a szorosabb összefüggésre tekintettel az országgyűlési vita egy időben zajlana le. Erre egyébként megvan a lehetőség, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. módosítása úgy tudom, a közeljövőben az Országgyűlés elé kerül, és így a két törvénytervezetet össze lehetne kapcsolni.
A törvénytervezet, illetve amit ma tárgyalunk, nemcsak a Btk. általános részét, hanem a különös részt érintő kérdések módosítását is tartalmazza, azonban úgy gondolom, hogy ezek mögül hiányzik az egységes koncepció. Ez részben érthető is, hiszen az anyag egyes részei különböző időpontban, különböző célkitűzések jegyében készülnek. Például a Btk. XVII. fejezetét érintő egyes módosítások már a korábbi kormány által '90 januárjában az Országgyűlés elé terjesztett és az illetékes szakbizottságok által megvitatott tervezetben is szerepeltek.
(17.40)
Más esetekben sürgető gyakorlati igények: emberrablás, szerzői jog stb. indokolták az új szabályozást.
Nem látszik viszont elengedhetetlenül szükségesnek például a kémkedés újraszabályozása vagy a nemi erkölcs elleni bűncselekmények büntetési tételeinek emelése.
Úgy tűnik, a módosítás által érintett rendelkezések kiválasztásánál az előkészítők érdeklődési köre is dominál. Három olyan kérdést szeretnék felvetni, amelyek nem vagy csak részben szerepelnek a törvénytervezetben.
Az első ilyen a szervezett bűnözés. Magyarországon hosszú évek óta – kimondva-kimondatlanul – van szervezett bűnözés. Az utóbbi időben abban a szerencsében is részünk van, hogy a szervezett bűnözés, amelyet más néven – nem biztos, hogy helyesen – maffiának is neveznek, külföldi betáplálást is kap, hiszen beszélnek a kábítószermaffia kapcsán a keleti maffiákról; az ukrán maffiáról, az orosz maffiáról, általában maffiózótevékenységről. Ugyanakkor a Büntető Törvénykönyv jelenlegi és a hozzá kapcsolódó vagy hozzá kapcsolható egyéb törvények nem megfelelő eszközrendszert biztosítanak a bűnüldöző szervek számára.
Ha megvizsgáljuk, hogy a Büntető Törvénykönyv ugyan ismeri a bűnszövetségben történő elkövetést, de ez nem elegendő az igazságügyi szerveknek és a bűnüldöző szerveknek, akkor egy közös gondolkodásra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, illetve az Igazságügyi Minisztérium figyelmét, hogy megfelelő szankciórendszerrel, de legelőször is megfelelő törvényi tényállás megalkotásával és büntetőjogi megfogalmazással kellene elindítani azt a szervezett intézkedési folyamatot, amely a szervezett bűnözés ellen egyedül alkalmas lenne.
Hozzá kell tennem, hogy a szervezett bűnözés nemcsak azokat érinti, akik e cselekmények áldozataiul esnek, de jól tudjuk a gazdasági életbe történő behatolását, jól tudjuk, hogy milyen károkat okoznak e területen.
A második terület, amely ugyan szabályozva van, de nem megfelelő – véleményem szerint ", az adó- és társadalombiztosítási csalás, valamint a munkáltatói és munkavállalói járulékfizetési kötelezettség megszegése. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a Kupa miniszter úr hivatalba lépését követő harmadik héten egy kormánypárti képviselő kérdést intézett a miniszter úrhoz, amely úgy szólt, hogy mintegy 150–250 milliárdra becsülhető az a jövedelem, amely a feketegazdaság jövedelme, amely nem adózik, és amelynek adóbevételei; társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék és munkáltatói, munkavállalói járulék, tehát az egész fizetési kötelezettséget tekintem, elérheti az 50–70 milliárdot. Mit tesz ez ellen a miniszter úr?
A miniszter úr akkor a válaszában azt mondta: foglalkoznak a kérdéssel, különféle technikai megoldásokon gondolkodnak, ennek lassan két éve lesz – másfél éve biztosan ", és semmilyen megoldás nem történt.
A Büntető Törvénykönyv módosítása és a büntető jogszabályok szigorítása nem az egyetlen lehetőség és nem az egyetlen eszközrendszer ahhoz, hogy az adómorál olyan legyen, amilyennek lennie kell. Nyilvánvaló, hogy a nyugati demokráciákban, ahol a magyarnál sokkalta szigorúbb szabályok rendelkeznek az adócsalásról és a társadalombiztosítási, egyéb csalásokról, nem egy év alatt és nem két év alatt változott meg a morál olyanra, amilyen. Azonban azon el kellene gondolkodni, hogy ha akár ennek az összegnek a töredékével, 10-20 vagy 30 milliárdos adóbevétellel is kecsegtethetne egy szigorúbb intézkedési sorozatnak az elindítása, nem érdemes-e ezt megtenni?
Én úgy gondolom, hogy a tényállás egy szakaszban történő megfogalmazása, és anélkül, hogy a miniszteri indoklás utalna rá vagy az expozéban elhangzott volna, hogy erre fel kellene építeni egyéb törvények módosítását, többek között szerepeltetni kellene a B. módosításában, szerepeltetni kellene a rendőrségi törvényben, és ha valamilyen formáját is meg akarjuk határozni az adócsalások felderítésének, akkor talán szerepeltetni lehetne az önkormányzati hatásköri törvényben, e nélkül ezen a területen eredményt nem tudunk elérni.
A harmadik ilyen kérdés, melyet szeretnék felvetni, az a köznyugalom megzavarására vonatkozó, a Btk. 269. §-a helyébe lépő rendelkezés. Ez a rendelkezés gyakorlatilag nem sokat változott az eredeti '78-as novelláris módosítás óta, és ez a novelláris módosítás pontosan a lényeget nem ragadta meg. Ugyanis alkalmatlan arra, hogy az Európán influenzajárványként átrohanó politikai szélsőségek elleni küzdelemre vagy a Magyarországon is jelentős mértékben tapasztalható skinheadek elleni fellépésre alkalmassá tegye egyrészt a rendőri szerveket, az igazságszolgáltatás valamennyi szervét.
Csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy Németországban például a Vörös Frakció és a Vörös Brigádok elleni fellépés kapcsán azonnali hatállyal kellett szigorítani a német büntető törvénykönyvet.
Emlékeztetni szeretnék rá, hogy Ausztriában nemrégiben a neonáci csoportosulások tevékenységének megerősödése kapcsán rohamléptekkel kellett az osztrák törvényhozásnak a büntető törvénykönyvet módosítani.
Én nem tartom Magyarországon a helyzetet oly mértékben súlyosnak, hogy az osztrákéval azonos szankciórendszert vezessünk be, azonban pont miniszterelnök úr tegnapi beszédére és korábban e tárgyban elmondott beszédeire apellálva, melyben mindenoldali szélsőség és ordas eszméktől kívánta magát és pártját elhatárolni, szeretnék utalni arra, hogy ez egy teljesen használhatatlan szankciórendszer és használhatatlan jogi szabályozás, ami a módosításban is benn van, hisz a gyakorlat bebizonyította, hogy e tárgyban indított büntetőeljárásokat fel kellett függeszteni és az Alkotmánybíróságtól kellett állásfoglalást kérni. Vagy a közvéleményt nem kis mértékben felborzolja az a tény, hogy akár a Hunnia újság, akár a Szent Korona elleni perek vagy a Romhányi úrral kapcsolatos perek húzódnak, húzódnak és én úgy gondolom – vagy remélem ", nem politikai szándék, hanem egyszerűen a joghézag miatt.
Tehát az a véleményem, hogy egyértelművé kellene tenni kérdéseket, mind a három kérdést öszszekapcsolva szeretném javasolni a tisztelt Háznak és az Igazságügyi Minisztérium tisztelt képviselőjének, hogy dolgozzanak ki mindhárom területen elfogadható szabályozást, és úgy gondolom, hogy a bizottságokban valamennyi párt figyelemre méltónak tartja és támogatja, ha megfelelő védelmet biztosító jogi rendelkezések kerülnek ezzel a módosító indítványnyal együtt a tisztelt Ház asztalára. Köszönöm szépen. (Taps.)
