OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP) A figyelmeztetést tudomásul veszem.
Abból a halmazból, amit a miniszter úr elmondott, én kizárólag három kérdésre – amelyik személyemmel kapcsolatos – szeretnék reagálni. Az egyik egy rövid történelemóra. A másik egy rövid politikatechnikai kérdés. A harmadik pedig egy etikai kérdés.
A történelemóra kérdésében. Köszönöm az arcképcsarnokot, a felsorolást. Személyes ismerőseim, harcostársaim voltak. (Zaj a jobb oldalon.) Sajnálom, hogy egy név nem kiexponált: Bajcsy-Zsilinszky Endréé, akiről Feketehalmi Czeiderék, akik elmenekültek a felelősségre vonás elől a Horthy-birodalomból a náci birodalomba, nem feledkeztek meg a bosszúról. '44. március 19-én az első áldozat Bajcsy-Zsilinszky, és az egyetlen fegyverrel védekező áldozat Bajcsy-Zsilinszky volt a Gestapónál. És nyilván ennek következménye, hogy a Nemzeti Számonkérő Szék ítélte halálra, végezték ki Sopronkőhidán, és lehet, hogy éppen Árpád-sávos zászlók mellett. (Taps a bal oldalon.)
Tehát az én számomra a történelemórákhoz ez is hozzátartozik, és – hogy tárgyilagos legyek – az is, hogy Péter Gáborék, Rajkék és Rákosiék azt a Dadi Imre kommunista képviselőt, aki Lakos rendőrkapitány meggyilkolásában bűnös volt, Romániába menekítették ki azért, hogy a felelősségre vonás elől kimentsék.
Én ezeket a történelmi leckéket ismerem, és csak ezek megismétlődésétől félek. Ennyit a történelemről.
A másik egy politikatechnikai kérdés. Ha miniszter úr elolvasta felszólalásomat, abban az a szóhasználat szerepel, kérem a miniszter urat, hogy segítse a Kormányt ebben a helyzetben lemondásának önkéntes benyújtásával.
Miért hivatkozok erre? Azért, mert a fejlett demokráciákban a kormányzati politikának elfogadott eszköze – többek között – ez is. Miért? Azért, mert a váratlan körülmények egy-egy kormányt nagyon nehéz helyzetbe hozhatnak. Nemcsak egy ilyen rendezvény, mondjuk egy súlyos korrupció – adja az Isten, hogy ilyen itt ne ütközzön ki… (Derültség a bal oldalon.), vagy valami egyéb hasonló dolog, amelyik nem indokolná, hogy az a kormány megbukjon, és alkotmányos válság legyen, de indokolja és szükségessé teszi, hogy legyen felelős kormányzati ember, aki a saját kormányán segít azzal, hogy önként felajánl egy lemondást, amit nem kell elfogadni, de a közvélemény számára a felajánlott lemondás egy megnyugtató gesztus, egy elegáns gesztus. Én amit elmondtam, így gondoltam. Elnézést kérek, hogyha ezt valaki másképp magyarázza és értelmezi.
A harmadik egy etikai kérdés. Itt említette a belügyminiszter úr az igazságmagot. Az igazságmagról eszembe jut egy lírai életfilozófia – befejezésül ezzel szeretném megajándékozni a miniszter urat.
Azt mondja ez a filozófia, hogy a szenvedés magja a remény szép virágait teremheti, a szeretet magja már gyümölcsöt is hozhat, a gyűlölet magja az mindig csak dudvát fog teremni. Ennyit befejezésként. (Nagy taps a bal oldalon.)
