BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: E rendkívüli módon válaszolnom kell… Rendkívüli módon válaszolnom kell kérdésekre is, amelyek elhangzottak, és tudom, hogy nem ez a fórsrift szerinti idő, de mégis meg kell tennem.
Keleti György ezredes úr kérdezett tőlem valamit. (Felkiáltások az MSZP soraiból: Képviselő úr!)
Képviselő úr, bocsánat, nem sértő szándékkal jelöltem rangját. Ki volt a legmagasabb beosztású belügyminisztériumi vezető, aki elrendelte a határőrök stb.? Mi volt a helyszínre szállított sorkatonák konkrét feladata? A továbbiakban aziránt érdeklődött, hogy milyen szolgálati utasítás szerint vettek részt a határőrök civil ruhában a rendezvényen.
Hát először idéznék egy levelet. A levél úgy szól: "Tisztelt Vezérőrnagy Úr! Nemzeti ünnepünk megünneplésének előkészítését a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő tárcaközi protokoll bizottság végzi. A bizottság a Bem téri megemlékezés, a felvonulás – Bem tér–Margit-híd–Balassi utca–Kossuth tér – és a Kossuth téri nagygyűlés megszervezését a Belügyminisztériumra bízta. Kérem Vezérőrnagy urat, szíveskedjék hozzájárulni ahhoz, hogy a határőrség fúvószenekara – horribile dictu! – és 50 fő határőr-sorkatona sportruházatban rendezői, szórólap- és zászlócskaosztogatói feladattal részt vegyen az ünnepségeken stb. – Aláírás: A Belügyminisztérium sajtófőnöke."
Ha ön aziránt érdeklődik, hogy ki volt a legmagasabb rangú belügyminisztériumi, aki utasítást kapott, akkor két válaszom van. Nem utasítás volt, hanem egy ilyen szövegű levél – másodszor: a sajtófőnök, aki de facto részt vett a bizottságban, és vezette a Belügyminisztérium részéről a Belügyminisztérium számára meghatározott rendezői feladatokat.
Ami a harmadik kérdését illeti – hogy szolgálati utasítások közül melyik engedélyezi a határőr-sorkatonákat, civil ruha stb. stb. – a részvételt: szeretném önt figyelmeztetni a következőre.
(9.10)
Oláh Sándor úr emlékeztetett arra, hogy magam katonaiskolába jártam egykoron. Valóban, 10-től 17 éves koromig oda jártam 1938-tól 1945-ig. Nagyon régen, gyermekkorban. Homályosuló emlékeim között azonban egyértelműen világos, hogy más a bevetés, más az alkalmazás és más a részvétel. A részvétel egy nemzeti ünnepen, egy állami ünnepen – amelynek jelzője, mint politikai, teljesen téves; ez egy állami hivatalos ünnep volt –, amelyen a résztvevők között nagymértékben hiányolhattuk az egyetemek, középiskolák diákjait, akiknek részvétele egykor szép és felejthetetlen március 15-éken természetes dolog volt. Nos, hogy kiskatonák civil ruhában részt vegyenek ezen, és zászlót osztogassanak, és Márai gyönyörű versét tartalmazó röplapot; én úgy hiszem, nem tévesztendő össze – katonának tudni kell – a kivezénylés, a parancsnoklás és e tárgykörbe tartozó kérdésekkel.
Még egy kérdés hangzott el – és tekintettel arra, hogy tegnap este érkeztem haza, itt a válaszadás az, amit a rendőrségtől kaptam – mégpedig 23-án Szili Sándor képviselő úr részéről. Képviselő úr részéről.
23-án a kora esti órákban a Magyar Televízió székháza előtt több száz ember részvételével tüntetésre került sor. Ki, illetve milyen szervezet volt a tüntetés szervezője? A rendezvény megtartásának tervezett időpontját a szervezők bejelentették-e a rendőrségen, úgy, ahogy az illik?
A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint ezt a rendezvényről történő elvonulás útvonalának tekintették. Valóban oda mentek, első figyelmeztetésre eltávoztak a Televízió elől, akik ott összegyűltek. Ennyiben tudom megfogalmazni a választ.
Elnök Úr! Kénytelen vagyok személyes okokból arról is tájékoztatást adni, hogy magam 22-én délután Vácra mentem, ahol egy felemelő ünnepségen vettem részt, és kaptam szerepet, és ezen a váci ünnepségen a többi párt képviselője is elhelyezte a koszorúit ott, ahol kellett. 23-án reggel Jászberénybe utaztam, ahol kopjafaavatás történt '56-os hősök és áldozatok emlékére, és ezenkívül több más rendezvény. Valamennyi párt ott volt a helyszínen, elhelyezte a koszorúit. Felemelő és szép ünnepségen mutatta a magyar vidék egészséges arculatát mindaz, ami ott történt. Visszaérkeztem a déli órákban valamikor, ha jól emlékszem, fél 3-ra, és mentem a Corvin közbe. Hölgyeim és Uraim, kifogás érte, hogy a Corvin közbe mentem. Oda mentem, mert a pesti srácok vére által megszentelt föld a Corvin köz. (Taps a jobb oldalon.) És én ott szóltam a tömeghez, miközben tőlem nem messzebb mint öt méterre bizony kaptam egy kisebb csoporttól azt, hogy hazaáruló stb., nem akarom a jelzőket idézni. De én folyamatosan beszéltem, és tekintettel a mikrofontechnikára, ez a beszédhang ezt a kisebb csoportot elnyomta – vagy remélem, elnyomta –, és úgy hiszem, úgy távoztam onnét, hogy a jelenlévőkkel '56 áldozatos emlékét illetően sikerült lelki közösségbe kerülnöm.
Aztán a Bem térre mentem, és a Bem térről érkeztem ide a Kossuth térre. A programomról ezért adok számot.
Kérdés: tudtak-e a különböző, erre hivatott szervezetek arról, hogy valami készül?
Nem volt olyan nagyobb természetű rendezvény még eddig, hogy az illető szervezetek ne tudtak volna ilyen és olyan mozgolódásról. Ezeket a mozgolódásokat – ez nem titok – az erre hivatott szervezetek figyelemmel kísérik, és egymást informálják. Ezeknél a felügyelet és őrizet arra terjed ki, tisztelt Ház, hogy semmiféle alkotmányellenes, semmiféle büntetőtörvénybe ütköző, semmiféle személyes veszélyt jelentő – mely azonos a büntető törvénykönyvi tilalommal – dolgot ne okozzanak ezek a csoportok, és tegye meg jogszerűen mindazt az erre hivatott hatóság, amit a magyar jog jelenlegi helyzetében megtehet. Itt is voltak észlelések, volt házkutatás is, volt eszközelvétel is – voltak, igen, és nekem ezt alkalmam volt már a 23-át követő napon tájékoztatásokból áttekinteni.
Azonban mit is igényelnek sokan a rendőrségtől? Azt igényelték nem olyan régen, hogy az MSZMP-tüntetés provokatív megemlékezését ne engedélyezze Jászberényben, mert Jászberény lakosságát ez nagyon felháborította, de a rendőrség nem tudta megakadályozni ezt a tüntetést.
Mondom a paletta másik oldalát, mert az is van. Így a tüntetésen való részvétel megakadályozása; ha az veszélyt nem jelent, és nem törvénybe ütköző módon történnek az előkészületek és vonulások, nem tartozik a rendőrség hatáskörébe. Vagy ha a rendőrség hatáskörébe kell tartozzon, ilyen természetű jogalkotásra van szükség, elsősorban itt a Házban.
Ami a szimbólumokat illeti, utaltam már rá. Hat-nyolc olyan szimbólum jelent meg a sapkákon, amely Magyarország 1944. március 19-i tragédiájához kapcsolódik. Majd elhangzott a legfőbb ügyész részéről – mindenki hallhatta –, hogy jelenleg milyen jogi lehetőség van e szimbólumokkal kapcsolatban. Hat-nyolc főről van szó, tisztelt Ház és nem többről. Nem a téren volt 8-10 ezer ilyen emblémával ellátott ember. Nem szabadna, nem illene és nem kéne semmiféle hátsó politikai szándéktól vezérelve a dolgokat ily módon megfogalmazni.
(9.20)
Hogy törvényjavaslat született ez ügyben, amely minden olyan szimbólumot, amely a haza elvesztését okozta vagy annak jele, kitilt a magyar közéletből, azzal a legteljesebb mértékben egyetértek, a magam részéről nagyon támogatom: nagyon leegyszerűsíti a rendőrség munkáját, ha akár a '44-es, akár a '47–'48-as emblémák eltűnnek a magyar közéletből.
Annyiban valóban foglalkoztam a rendezvénysorozattal, hogy tudtam, ki, hol beszél, és mélységesen egyetértettem azzal, hogy Göncz Árpád elnök úr beszéljen a Kossuth téren. Azért értettem egyet vele, mert abban bíztam, hogy a már korábban elkezdett ellenrendezvények és főleg azok politikai töltése… Hadd utaljak március 15-ére, amikor a Petőfi-szobornál külön rendezvény volt, olyan szónoki jelszóval, hogy "el a kezekkel a Rádiótól, el a kezekkel a Televíziótól!" … (Taps a jobb oldalon és Magyar Bálint részéről.) … – a köztársasági elnök úr jelenlétében … És a köztársasági elnök úr személye odavonzza azokat is, akik bármilyen okból, más szónok esetén nem lennének ott. Csalódni kellett.
Tamás Gáspár képviselő úr ezt megfogalmazta, és még, ha jól emlékszem, más is – csak nem vagyok benne biztos –, hogy ott kellett volna lenni a téren. (Közbeszólások a jobb oldalról: Helyes!) Uraim, ott kellett volna lenni a téren, mert a köztársasági elnök beszélt, és hadd mondjam meg: nem más rendezvényen múlatni az időt! És úgy hiszem, ha ilyen természetű toborzás van, akkor az a helyzet, amelyik e honban immáron mindennapos, hogy vannak kiabálók és vannak tapsolók – mert itt is voltak tapsolók és kiabálók –, némileg más helyzetet teremt. És más helyzetet teremt az a mikrofontechnika egyébként, amelyben ha elhangzik a szó – várakozás helyett –, az egész teret betölti. És régi tapasztalat, hogy ezek a negatív hangok előbb-utóbb elhalkulnak: maga a tömeg rendezi az ilyeneket.
A határőrség ügye. Csak annyiban térek vissza a határőrségre, hogy ezek a gyerekek valóban ott voltak: 19 éves gyerekek ott voltak… (Gaál Gyula: Gyerekek?! Katonák, nem?!) … és osztogatták ezeket a lapokat. És valakik, aljas és tisztességtelen módon, azt állítják – egyértelmű vizsgálat igazolja az ellenkezőjét –, hogy valamiféle fasiszta jellegű tüntetésben vettek részt. Hölgyeim és uraim, ez az irtózatos nagy hazugságok közé tartozik, és én értem a szándékot, mind a Belügyminisztériumot, mind személyemet illetően. De ezek a 19 éves gyerekek most megtanulták, milyen az a politikai manipuláció, és hazai közéletünkben meddig tud eljutni az a szándék, amelynek egyértelműen a jelenlegi hatalmi viszonyok átrendezése – vagy nagyon leegyszerűsítve: a hatalom megragadása – a célja .Ezek a gyerekek most egyértelműen látják, hogy a magyar politikai közélet felszínén milyen erők és milyen szándékokkal működnek. (Taps a jobb oldalról. – Közbeszólások: Úgy van!)
Ami a felelősséget illeti: tudom, rossz a példa, és jönnek ellenpéldákkal, de hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy… Egy napot Párizsban töltöttem – program szerint, nem múlattam az időt… (Szórványos taps.) … Köszönöm szépen. Ez alkalommal tudom, hogy július végén mi történt Mitterand elnökkel egy gyűlésen; ez alkalommal azt már csak megkérdeztem, hogy a Belügyminisztérium vagy a belügyminiszter, amelyiknek több jogosítványa van a rendőrséggel kapcsolatban, mint nekem – mert, ugye, uraim, ez is némelykor másképp szokott napirendre kerülni… (Derültség a jobb oldalon.) … –, milyen felelősséggel tartozott. Természetesen, ahol kiegyensúlyozott, jó szándékú politikai törekvések érvényesülnek a közéletben, ott ez a kérdés fel sem vetődött, hogy a jelen lévő tömeg torkából mi jön ki.
És hadd utaljak a skinheadekre is. Igen, voltak skinheadek: 60-an, 70-en? Nagyon nehezen becsülik meg őket, hányan – a 8 ezerből! Sajnálattal kell azt mondanom, hogy nem a skinheadek és nem csak a skinheadek kiabáltak: ennél nagyobb tömeg adott hangot nemtetszésének, és személy szerint én ezt roppant rosszallom, de jó lenne tényként ezt is tudomásul venni. Nem a szélsőséges jelenségekre kellene koncentrálni és azokat felnagyítani, hanem ott volt egy tömeg, és annak a tömegnek véleménye volt – és hogy vajon ez a vélemény miből táplálkozik és miből adódik, ez politikai vizsgálódás tárgya lehetne, bár nagyon vizsgálódni, úgy hiszem, mindehhez nem kell.
Tisztelt Ház! Én utaltam az előbb Oláh Sándor képviselő úr felszólalása kapcsán arra, hogy működött ez a taktika 1945 után, amikor az ország megverettetésével végződött. Én felelősséggel kijelentem mindnyájuknak, személyes sorsomtól teljesen függetlenül, hisz' személyes sorsom – és ez eléggé köztudott, elhangzott már – a miniszterelnök úr kezében van, és a Kormány valamennyi tagja már régen odatette… De ezeknél a manipulációknál nagyon fontos emlékezni a múltra, hogy ne legyen még egyszer balek a magyar – mert az volt '45 után, vagy legalábbis az is volt. És úgy hiszem, nem kell Vince bátyám memóriájára hagyatkozni, aki ennél sokkal több részletet tud elmesélni abból, hogy mit jelent, amikor manipulatív módon valamit felnagyítanak, eltorzítanak, és más érdekek szolgálatába állítanak. (Taps a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Mint belügyminiszter kijelentem: semmiféle felelősségre vonásban nem részesültem annál a bizonyos sportcsarnoki esetnél, amikor Antall József miniszterelnök úr ellen az a bizonyos tüntetés elhangzott. A jövőben nem tudom vállalni azt, hogy demonstrációkon, rendezvényeken és tömeggyűléseken mi hangzik el az emberek szájából. Azt tudom: ha trágár feliratot emelnek magasra, ha fizikális veszélyeztetésre van kilátás, akkor a rendőrségnek nagyon hatékonyan és radikálisan közbe kell lépni, el kell távolítani a veszélyhordozókat. De, hogy ki, mit kiabál – ami belefér még a magyar jogrendszer kereteibe, hogy ki mit kiabál –, arra vonatkozóan nem tudok a jövőben sem felelősséget vállalni. Majd ha egészséges lesz közéletünk, akkor talán a szélsőséges jelenségek is csökkennek – a baloldaliak is, tisztelt uraim! A baloldaliak is! (Derültség a jobb oldalon.) A baloldaliak is – akik azt mondták egy ellenzéki képviselőnek egy tüntetéses veszekedés során: az a baj, hogy kicsi a 301-es parcella. És el kellett volna mondanom a képviselő úrnak – aki, sajnos, nincs itt … (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki volt az?) … –, hogy ez is elhangzott. Elhangzik balról és elhangzik jobbról, és jó izlésünket bántó módon elhangzik nagyon sok minden. És én úgy hiszem, hogy ezen kizárólag a józanság lehet úrrá. (Közbeszólások.) De ha a józanság mögött eszközül ilyen jelenségek politikai célok érdekében felhasználtatnak, akkor sajnálattal kell arra gondolnom, hogy ettől a józanságtól, komolyságtól, felnőttségtől még némileg odébb vagyunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és a független képviselők soraiból. – Oláh Sándor szólásra jelentkezik.)
