SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint azt a frakció nevében elmondott vezérszónoklatában frakcióvezetőnk, Tardos Márton az elmúlt héten már jelezte, a Szabad Demokraták Szövetsége a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos tevékenységében – éspedig mind az elmondandó beszédekben, mind a benyújtandó módosító javaslatokban – két kérdést kíván előtérbe helyezni. Egyrészt a vállalkozások támogatását, élénkítését, másrészt a helyi önkormányzatok helyzetének javítását. Én most az utóbbiról, az önkormányzatok helyzetéről, költségvetési kezeléséről szeretnék beszélni, arról, milyen anyagi eszközeik lesznek ahhoz, hogy megvalósíthassák feladataikat.
Az önkormányzatok feladatai azért fontosak, mert a mindannyiunk mindennapi életfeltételeiről való gondoskodást jelentik. Gyermekeink túlnyomórészt az önkormányzatok által fenntartott iskolákba, óvodákba, bölcsődékbe járnak. Az önkormányzat építi a járdát, az utat, tartja fenn a helyi tömegközlekedést, gondoskodik az idős, segítségre szoruló polgártársaink ellátásáról, ad szociális segélyt az arra rászorulóknak. Sokan némi malíciával jegyzik meg: a Szabad Demokraták Szövetsége számára az önkormányzatok helyzete azért fontos, mert a mi pártunk fontos kormányzati pozíciókkal rendelkezik az önkormányzatokban, főleg a városiakban, és a legnagyobb mértékben a legnagyobb városokban. Ezért az önkormányzatok sikere nagyrészt a mi politikai sikerünk is. Nos, a közjó általános szolgálata mellett valóban vezet bennünket politikai szempont is. De ebből a politikai szempontból sem következik semmi más, mint a közjó szolgálata. Hiszen az önkormányzatok és köztük az SZDSZ által ellenőrzött önkormányzatok akkor sikeresek, ha elégedettek velük a városok, községek lakosai. Ha jól működik az iskola, az óvoda, ha a szükségleteknek megfelelően építik, fejlesztik az úthálózatot, ha a rászorulók megkapják a szükséges segélyeket stb.
Annak, hogy az önkormányzatok jól működjenek, számos feltétele van. A képzés területén, az irányítási, szervezési, tervezési módszerekben segíteni kell, és mi erőnkhöz mérten segítjük is az önkormányzatokat. Most azonban, amikor a költségvetés a téma, természetesen a pénzről kell beszélni.
Nos, milyen pénzeszközökkel rendelkezhetnek az önkormányzatok jövőre? Hát először is, saját bevételük kevés. A Kormány egyre többet beszél arról, hogy az önkormányzatoknak több helyi adót kellene kivetniük a lakosságra meg a vállalkozásokra. Ez akkor lenne lehetséges, ha a központi adók lényegesen csökkennének. És jobb is lenne így. Az államháztartási reformnak – amelynek szükségességéről sok szó esett már ebben a Házban – mi éppen ebben látnánk az egyik lényegét, egy ilyen átalakításban. Így tehát, ha az adóbevételeknek – amelyek összességében természetesen nem növelhetők, hanem inkább csökkenteni kell őket – a kisebb helyi közösségekbe közvetlenül nagyobb hányada folyna be, így ezekben a közösségekben dőlne el, hogy végül is milyen célra mennyi adót vetnek ki.
Nyugat-Európa számos országában a helyi adók a helyhatóságok összes bevételének a felét is kiteszik. Nálunk ez az arány 10% alatt van, tisztelt Ház, és nem növekszik. Erre az évre a Kormány 25 milliárd forint helyi adóval számol. Ma már világos, hogy ez 14-15 milliárd forintnál több nem lesz. Jövőre mégis 22 milliárdot terveznek megint a Pénzügyminisztériumban, ami azonban aligha fog bejönni. Nem lehet komolyan azt gondolni, hogy a mai jövedelmi viszonyok között és a már adott adószint mellett egyszerre lehet a központi meg a helyi adókat is növelni. A központi adók növelése egyedül is túl nagy tehertétel a lakosság és a vállalkozások számára. Ezt a Kormánynak és az őt támogató pártoknak kell megérteniük most, amikor folyik az adótörvények tárgyalása. Az önkormányzatok értik ezt, és általában aligha fogják növelni a helyi adóterheket.
Így persze az önkormányzatok alapjában véve a központilag nekik juttatott, átengedett bevételekkel gazdálkodhatnak, ahogyan ez eddig is volt. Az önkormányzatoknak juttatandó pénzeszközök a törvényjavaslat szerint a tavalyi 290 milliárd forintról 318 milliárdra növekszenek. Ez 9,6%-os növekedés. Ami kevesebb mint a fele a költségvetés összes kiadása 22,4%-os növekedésének. Ez azt jelenti, tisztelt kollégák, hogy az önkormányzatok pénzeszközeinek növekedése, és így a gyermekeink iskoláztatására és más hasonló célokra fordítható pénzeszközök növekedése kevesebb lesz, mint a központi költségvetési szervek kiadásainak növekedése, és kevesebb lesz, mint az infláció. A helyi önkormányzatoknak juttatott pénzeszközök tehát 1993-ban – a Kormány javaslata szerint – kevesebbet fognak érni, mint értek 1992-ben. Ez a csökkenés ráadásul akkor történik, amikor az önkormányzatokra a törvények új feladatokat rónak a régiek változatlanul hagyásával.
A közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény például 1992. július 1-jétől illetménypótlékok, túlmunkadíjak, műszakpótlékok, jubileumi jutalmak, tizenharmadik havi bér fizetését írják elő. Mindezekhez 1992-ben nem volt többletforrás, és a Kormány törvényjavaslata szerint jövőre sem lesz. 1993-ban – ugyancsak fedezet nélkül – újabb többletfeladatok lépnek be: a munkanélküliek támogatása, a lakásfenntartás támogatása, az új általános forgalmi adó rendszer hatásának ellentételezése a lakásépítésekhez kapcsolódó támogatásoknál, és a központi bérpolitikai intézkedések áthúzódó hatásai. És még egyszer, a közalkalmazotti, köztisztviselői törvények, amelyek – igaz, jövőre még nem kötelező érvénnyel – magasabb fizetéseket írnak elő, joggal, például a szégyellni valóan rosszul fizetett pedagógusoknak.
Hogyan lesz, tisztelt Ház, minderre fedezet? A törvényjavaslat szerint lényegében nem lesz. Azokon a megbeszéléseken, amelyeket önkormányzati vezetőkkel folytatunk, bizony súlyos nehézségek derülnek ki. A felesleges intézményeket, az intézmények felesleges részeit az önkormányzatok már az elmúlt évek megszorító intézkedéseinek hatására felszámolták. Most már az iskoláknál például azon gondolkoznak, hogy felmondanak a logopédusnak, akire pedig a beszédhibás gyerekek tanításánál nagy szükség lenne. Nyilvánvaló, hogy a költségvetési törvényjavaslat az önkormányzatokat sok ilyen és hasonló kényszerintézkedésekbe vinné bele.
Azt hiszem, nemcsak nekünk, ellenzékieknek, hanem a kormánypártoknak és a Kormánynak is kételkednie kell abban, hogy valóban indokolnak-e a körülmények ilyen megszorításokat, és velük szemben ugyanakkor a katonai kiadások kiemelt növelését, aminél egyébként – meg kell mondanom – némi meglepetést okozott nekem az, hogy a költségvetési irányelvek szeptemberi vitájában Becker Pál az MDF-képviselőcsoport nevében nem értett egyet a katonai kiadások kiemelt növelésével, most pedig az előbb, ugyancsak az MDF-képviselőcsoport nevében Perjés Gábor egyetértett a kiemelt növeléssel. (Bethlen István: Neki volt igaza! – Fodor András Attila: Egyik sem képviselőcsoporti, hanem mind a kettő magánvélemény volt.) Igen. Azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat nem ártana frakcióülésen megvitatni, és aztán valamifajta egyeztetett véleményt idehozni. (Tóth Albert: Nem diktatúra van! – Zaj.)
Nos, tisztelt Képviselőtársaim, hogy visszatérjek az önkormányzatok ügyére, a polgárok normális életkörülményeinek a biztosítása megköveteli azt, hogy módosítsuk a beterjesztett költségvetést, ne állítsuk a mindenki közvetlen életfeltételeiről gondoskodni hivatott önkormányzatokat lehetetlen döntések elé. Az egyik feladat tehát több forrás keresése és juttatása az önkormányzatok számára.
(10.00)
A másik feladat annak belátása és gyakorlati érvényesítése, hogy az adott körülmények között növelni kell a mindenképpen szűkös pénzeszközökkel való gazdálkodásban az önkormányzatok önállóságát, hogy a helyszínen dönthessék el, mely szükségletek a legégetőbbek.
A kormányzat abban, amit elénk terjesztett, ennek az ellenkezőjét javasolja: a központi elosztás, a központi döntések szerepének növelését akarja.
Nézzük a számadatokat! Csökken a személyi jövedelemadó visszahagyása. Ennek idén a fele kerül a települési önkormányzatokhoz – pontosabban: a két évvel korábbi bevétel fele, ami, persze, az idei bevétel felénél jóval kevesebb. Jövőre ez a visszahagyott hányad már csak 30% lenne, így az úgynevezett átengedett bevétel – amely ezen felül még a gépjárműadó felét is magában foglalja – 20,7%-kal csökkenne jövőre. Tehát a valóban teljesen szabad önkormányzati rendeltetésű bevételeknél jelentős csökkenésről van szó. Ezek súlya az eleve alacsony 14,8%-ról 10,2%-ra csökken az összes önkormányzati bevételen belül.
Az úgynevezett normatív és normatív jellegű állami támogatásoknál – amelyeket meghatározott célokra, például iskolára, szakmunkásképzésre, szociális otthoni ellátásra, de mégis, formális felhasználási kötöttség nélkül kapnak az önkormányzatok – 15,4%-os növekedés van tervbe véve a költségvetési törvényjavaslatban. Ez a növekedés az előbbi csökkenéssel együtt összesen 5,9%-os növekedést jelentene az összes formális felhasználási kötöttség nélküli forrásnál. Ismétlem: 5,9%-os növekedést – ami a 20%-hoz közeli inflációt figyelembe véve nagyon nagy mértékű csökkenést jelent.
Olyan növekedés, amely meghaladja az inflációt – amely tehát valóban növekedés –, csak a címzett és céltámogatásoknál, és más hasonló, központilag, egyedileg eldöntött támogatásoknál van. Ezek azok a pénzeszközök, amelyekért a központi kormányszerveknél kell kuncsorogni, és ezek az előirányzat szerint 35,2%-kal növekszenek.
Világos, hogy a központi elosztás erősítése a szavakban a kormánypártok által is bírált agyonbürokratizált tanácsrendszer felé viszi vissza a két évvel ezelőtt még nagy egyetértésben kialakított helyi önkormányzati rendszert. Ismét arra felé haladunk, tisztelt Ház, hogy helyi ügyekben a minisztériumok döntsenek – így aztán nem lesz felelős, akit egy-egy város, falu polgárai elővehetnek, ha náluk nem úgy működnek, épülnek az önkormányzati intézmények, ahogyan kellene.
Arra azonban ismételten rá szeretnék mutatni, hogy az önkormányzatoknak juttatott összes pénzeszköz az utóbbi, központilag osztogatott rész gyors növekedésével együtt is csupán 9,6%-kal nő, tehát az inflációnál lassabban. Ebből kell majd az ÁFA-t kifizetniük az önkormányzatoknak kiadásaik számos olyan területén, ahol eddig nem kellett.
Ilyen körülmények között egyre több önkormányzatnál vetődik fel bizonyos vagyonrészek értékesítésének gondolata vagy éppen kényszerűsége. Ez távolról sem mindig rossz egyébként önmagában véve, ha vagyonrészeket értékesítenek, hiszen a vásárló magántulajdonos hatékonyabban gazdálkodhat egy-egy jó ingatlannal, mint az önkormányzat; a magáncégtől beszedett adóból az önkormányzat többet fordíthat a lakosságról való gondoskodásra, mint amenynyit baj nélkül kivonhatna saját vállalkozásából, a saját maga által indított vállalkozásból. A probléma inkább ott van, hogy az önkormányzatok mostani kemény költségvetési megszorítása egyik évről a másikra való belekényszerítésük vagyontárgyaik, ingatlanaik tömeges eladásába, károkat okozhat nekik és az államháztartás egészének. Emellett a tömeges eladás kényszerűsége leverheti az árakat, és akár az ingatlanpiacot is megrendítheti.
Ennek igen messzemenő következményei lennének az önkormányzati körön kívül is, hiszen sok kisebb és nagyobb állami és magántulajdonú vállalkozás juthat csődbe, ha ingatlanjaik leértékelődnek – csődhullámunk pedig, sajnos, már enélkül is van.
Miből juthatnának, tisztelt Ház, még forrásokhoz az önkormányzatok, amelyekből közhasznú feladataikat finanszírozhatnák. Nos, a Kormány és a kormánypártok az utóbbi időben egyre többet beszélnek arról, hogy az önkormányzatok tekintélyes felhalmozott pénzeszközökkel rendelkeznek, és ezeket elkölthetik. Jól hangzik az, hogy 70 milliárd forintnál több van felhalmozva az önkormányzatok számláin: "Lám, gazdagok az önkormányzatok – költsék el a meglévő pénzüket!" Nos, ez képtelen, rosszindulatú, félrevezető agitáció.
Az önkormányzatok összes bankszámlán lévő pénzeszközei szeptember 30-án megközelítették a 76 milliárd forintot. Ez az összeg azonban magában foglalja természetesen még az elkülönített betéteket is, például a lakosságtól telefonkötvényekre begyűjtött pénzeket, amelyeket az önkormányzatok aligha költhetnének el.
Ugyancsak magában foglalja ez az összeg a beszedett, a központi szervek felé továbbítás alatt álló adókat. Elég furcsa lenne, hogyha, mondjuk, ezt elköltenék.
Emellett azt se feledjük: a helyi önkormányzatok az idén várhatóan körülbelül 100 milliárd forint – hogy a hivatalos adatot idézzem: 100,1 milliárd forint – értékű beruházást valósítanak meg. Kérem, gondolják meg: ilyen mérvű beruházási tevékenység a pénzeszközök jelentős előzetes felhalmozását követeli meg. És a beruházásokat – így azok kifizetését is – sok tényező késleltetheti. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy a pénz az önkormányzat számláján "parkol", amíg ki nem fizetik.
Végül vegyük figyelembe azt, hogy itt nem egy önkormányzatról van szó, hanem 3200-ról, és azoknak még 12 ezer költségvetési intézményéről – körülbelül –, amelyek önálló számlával rendelkeznek. Itt tehát több mint 15 ezer számláról beszélünk, amelyekről részben folyamatosan, részben lökésszerűen kell teljesíteni kifizetéseket – összesen körülbelül évi 480 milliárd forint értékben, és egyik számla sem kerülhet soha minuszba. Elég furcsa lenne, ugye, hogyha valamelyik számla mínuszba kerülne…
Összehasonlításképpen hadd jegyezzem meg: a központi költségvetés egyetlen – igaz, több mint másfélszer nagyobb forgalmú – forgóalapszámláján 60 milliárd forint forgóalap van. Ráadásul, ha ez a forgóalap fogyóban van, a központi költségvetés bármikor biztonságosan és gyorsan juthat hitelhez – például kincstárjegyek kibocsátásával, míg az önkormányzatok számára sokkal nehezebb és lassúbb hitelt szerezni, tehát nekik ott kell legyen a pénz, hogy mindig fizetni tudjanak. Nyilvánvaló tehát, hogyha van is tehetetlenkedés néhány önkormányzat pénzeinek elköltése körül, összességében alapjában véve egyáltalán nem erről van szó.
Felelőtlenség az önkormányzatokat arra bíztatni, hogy megfelelő pénzeszközök híján költsék el azokat a pénzeszközöket, amelyek bankszámláikon a forgalom lebonyolításához tisztán technikailag szükségesek.
Fantáziaszegénységre és az illetékesek szakmai lelkiismeret-hiányára vall az, ha a Kormány ilyen ötletek hangoztatásával próbálja a közvéleményt az önkormányzatok ellen hangolni. A feladat nem ilyen hangulatok felkorbácsolása, hanem a valóságos problémák kezelése, az önkormányzati feladatok megvalósításához szükséges források biztosítása.
Az elmondottak alapján a Szabad Demokraták Szövetségében két fő cél fogalmazódott meg az önkormányzatok költségvetési kezelését illetően: egyrészt növelni kell a helyi önkormányzatok forrásait, másrészt biztosítani kell e források felhasználásában az önkormányzatok minél nagyobb önállóságát, ami egyben a helyi lakosság beleszólási, befolyásolási lehetőségeit is növeli.
E céloknak megfelelő módosítások, átcsoportosítások bevezetéséről tárgyalunk az önkormányzatokkal és azok érdekképviseleteivel, és a jövő héten be fogjuk nyújtani megfelelő módosítójavaslat-csomagunkat. Reméljük, hogy ezekhez a célokhoz és az őket kifejező módosítójavaslat-csomagunkhoz el fogjuk nyerni más ellenzéki képviselőcsoportok és a kormánypártok támogatását is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
