SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ) Tisztelt Képviselőtársaim! A magzati élet védelméről és a terhességmegszakítás szabályozásáról szóló javaslat tárgyalását követően rendkívül nehéz döntéseket kell hoznunk. Meggyőződésem szerint ennek a törvénynek a plurális demokrácia értékrendjét kell képviselnie olyan módon, hogy tekintettel legyen a különböző erkölcsi felfogások együttélésére, a magzat jogvédelmére, a terhes nő jogaira és a társadalom természetes önreprodukciós igényére is. Ezeket az értékeket a megalkotandó törvénynek a társadalom igényei szerint kell rendeznie és egymással összehangolnia.
Ez a harmónia a FIDESZ elképzelése szerint csak a következő alapelvek tiszteletben tartása mellett valósítható meg:
Először is: a magzat jogvédelme és az abortusz kérdése nem szemlélhető önmagában, mert a magzat jogi helyzete elválaszthatatlan az őt hordozó nőétől.
Másodszor: az abortusz nem lehet a születésszabályozás eszköze, háttérbe szorítása elsősorban úgy érhető el, hogy a társadalom széles rétegei idejében megismerik és elsajátítják a korszerű születésszabályozás módozatait.
Harmadsorban: igaz az, hogy az abortusz egy potenciális emberi életről való lemondás. Ezért elfogadjuk, hogy az állam indokláshoz köti az abortusz elvégzését. Másrészt azonban az is igaz, hogy a terhesség kihordása egy potenciális emberi életért való felelősségvállalás. Ezért úgy véljük, hogy a terhesség megtartásáról vagy megszakításáról való döntés a terhes nő személyes ügye. Amennyiben a terhes nő egyáltalán dönteni kényszerül a magzat megtartásáról, akkor már szükséghelyzetben van, s döntését saját felelősségére hozza meg.
Negyedsorban pedig le kell szögeznünk, hogy az állam szerepe az, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsa a terhes nőnek a felelős döntés meghozatalához. Megfelelő mennyiségű információt biztosítson számára döntése minden irányú következményeire nézve.
Az államnak azt kell elérnie, hogy a nő ne hozzon nyilvánvalóan elhamarkodott döntést, hanem vegyen fontolóra minden lényeges körülményt, vállalja el, hogy önmagáért viselt felelősségén túl a társadalommal szemben is felelősséggel tartozik. A jogi eszközüknek ezt a megfontolt döntést kell elősegíteniük, garantálniuk, és csupán eljárási korlátokat állíthatnak annak érdekében, hogy a nő felelős döntést hozzon.
A fenti alapelvek célszerűségét és legitimitását számos tapasztalat bizonyítja. Buda Béla pszichológus a nemrégiben kiadott Abortusz és… című kötetéhez írt előszavában azt mondja, hogy neki is nagy meglepetést okozott, amikor megértette, hogy a legképzetlenebb emberek szenvednek ettől – mármint az abortusztól – a legtöbbet. Eleven a sérelem még a sok gyermeket szült asszonyokban is.
Látni: nem arról van szó, hogy az emberek jó dolgukban nem tudják, mit csinálnak, hogy könnyelműen játszanak az emberi élettel. A valóság ezúttal sokkal bonyolultabb, szociokulturális és pszichológiai szövevényen egy parányi szövéshiba csupán a terhességmegszakítás.
Nem egyszerűen a tiltás vagy engedés között kell valamiféle álláspontot megtalálni, hanem az egész összetett rendszer szálait kell rendbehozni. Ezekből a sorokból is nyilvánvalóan kiolvasható, hogy amikor egy nő a terhesség megszakítására szánja el magát, feltérképezhetetlenül, és főképp megítélhetetlenül sokféle okból lehet valóban szükség, ha úgy tetszik, válsághelyzetben.
A Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének összehasonlító kutatásai, amelyeket terhes asszonyok körében végeztek, azt mutatták, hogy a nyolc általános iskolát végzetteknél a nem várt gyermekek aránya 50% felett van. Az egyetemet, illetve főiskolát végzett asszonyoknál ez az arány nem éri el a 17%-ot. További számadatok is azt bizonyítják, hogy a legszegényebb, legkevésbé iskolázott, legnehezebb fizikai munkát végzők között vannak a legtöbben, akik nem vagy sikertelenül védekeztek, akik kevésbé tudatosan tervezték családjukat.
Az abortuszról Esztergomban rendezett ez évi konferencián az Európai Nőgyógyász Szövetség finn elnöke összehasonlító beszédében azt hangsúlyozta, hogy azokban az országokban, ahol évtizedek óta az egész társadalmat átfogó, rendszeres felvilágosító munka folyik, és igen liberálisak az abortusztörvények, összehasonlíthatatlanul alacsonyabb az abortuszok száma, mint a szigorú abortusztörvényeket életben tartó szegényebb országokban, ahol a társadalom nagy többsége alacsonyabb fokú szexuális kultúrával rendelkezik.
Magyarországon a mai elszomorító nagyságrendben elvégzett abortuszok számát az a helyzet váltotta ki, hogy 1956-ban az abortusz liberalizálásához nem társult széles körű megelőző, felvilágosító tevékenység. Ma ezt a rendkívüli hiányt kell elsősorban pótolnunk.
A védekezési kultúra hiánya azonban nemcsak az abortuszok számát befolyásolja. A magzati élet társadalmilag befolyásolt esélyegyenlőtlensége, a méhen belüli békétlenség, amely a nem várt helyzetből, rideg, szeretetlen környezetből fakad, magát a születendő életet is fenyegeti. Megjelenik a csecsemőhalandóságban, csecsemők megbetegedéseiben, az állami gondozásba került gyermekek magas számában és további veszélyeztetettségében.
Mindezek a tények sürgetővé teszik, hogy a szexuális kultúráról, párválasztásról, családtervezésről szóló felvilágosítás az alapoktatási rendszer szerves részévé váljon.
Ennek a felvilágosító munkának a családtervezésen túl tartalmaznia kell az AIDS és kábítószer-élvezet megelőzésére vonatkozó információkat is.
A FIDESZ álláspontja szerint az egyetemekről és főiskolákról kikerülő tanítók, tanárok, pszichológusok, orvosok, védőnők, szociális munkások és más egészségügyi szakemberek számára elengedhetetlen az a felkészültség, amely képessé teszi őket a fenti ismeretek és készségek csoportos oktatására.
A jelen törvényjavaslatnak az emberi méltóságot tiszteletben tartó megvalósítását nem tartjuk kivitelezhetőnek a törvénnyel párhuzamosan elindított családvédelmi és szexuális kultúrát okosan terjesztő kormányprogramok nélkül. Aggodalom él bennünk ezzel kapcsolatban. Ugyanis az utóbbi időben nemhogy nem tapasztaltunk hatékony lépéseket a szexuális felvilágosítás terjesztése érdekében, de annak egyfajta visszaszorulását vehetjük észre. Aggodalommal tapasztaljuk továbbá a mindenki számára könnyen elérhető, egészségre ártalmatlan fogamzásgátló eszközök visszaszorulását. Ezek a jelenségek kétségessé tehetik a törvény elfogadható megvalósulását.
Javasoljuk, hogy a Kormány állítson fel egy alapot, amely a szexuális kultúra növelésére, az AIDS és kábítószer-élvezet megelőzésére szolgál. Az alap anyagi fedezetét magánpénzekből kellene bővíteni. Az alap támogathatna olyan társadalmi önszerveződéseket, amelyek kurzusokkal, előadásokkal készítenek fel pedagógusokat, iskolaorvosokat, iskolai védőnőket és más alkalmas személyeket arra, hogy a gyermekeket érzelmileg felkészítsék a szexuális életre, a családtervezésre. Az alapnak támogatnia kellene a témában kiadandó könyveket, brossúrákat, propagandaanyagokat, továbbá olyan kezdeményezéseket, amelyek felnőttek szexuális kultúrájának növelését tűzik ki célul.
Visszatérve a törvénytervezettel szemben fennálló legitimitási és célszerűségi igényekhez, a FIDESZ kiindulópontja az, hogy a magzat nem jogalany, de jogi védelem illeti meg. Ez az álláspont összhangban van az Emberi Jogok Európai Bizottságának döntésével és a magyar Alkotmánybíróság határozatával.
A terhes nő megfontolt érdemi döntését szolgáló, eljárási alapú abortuszkorlátozás legitim és célszerű megoldást kínál a szélsőséges álláspontok között. A FIDESZ szervezetében megjelenő megoldás alkalmas arra, hogy alapja legyen a nem kívánt terhességek okozta társadalmi konfliktusok feloldásának anélkül, hogy kétségbe vonná a terhes nő személyes felelősségét, bárhogy is dönt. A tervezet megteremti a döntés eljárási biztosítékait, amelyek egyben garanciákat jelentenek a nők számára is.
(11.10)
A törvénytervezet A-változata nem felel meg a már említett legitimációs és célszerűségi igényeknek, ugyanis szemben áll az Alkotmánybíróság döntésével. Olyan módon korlátozza, lényegében megtiltja az abortuszt, hogy nem mondja ki a magzat jogalanyiságát. Valójában egy bújtatott, generális tiltást valósít meg. Ez annál a megfogalmazásnál válik világossá, amely a gyermek veszélyeztetettsége alapján csak akkor teszi lehetővé az abortuszt, ha a megszületendő gyermek születése után nyilvánvalóan életképtelen. Ez az álláspont tehát teljességgel elfogadhatatlan.
A már említett legitimációs és célszerűségi szempontokat alapul véve, a FIDESZ a kormánykoncepció B-változatát tekinti vitaalapnak. Mivel a tervezetből a FIDESZ elképzeléséhez viszonyítva fontos, garanciális elemek hiányoznak, néhány alapvető módosítás szükséges ahhoz, hogy a javaslat számunkra is elfogadhatóvá váljék.
Az első és legfontosabb ilyen pont a válsághelyzet fogalmának tisztázatlansága. Korábban már említettem, hogy ebben a tekintetben milyen eltérés van a FIDESZ és a Kormány szemléletmódja között.
Álláspontunk szerint minden nő, aki abortuszt kényszerül elvégeztetni, válsághelyzetben van. A kormányjavaslat ugyan alkalmaz egy hasonlóan általános jellegű fogalmat, a veszélyeztetettséget, ezt azonban később egyedi esetekre bontja tovább. Ezek közül egy a súlyos válsághelyzet. Ez egy olyan indok, amely bizonyítási teher mellérendelése nélkül, de egyéb, a törvényben meghatározott eljárási feltétel esetén lehetőséget nyújt a terhességmegszakításra.
Mivel a gyakorlatban ez a változat ugyanolyan eredményhez vezet, mint a FIDESZ-koncepció, ez ellen nincs kifogásunk. Azonban a válsághelyzet törvényjavaslatban szereplő definíciójával már nem értünk egyet. Ez ugyanis így szól: "Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz és ezáltal veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését." A javaslat indoklása ezzel kapcsolatban a következőket mondja: "A válsághelyzet mindig csak az adott egyén vonatkozásában értékelhető, így ezt kizárólag az állapotos nő megítélésére kell bízni."
Nézetünk szerint az indoklásban megfogalmazottak garanciális jellegűek, így a normaszövegben kell helyet kapniuk, míg a jelenleg ott szereplő meghatározás nem normatív jellegére való tekintettel átkerülhet az indoklásba. Ez egy olyan lényeges változtatás, amely nélkül a törvényjavaslat koncepciója alapjaiban sérül, hiszen az az alapvető feltétel hiányzik – egyelőre a szövegből –, amely helyzete megítélése tekintetében biztosítja a nő lelkiismereti szabadságát.
A második igen fontos hiányosság az, hogy a javaslat nem rögzíti a terhes nő tájékoztatását ellátó munkatárs függetlenségét. A munkatársnak teljes lelkiismereti szabadsággal kell rendelkeznie az eljárás során. Feltétlenül biztosítani kell, hogy eme tevékenységével kapcsolatban sem munkajogi, sem egyéb módon senki ne befolyásolhassa a munkatársat.
Továbbá a FIDESZ elengedhetetlennek tartja az eljárási határidők meghatározását a terhességmegszakítással kapcsolatban eljáró hatóságok, egészségügyi intézmények, valamint ezek dolgozói számára. Mivel a javaslatban kijelölt időhatárok a beavatkozás elvégezhetőségének objektív feltételét jelentik, a hatóságok számára megszabott határidők rögzítése garanciális jellegű, így a normaszövegben kell helyet kapniuk.
Szabályozni kell azt is, hogy mi a következménye annak, ha a nő a hatóságok mulasztása miatt csúszik ki a határidőből.
A fentiekben megjelölt hiányosságok egy része természetesen helyet kaphatott a végrehajtási utasítás általunk még nem ismert szövegében. Ez az oka annak, miért tartjuk olyan fontosnak a végrehajtási utasítás megismerését még azelőtt, hogy döntés szülessék a törvény elfogadásáról.
Véleményünk szerint a B-változat egy jó, európai szabályozás kiindulópontja lehetne. Ismerve azonban a magyarországi intézményi struktúrákat, feltétlenül szükségesnek tartjuk a végrehajtási utasítás megismerését, hiszen ez a jó törvényjavaslat akár ellentétes módon is megvalósulhat egy esetlegesen rossz vagy hiányos végrehajtási norma miatt. Mivel a terhességmegszakítás szabályozásának kérdését rendkívül fontosnak tartjuk, az a véleményünk, hogy a törvényjavaslat a végrehajtási utasítás ismerete nélkül nem fogadható el.
Örömmel hallottam a múlt alkalommal Pusztai Erzsébet államtitkár asszony ígéretét, miszerint a végső döntés előtt ez az utasítás számunkra is elérhetővé válik.
A fenti, alapvető garanciális kiegészítések révén a tervezettel szemben fennálló legitimációs és célszerűségi igény megvalósulhat, és ebben az esetben a FIDESZ a tervezetet el tudná fogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)
