GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt képviselőtárs Hölgyek és Urak! Bevallom őszintén, én azzal a gondolattal foglalkoztam Mécs Imre, Tóth Sándor, valamint a harmadik képviselőtársunk felszólalása után, hogy visszaadom a felszólalás jogát, hisz' engem előre a padlóra söpörtek. Nagyon köszönöm Beke Kata képviselőnő hozzászólását: adott egy kis bátorságot; no meg Mécs Imre második szakasza, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen nem is ránk tartozik, törvénnyel beavatkozni mások életébe nem a mi dolgunk. És ezt én megtoldom azzal: ez akkor is igaz lenne, ha a padsorokban csupán csak nők ülnének.
Megmondom őszintén: mintha egy lelkigyakorlaton ülnék, úgy éreztem magam, és őszinte csodálatom, hogy ebben az igazán komoly kérdésben a liberálisok – főleg a fiatalok – tanúsítottak nagyon nagy bölcsességet. Én megköszönöm.
Hogy van az, hogy az idősebbek – és hadd kezdjem Tóth Sándor képviselőtársamnál… Hadd mondjam el, hogy én igen vallásos katolikus családból származom. A nagyapám egy igazi vallásos ember volt: a káromkodást nem ismerte, templomatya és közgyám volt. De amikor az egyház által is perifériára szorított leányanyák ügye került az asztalára, akkor kimondta: "A teremtőfáját!" – nála ez már egy nagy káromkodás volt.
Az egyház, a katolikus egyház – nem most: hatalma birtoklása idején – elnézte, hogy az első világháborús hadiözvegyek 3-4-5 gyerekkel kiközelítették az egyházi erdőből a fejükön a fát. Megkértek – ott fogasoltam vagy szántottam: "Öcsém, nem hoznád haza?" – ha az erdész el nem zavarta… Tisztességgel be kell vallani, hogy ez volt az egyház szerepe. És ezért az én felháborodásom – megmondom őszintén – egy olyan témában, amivel mi most foglalkozunk, ami a nőnek, amióta a világ világ és az lesz, soha meg nem oldott problémája…
Az egyik változat foglalkozik a válsághelyzettel, ez egy kivételezés. Mikor nincs a nő válsághelyzetben? Az egyik menyecske, ismervén ezt a kitételt, odasúgta: "Képviselő úr, ha csak az uram rám néz, én már válsághelyzetben vagyok." (Derültség.)
Tóth Sándor idézett egy kemény részletet: "véres kéz, véres korona". Hát még ezek után sem tudunk a nő eszével gondolkodni? Hát ha ma, a mai igazán kultúrkörülmények, modern eszközök között valaki azt hiszi, hogy a nőnek, az ostobának – és tőlük elnézést kérek – csak annyi esze van, hogy nótaszóval megy be egy ilyen műtétre? És a két háborút összekötő időben, amikor primitív kóklerek minősíthetetlen eszközökkel nyúltak ehhez a kényes témához, és vállalták vagy a megaláztatást, vagy a halált… Aki nem hiszi, menjen ki a temetőkbe: különösen módosabb községekben, ott láthatja azokat a 20-30 éves pirospozsgás menyecskéket… – ennek az áldozatai.
Azt hiszem, hogy mi nem egy nyelven beszélünk. Amit Mécs képviselő úr elmondott a tisztességes családi életről, az egy igazi jóléti szociális államban… Ostobaság volna, én is azt mondom, sőt: gyilkos, aki az élethez nyúl, de itt valamiben nem tudunk megegyezni, tisztelt Ház: ezt a tudósoknak el kellene dönteni. Én nem tudom elfogadni azt, hogy két ivarsejt találkozásában a zigóta az életet jelenti! Hát vegyenek annyi fáradságot a tudósok, hogy megvizsgálják, az a faktor, amit itt kihagytak: az energia, nem szerves része-e az életnek! Energia nélkül még ivarsejtek sincsenek – mondom én, az egyszerű paraszt. És mi minden kell – amire Beke Kata a gyakorlati oldalon rámutatott! És ha ezt mi úgy próbáljuk kezelni, közérthetőbben, és megállapítjuk azt, hogy energia nélkül nincs élet – ezt tessék tudomásul venni… És ha a közérthetőség, a magyarázhatóság érdekében az energiát én átváltom pénzzé, akkor pénz nélkül nincs élet. Avagy, ha az őskorra visszamegyünk – az is élet volt, de hadd kérdezzem meg, ki fogadja el ezt ma életnek? Ez mind szerves része.
Ha ezen az alapos megfogalmazáson a tudósok túljutnak – hiszen számtalan államban ez a vita alapja: hol kezdődik az élet, és mikortól számít élet elleni beavatkozásnak –, akkor én még mindig hadd tegyem föl a kérdést: hol van a nő elvitathatatlan, saját rendelkezési joga? Ki hivatott arra, hogy ebbe beavatkozzon, a testével, a szemérmével foglalkozzon?
Tisztelt Ház ! Mi most törvényt alkotunk. Az én paraszti felfogásom szerint a törvény akkor látja el funkcióját, ha a közjót szolgálja – ez az egyik érvelésem. A másik pedig az: olyan törvényt alkossunk, amely megelégedést és ne felháborodást váltson ki a nők soraiban.
Nem tudom megkerülni Mécs Imre képviselő úr férfisiratóját, mert én más oldalról közelítem meg a kérdést: elcsábítjuk a nőt, teherbe ejtjük, bevisszük a lápra, otthagyjuk – és törvényt ülünk fölötte. Gyalázat!
Azt hiszem akkor szolgáljuk a közmegelégedést, akkor teszünk tisztességet, ha ez a törvény nem sérti a nőnek a saját önrendelkezési jogát, a szemérmét, az érdekeit, hanem a közjót szolgálja. És vegyen annyi fáradságot a tudósok, orvosok, teológusok csapata – ahogy azt a fiatal liberálisok hangsúlyozták: megelőzés, oktatás, lelki nevelés…
Egy gondolat: ha én lettem volna a népjóléti miniszter úr helyében… (Zaj.) …, én egy olyan tervezetet hoztam volna, hogy nőgyógyászati – különösen beavatkozási – ügyekben csak női doktorok, nőgyógyász doktorok avatkozhatnak be. Micsoda lelki kontaktus van a nő és a nő között, és az ellenkezője a nő és a férfi között! És akkor tesszük rendbe ezt a kérdést, ha ennek megfelelően, mint ahogyan Beke Kata képviselőnő utalt rá: nehogy diszkrimináljunk, hogy kiskaput kelljen keresni, és a kevésbé pénzesek – mint ahogy ő elmondta, nem is akarok vele foglalkozni –, illetve az anyagi jobblétben lévők más úton próbálják megoldani, mert úgyis megoldják.
(11.50)
Mondjon ki, amit akar, ha ilyen – és még egyszer Tóth Sándorhoz: véres kéz, véres korona – körülmények még mindig nem indítanak bennünket arra, hogy a nő eszével próbáljunk gondolkodni ebben a témakörben, akkor ez a törvény nem lesz tisztességes, nem a közjót szolgálja.
Egy gondolattal szeretném befejezni. Néhai öreg barátom, Szabó Pál író egy író-olvasó találkozón a Ratkó-korszak idejéből azt mondta ezzel a témával kapcsolatban: gyerekek, a nőnek hamva van. Ha ezt mi durván letöröljük, az életünk nem ér egy fabatkát sem. Köszönöm szépen. (Taps.)
