SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A képviselőtársam rendkívül fürge volt ennek az interpellációnak a benyújtásával. Azt hiszem, hogy még életbe se lépett a Vagyonpolitikai Irányelvek, amikor már ez az interpelláció benn volt. Ez egy teljesen normális magatartás egyébként szerintem.
A ténykérdés ebben a helyzetben az a közüzemi, közszolgáltató vállalatoknál, hogy az elmúlt évtizedekben a forráshiány miatt lehetővé tették, hogy begyűjtsenek lakossági forrásokat, és ebből fejlesztéseket hajtattak végre úgy, hogy az így létrejött vagyontárgyak az illető közüzem, közszolgáltató vállalat használatába kerültek, a vagyontárgy az ő működtetésébe került. Egyébként érték nélkül, mert ha jól tudom, akkor ezeket csak regisztrálták mint meglévő, fizikai jellegű vagyontárgyat.
Ez a tényhelyzet.
A kérdés arra irányul, hogy amikor ezek átalakulnak és privatizálódnak, akkor mi történik azzal a vagyontárggyal, ami ne adj' Isten, azonosítható forrásokból jött létre. Azonosítható forrásokból, ha egyáltalán azonosítható, önkormányzati, lakossági és így tovább forrásokból.
A Vagyonpolitikai Irányelvek egy lehetőséget teremtett meg arra, hogy ezekben az esetekben legyen mód arra, hogy a privatizáció során ezek a vagyontárgyak – hogy mondjam – akár azokhoz is kerülhessenek, akik a létrehozásában forrásokat szolgáltattak ennek a beruházássornak a megvalósításához.
A kérdés azért bonyolult, mert fölsorolt néhány ügyet, hogy mit kell, és ezért nem tudok pontos válaszokat adni, hogy mikor, meg hogyan, meg minden cégről, és minden önkormányzat, de hogy nagyjából milyen munka folyik, mert milyen feladatokat kell elvégezni ahhoz, hogy ezek a kérdések egyáltalán megválaszolhatók legyenek.
Először is azonosítani kell a vagyontárgyat, ami nem egy egyszerű dolog, hiszen nagyrészt évtizedek alatt létrejött dolgokról van szó.
Másodszor: értékelni kell ezeket az azonosított vagyontárgyakat, ami megint egy sajátos ürügy.
Dönteni kell arról, hogy kié lesz a vagyontárgy: önkormányzaté lesz, vagy a cégé lesz, a cég tulajdonában marad. Ez egy döntő kérdés abból a szempontból, ami utána következik, hogy ki használja ezt. Mert elképzelhető, hogy leválasztható vagyontárgyakról van szó, és az önkormányzat használja, az is lehet, hogy szükségszerűen beépülő vagyontárgyról van szó – fizikailag beépülő vagyontárgyról –, és akkor a cég használja. És amennyiben a cég értékében és használatában marad, akkor a jegyzett tőkéjébe vagy nem a jegyzett tőkéjébe kerül, ami abból a szempontból fontos, hogy kiadható vagyontárgyról vagy nem kiadható értékről van szó.
Ezek a vizsgálatok és ezek az előkészületek részesei a felsorolt közüzemi vállalatok átalakítási és privatizációs elképzeléseinek. S amikor ezekre az előbb felsorolt momentumokra megnyugtató válasz születik, akkor kerül sor arra, hogy ezek az érintettekkel megtárgyalásra kerüljenek.
Az utolsó két kérdés viszonylag egyszerűbb.
Hát a '92-es Vagyonpolitikai Irányelvek az '92-es hatályú, és ezért december 31-éig szól, a '93-as Vagyonpolitikai Irányelvek pedig jövő évi hatályú. Egyébként, mivel a benyújtáskor ez még nem merült fel, a Parlament rakta be ezt a kitételt a Vagyonpolitikai Irányelvekbe, amennyiben egy ilyen kezdeményezés történik, ami azonos a '92-es irányelv megoldásával, a Kormány ezt pozitívan fogja támogatni. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
