HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Remport Katalinhoz hasonlóan én is emlékszem a két évvel ezelőtti decemberi estére, akkor is körülbelül így voltunk együtt, talán ennyien. Persze, azon az estén sokféle gondolat hangzott el. Ezek egy részét igazolta az idő, más részét nem.
Úgy vélem, hogy az akkori miniszter asszonyi expozé a mainál derűlátóbb volt, de ez a derűlátás túlzottnak bizonyult. Hiszen olyasmit mondott akkor Botos Katalin miniszter asszony, hogy majd idővel a helyi adózás teret fog nyerni, annak arányában, ahogyan majd a központi adózás összeszűkül, vagy mérséklődik.
Nyilvánvalóan ennek a reménynek nem igazolódott egyik fele sem. A helyi adózás ugyan egy kis mértékben teret nyert – számokról volt ma már szó –, a központi adózás viszont és ennek révén a jövedelemcentralizáció a költségvetésben minden korábbinál nagyobb: a két évvel ezelőtti 54%-hoz képest most már 67%-nál tartunk.
A helyi adózásnak tehát ezzel a területe is, az élettere is – hogy ilyen időszerű szót használjak – meglehetősen szűkre szabott. Ugyancsak illúziónak, hibásnak bizonyult az a feltételezés is, hogy a helyi adózás majd mérsékelni fogja a települések közötti különbségeket. Ilyen szerepe ennek nincs, inkább az ellenkezője valósul meg, az úgynevezett allokációs feszültségek növekednek ennek eredményeként.
A Kormány szándéka szerint az önkormányzatok a jövő évben – ez a költségvetési előterjesztésből derül ki – reálértékben jóval kevesebb pénzt fognak kapni támogatásként, illetve átengedett bevételként. Ezzel kapcsolatban nem ritkán hangzott el az elmúlt években olyan érvelés kormányzati körökből – szeretnék rámutatni arra, hogy ez hibás érvelés –, miszerint az önkormányzatok ne panaszkodjanak, mert gyűlik a pénz a bankszámlájukon.
Ez az érvelés hamis, hiszen ilyen alapon a lakosság gondjaival sem kellene foglalkozni a törvényhozás során, a jelentős tömegek elszegényedésével sem kellene foglalkozni – lecsúszásával sem kellene foglalkozni –, hiszen a lakossági betétállomány is növekszik. Azt gondolom, hangsúlyozni kell azt, hogy vannak gazdag, sőt gazdagodó önkormányzatok – ezek vannak kevesen –, az önkormányzatok többsége viszont szegényedik, ugyanúgy, mint ahogy a lakosságban is egy nagyon vékony réteg vastagodik, gazdagodik, és a többség pedig szegényedik.
Azokon a településeken, ahol nem vetettek ki helyi adót az önkormányzatok, ott legtöbbször arról van szó, hogy az elszegényedés nagyarányú, nagyobb arányú, mint amire bármelyikünk is gondolt, vagy gondolni mert a legutóbbi években. Itt van például egy konkrét község – ha már Remport Katalin, tisztelt képviselőtársunk is konkrét példára hivatkozott –, Nagyiván község Szolnok megyéből, ahol a lakosság 30%-a idősebb 60 évesnél, és a munkaképes korúak 25%-ánál több már a munkanélküliek száma. És ebben a községben a személyi jövedelemadóról szóló statisztikában az utolsó előtti helyen szerepelnek. Ilyen község nyilván nem vetett ki helyi adót, nem is fog majd kivetni helyi adót a jövőben sem.
Ezek után konkrétan a törvénymódosításról. A módosítások többsége – a két évvel ezelőtti – nem igazán kiérlelt és megfontolt törvényhozói folyamatnak a következménye. Igazából az én számomra az volt a dilemma, hogy szabad-e vagy kell-e ilyen gyakran módosítani egy adótörvényt. Abban az esetben nyilván nem szabad, hogyha ez újabb és fölöslegesnek minősíthető költségekkel jár, illetve újabb fölösleges munkával jár – ráfektetett munkaórával – az adófizetők számára.
Szeretném megemlíteni, hogy a helyi adózás sokkal drágább, mint a központi adózás, hiszen amíg az APEH-nél a bevételeknek talán 1%-át teszi ki a költség, addig a helyi adónál ennek többszöröséről van szó.
A módosítások többségével egyébként egyetértünk. Ezek egyszerűsítenek – ahogy erről már volt szó, és nem akarok ismételni –, egyszerűsítik az önkormányzat, illetve az adófizető életét.
(19.50)
Támogatjuk például a 9. §-ban megjelenő, az idegenforgalmi adónál alkalmazandó vendégéjszaka kategóriát a korábbi 48 órás kategóriával szemben. Ugyancsak helyeseljük a 70. életévét betöltött személyeknél az idegenforgalmi adómentességet.
Az iparűzési adó alapja is csökken. Ez üdvözlendő. Nem biztos ugyanakkor, s erről szólt Remport Katalin, hogy indokolt az adó éves mértékének felső határát az eddigi 3 ezrelékről 8 ezrelékre növelni. Többet kellene tudnunk azokról a konkrét számokról, amelyek egy ilyen számítást megalapoznak.
Erősen vitathatónak tartom ugyanakkor a házadómentesség megszüntetését új házak, építmények esetén. Elhangzottak itt érvek oda és vissza, két éve is, ma is utaltunk rá. Úgy gondolom, hogy építményadó esetén e mentesség megszüntetése elsősorban adótechnikailag lehet indokolt, és érthető az az érvelés is, hogy a lakásállomány értékesebb fele ilyen módon nem kerülne ki automatikusan az adóztatható körből. De ellenérvként elhangozhat az is, hogy nagyon sokan hitelből építettek, a többség – azt lehet mondani – hitelből épített, és a közelmúltban – értem ezalatt inkább a 70-es, 80-as éveket – épített.
Elhangozhat ellenérvként az is, hogy jogbiztonságra is szükség van, és ez a Parlament is – már sajnos –, mutatott példát a jogbiztonság megsértéséről.
A másik, amit vitathatónak tartok, ez a bizonyos 25 négyzetméter/fő családtag-kategória. Úgy vélem, hogy ez elsősorban szociálpolitikai megfontolásokból került be két évvel ezelőtt a törvényjavaslatba, az akkori törvénybe. Bizottságok támogatták ezt a képviselői kezdeményezést, és nem hiszem, hogy megszűntek azok az indokok, amelyek miatt annak idején a Parlament ezt a módosítást megszavazta.
Ezekkel a fenntartásokkal a szocialista képviselőcsoport egyébként a helyi adók törvényének módosításával egyetért.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
