MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ vezérszónoka:
MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ vezérszónoka:
MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslat általános vitájában a Kormány jövő évi foglalkoztatáspolitikájához szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
A benyújtott törvényjavaslat kapcsán két lehetőségem lenne. Az egyik: a költségvetési törvénynek mintegy kiegészítéseként benyújtott anyaghoz, ami valójában nem más, mint a foglalkoztatási törvény módosítása, szólnék hozzá. Ez a módosítás alapvetően az ellátórendszer különböző paramétereit, feltételeit és jellemzőit szabályozza. Az ezzel kapcsolatos részletes véleményünket majd a törvényjavaslat részletes vitájában fejteném ki.
Most a másik lehetőséget választom, amelynek során a következő kérdésekre keresem a választ:
Vajon hogy működnek a kormányzat direkt foglalkoztatáspolitikai alapjai, megfelelő-e ezek hatékonysága? Másodsorban: a kormányzat tevékenysége megfelel-e a liberális jogállam által követett stabilitás és hatékonyság követelményének?
A harmadik kérdésem az lenne, hogy vajon az egyéb területeken mennyire tükröződnek a kormányzat foglalkoztatáspolitikai preferenciái és szempontjai, és vajon szervesen beépül-e az átgondolt foglalkoztatáspolitikai gondolkodás a költségvetés tükrözte gazdaságpolitikába?
Mint köztudomású, az állami költségvetés szerkezetében két alap van, amelyik a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer anyagi forrásait jelenti. A passzív ellátások, a járadékok és segélyek folyósítását a szolidaritási alap, míg az aktív eszközök folyósítását a foglalkoztatási alap biztosítja.
Minden országban igen nagy fontossággal bír, hogy vajon milyen ezen két alap aránya, és milyen közöttük az átjárhatóság?
A foglalkoztatási alaptól a közvélemény és a szakemberek is azt várják, hogy ez a prevenciós, megelőző védőháló megakadályozza a munkavállalók munkanélkülivé válását, illetve visszavezesse őket a foglalkoztatásba, javítva és segítve a munkavállalási esélyeiket.
A szolidaritási alap az aktív foglalkoztatáspolitikába már be nem vonható embereknek a biztosítási befizetéseik – ilyen a szolidaritási járulék – okán és jogán jár, s feladata, hogy átmenetileg ellátást biztosítson. Ám az ellátórendszer célja alapvetően az, hogy az ellátás ne ösztönözzön a munkanélkülivé válásra s a munkanélküliség tartóssá válására.
Ezzel kapcsolatban néhány megállapítást úgy érzem, hogy kell tennem. Alapvetően elhibázott volt egy biztosítási típusú munkanélküli-ellátás kialakításának megcélzása a kormányzat részéről, hiszen nagymértékben strukturális jellemzőkkel is bíró, receszsziós, gazdasági hanyatlás által kiváltott munkanélküliség, ami ebben az országban van, és ez biztosítási rendszerrel nem finanszírozható.
Ez a rendszer nem tesz eleget két alapvető követelménynek. A stabilitás követelményének azért nem, mert számtalan apró módosítás mellett ez már a második ún. "generáljavítás" a törvényen.
Ne felejtsük el, tisztelt Képviselőtársaim, hogy az eredeti törvényi szabályozást is mi hoztuk, ebben a parlamenti ciklusban született. Erre a veszélyre, amely egy áttekinthetetlen és nem egységes rendszer részét jelenti, már a törvény megalkotásánál felhívtuk a figyelmet.
Nem felel meg a másik alapvető követelmény, a hatékonyság szempontjának sem, a nagymértékű viszszaéléseken túl elsősorban azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzet sokkal célzottabb ellátásra ad csak lehetőséget.
Óriási hiba volt tavaly ilyenkor egy önjáró, önfinanszírozó szolidaritási alap meghirdetése, s ezt az ez évre törvénytelenül folyósított, mintegy 25 milliárdos támogatás is alátámasztja.
Mi egy háromelemes ellátórendszert támogatnánk, ahol az első elem az általános adóbevételekből rövidebb ideig fizetett ellátórendszer, a második egy biztosítási jogviszonyra épülő ellátás, míg a harmadik egy szociális helyzet oldaláról szabályozott juttatás.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem értünk egyet viszont a járulékok ilyen drasztikus emelésével, hiszen ez két, rendkívül fontos veszéllyel jár. Egyrészt tovább emeli az élőmunkaterheket, s így a feketegazdaság további terjedését és a munkanélküliek számának növekedését szolgálja, míg másrészről nagyon jelentősen visszaveti a járulékfizetési fegyelmet.
Ez utóbbinak akár az is lehetne az eredménye, hogy a 2%-os járulékemelés többet hoz a konyhára, a költségvetés asztalára, mint a 3%-os emelés. Ez a FIDESZ szempontjából több mint elgondolkodtató, hiszen a tavalyi évig 1,5 + 0,5%-ról 5 + 1%-ra történő járulékemelés mintegy 20%-kal – képviselőtársaim nem hallják rosszul – visszavetette a behajtási arányt.
Vessünk most egy pillantást a két alap, a szolidaritási és a foglalkoztatási alap közötti átjárhatóságra, összefüggésre. A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 100 fillér foglalkoztatási alapbeli kiadás 82–119 fillér megtakarítást eredményez a szolidaritási alapban.
(13.00)
Hogy is van ez? Hogyha a számok igazat mondanak, akkor ezek alapján a jelenleginél sokkal nagyobb pénzösszegekkel is figyelmet kellene fordítani az aktív munkaerő-piaci eszközökre. Akár az idei két alap közti arányt, amely 3:1 arányban a szolidaritási alap javára íródik, meg kellene fordítani. Ha viszont nincs így, s a Pénzügyminisztérium mind ez ideig nem cáfolt, akkor viszont ezt be kellene bizonyítani.
Jellemző a két minisztérium közti együttműködésre, és általában a kormányzaton belüli viszonyokra, hogy ebben az ügyben semmi sem történt. Pontosabban annyi mégis történt, hogy az idei mintegy 18,6 milliárdos foglalkoztatási alapbeli költségvetési támogatás után jövőre csupán 12-13 milliárdnyi magyar forintot szándékozik a Kormány az alapnak juttatni. Azt most felejtsük el, hogy ezt a pénzt sem a költségvetésből, hanem a privatizációs bevételektől kívánja a kabinet fedezni. A változatlan szinten tartáshoz növekvő munkanélküliség mellett mintegy 22 milliárd kellett volna.
Ellenben hadd álljon itt egy idézet a Kormány 1993–94. évi gazdaságpolitikai feladatairól szóló hivatalos dokumentumból: "A Kormány fontos feladatának tekinti a foglalkoztatáspolitika aktív jellegének erősítését, a foglalkoztatás és a gyors újraelhelyezkedés, a munkalehetőségek gyors bővítésének és a munkaerő-struktúra változásának elősegítését." Azt hiszem, ezen idézet alapján is az ellentmondás az idézet és a beterjesztett költségvetés között önmagáért beszél.
Két szempontot kell mérlegelni. Általában az aktív foglalkoztatáspolitika hatékonyságát, ezen belül pedig különösen a legdrágább eszköznek, a munkahelyteremtésnek a hasznosságát és eredményeit.
Nem lett még mindmáig megfelelően kiértékelve az egyes aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának kérdése, s a munkahely-teremtésnél sem történt meg mindez, hiszen nem mindegy, hogy a foglalkoztatási alapon keresztül vagy a területfejlesztési és munkahely-teremtési alapon keresztül létesítünk munkahelyeket, vagy ezeket a prioritásokat egy privatizációs eljárás során érvényesítjük.
Mi általában támogatjuk az infrastrukturális kommunális fejlesztéseket, ám nem mindegy, hogy ehhez az 5-6%-os munkanélküliségi rátával rendelkező Budapesten, vagy a 20,5%-os hasonló rátával rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében teszem.
Mindezeken túlmenően meg kell vizsgálni a különböző, a közhasznú munkáknál is számba jöhető munkalehetőségek élőmunkaigényének mértékét, hiszen például az autópálya-építésnek köztudottan – ha modern technológiával végezzük – alacsony az élőmunkaigénye, ellentétben például a kerékpárút-építéssel. Erről nagyon alapos számítások és vizsgálatok kellenének, amelyek sajnos az Antall-kormány és a Parlament asztaláról egyaránt hiányoznak.
Rendkívül fontosnak tartanánk a foglalkoztatáspolitikai eszközökön belül a részmunkaidős foglalkoztatás erősítését, amely szinte egyedülálló lehetőség arra, hogy a munkaerőt ott tartsuk a munkahelyen. Mindez azért központi jelentőségű, mert a vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyszer már munkanélkülivé vált dolgozót nagyon nehéz visszacsábítani s visszaintegrálni a munkahelyre.
Felvetjük annak a lehetőségét, hogy az agglomerációból bejáró dolgozóknak ugyanilyen indok alapján nem lenne-e célszerű a foglalkoztatási alapból utazási költségtérítést adni, hiszen az egyes vállalatokon belül éppen ők azok, akiket általában a legjobban fenyeget a munkanélküliség réme.
Szintén jól jellemzi a kormányzat koncepciótlanságát és sodródását a minimálbérhez fűződő viszony. Egyrészt hajlandó lépésről lépésre engedni a minimális bér felemelésére vonatkozó nyomásnak, ugyanakkor semmit sem tesz annak betartatásáért. Így ez a rendelkezés csupán írott malaszt marad. Egyetlen valamirevaló foglalkoztatáspolitikai hatása a szolidaritási alap kiadásainak s a járadék plafonjának megemelése. Ezen túlmenően pedig, amennyiben az ajánlást a vállalatok tényleg figyelembe veszik, úgy újabb munkanélküliséget is szül.
Azt, hogy nincs átfogó, a gazdaságpolitikába ágyazódó, a vámpolitikától a privatizációs gyakorlaton keresztül a munkaerőköltségek figyelembevételét is tekintetbe vevő kormányzati foglalkoztatáspolitikánk, azt éppen a Tellér-féle javaslat parlamenti vitája mutatta.
Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet az önkormányzatok gazdálkodásának a költségvetés oldaláról elkezdett ellehetetlenítésének veszélyeire, hiszen az illetékes önkormányzatok a legtöbb esetben az állandó, üzemeléshez kapcsolódó költségei csökkentése mellett, amely mellesleg újabb munkanélküliséget szül, a beruházási, felhalmozási kiadásaikat fogják vissza, s ez a munkahelyteremtés és a helyi infrastruktúra rovására megy.
Nézzük csak meg, a beruházásokon belül menynyire fontos stabilizáló szerep volt eddig az önkormányzatoké.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitikai oldalról a költségvetést frakciónk, a FIDESZ frakciója támogatni nem tudja. Ennek indokai összefoglalóan a következők:
1. A kormányzatnak nincs átfogó foglalkoztatáspolitikája, döntéseit az esetlegesség és a kampány pénzügyi restrikciók indokolják.
2. A modern és széleskörűen kiépített aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonysága nem tisztázott, így ezért a foglalkoztatási alap ilyen drasztikus csökkentését nem tudjuk elfogadni.
3. A tárcák között nincs megteremtve az összhang a különböző munkahelyteremtést szolgáló eszközök alkalmazásában.
4. A Kormány jelen politikája társadalmi robbanással fenyeget az egymilliót is elérő munkanélküliek miatt. A helyzet drámai romlása ugyanis új megoldásokat és fokozott figyelmet érdemelne. Mindez ebben a költségvetésben sajnos nincsen meg.
5. Az Antall-kormány érzéketlen az ifjúsági munkanélküliek iránt, számukra nem indít átfogó és hatékony oktatási programokat, nem vonja be kellőképpen a vállalkozói és a privatizált vállalati szektort a szakképzés működtetésébe. A régóta ígért szakképzési törvény még mindig nincs beterjesztve a Parlamentbe, így a több évtizedes elmaradásunkat konzerváljuk, hiszen ne feledjük el, hogy ezek a munkanélküli fiatalok még 30-40 évig ott lesznek a munkaerőpiacon.
Végezetül pedig megállapíthatjuk, hogy a szolidaritási alap legalább 5–10 milliárd forintos hiánnyal lett tervezve, amelynek legfőbb oka a 80%-ra prognosztizált behajtási arány illuzórikus volta. Ez az arány a mi várakozásunk alapján jó, ha eléri a 70%-ot, s könnyen előfordulhat, hogy a munkanélküliek számát is – immár hagyományosan – alábecsüli a Kormány.
Legalábbis érdemes a független kutatóintézetek erre vonatkozó számításait megvizsgálni, ugyanis ezek az adatok még legalább százezerrel nagyobb munkanélküli-sereget jósolnak. A foglalkoztatási alapban történt változásokkal a megfelelő számítások hiányában nem tudunk egyetérteni, s az elmúlt két év tükrében meg kell állapítanunk, hogy a Kormánynak nincs átgondolt és a mai viszonyokra is alkalmazható foglalkoztatáspolitikája.
Különösen nem tudjuk elfogadni az ifjúsági munkanélküliség problémáinak bűnös elhallgatását és elhanyagolását, itt jóvátehetetlen károk keletkeznek ugyanis. Szintén nem tartjuk elfogadhatónak a munkanélküliség regionális aránytalanságának kezelését, hiszen például szülőmegyémben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a munkanélküliségi ráta a jövő év végére meghaladhatja a 30%-ot.
A kormányzatot a foglalkoztatáspolitika terén súlyos mulasztások terhelik, s ezért a FIDESZ frakciója a felelősséget nem tudja vállalni. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetéért és az egymillió munkanélküli sorsáért azonban már nemcsak az utóbbi 40 év, hanem mára már az Antall-kormány is jócskán felelős.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
