DÁVID IBOLYA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DÁVID IBOLYA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DÁVID IBOLYA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A diktatúrát követő demokráciák törvényhozásának sajátos feladata a jóvátétel és az igazságtétel.
Egyik oldalról a jogfosztottak és az üldözöttek kárpótlása, anyagi és erkölcsi jóvátétele, a másik oldalról a bűnösök megnevezése, kiváltságaik megvonása, és ahol lehetséges, a felelősségre vonásuk.
Az Országgyűlés a személyi és vagyoni kárpótlással részlegesen eleget tett az első igénynek. A mai napig adós maradt azonban a második elvárással, a felelősségre vonás, illetőleg a megnevezés jogi kereteinek kidolgozásával. Tudjuk, hogy ennek nem a Parlament késlekedése az oka.
1991. november 5-én az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat, melyet Zétényi Zsolt és Takács Péter képviselőtársunk nyújtottak be, a diktatúra időszakában elkövetett és politikai okokból nem üldözött legsúlyosabb bűncselekmények, az emberölés, a halált okozó súlyos testi sértés és a hazaárulás elkövetőinek büntetését tette volna lehetővé. Az alkotmánybírósági döntéssel nem vált meghaladottá az a cél, hogy az állam által nem üldözött legsúlyosabb bűntettek elkövetésének körülményeire fény derüljön.
(10.40)
Az elkövetők kiléte ismertté és bizonyítottá váljon, és abban a körben, ahol ez az Alkotmánybíróság döntése után is lehetséges, felelősségre vonásukra is sor kerüljön.
Zétényi Zsolt és képviselőtársai azért nyújtották be a 7166-os számú javaslatukat ez év október 16-án, mely a büntetőeljárás szabályait módosítja, hogy a súlyos bűncselekmények bírósági kivizsgálása, az elkövetők bíróság elé állítása, az elkövetett bűncselekmény tényállásának pontos megállapítása akkor is lehetséges legyen egy bizonyítási eljárás eredményeként, ha a bűncselekmény elkövetése óta az elévülési idő már eltelt.
Ugyancsak az eredeti célt szolgálja a most tárgyalt kormányjavaslat is, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában elkövetett háborús bűntettek esetében nemcsak a büntetőeljárás lefolytatását, hanem a büntetés kiszabását is lehetővé teszi.
Végül az igazságtételnek ehhez az oldalához tartozik a két említett javaslat kiegészítéseként a harmadik javaslat, mely egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására vonatkozik azzal a feladattal, hogy az elmúlt évtizedek meghatározó történelmi eseményeit és az azokkal kapcsolatos politikai felelősséget vizsgálja.
Összegezve tehát, a Kormány javaslata az 1956-os időszakra vonatkozóan büntetés kiszabását teszi lehetővé az elmúlt rendszerben nem üldözött háborús bűnelkövetőkkel szemben. A következő napirendként tárgyalt 7166-os számú Zétényi Zsolt és társai által benyújtott törvényjavaslat az 1956-os időszakon kívül eső súlyos bűncselekmények bírósági kivizsgálását szolgálja, míg a később tárgyalandó javaslat nyomán felállítandó parlamenti vizsgálóbizottság az országra súlyos következményekkel járó bűncselekmények kivizsgálását fogja elvégezni.
Rátérve a most tárgyalt javaslatra: Már 1956-ban is hatályban voltak – részben 1945. szeptember 16., részben 1955. február 3. óta – azok a jogszabályok, amelyeket nemzetközi egyezmények egyenes következményeként iktatott az akkori ENSZ-tagállam, Magyarország saját hazai jogába. Külön kell érinteni az 1945. évi VII. törvény vonatkozó rendelkezéseit, valamint a genfi egyezmények által lefedett területet.
Ezt teszi a Kormány javaslata is, amikor szerkezetében különválasztva foglalkozik a kettővel. Sokan még az 1945. évi VII. törvénynek az alkalmazhatóságát is megkérdőjelezik, holott a jogi helyzet egyértelmű.
Az 1945. évi VII. törvény rendelkezése szerint háborús bűnös az is, aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására vagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.
Az 1945. évi VII. törvényt az 1987. évi XII. törvény hatályában fenntartotta. Ezzel kapcsolatban elegendő az 1. §-t és az 1. számú mellékletet elolvasni.
Úgy véljük, hogy kihirdetett törvényt csak kihirdetett törvénnyel lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni. A vonatkozó elévülési szabályt a hatályos Büntető Törvénykönyv 33. §-ának (2) bekezdése tartalmazza, melyet nem részletezek, mert a miniszter úr az expozéjában már részletezett.
Árnyaltabb a helyzet a genfi konvenciót illetően. Többen érveltek azzal, hogy 1955. február 3-át követően az akkori ügykör szerint illetékes miniszterek nem hajtották végre az egyezményt. Egyrészt azonban az 1954. évi 32. számú törvényerejű rendelet a hivatalos lapban közzétételre került. Megjelölték azt is, hogy az egyezmény hiteles magyar fordítása a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó '55-ös kiadásában jelent meg.
Magukat, a konkrét büntetőnormákat, melyek a genfi egyezmények tilalmait a magyar jogban nevesítették, a már hatályos joganyag is tartalmazta, hiszen azok a Csemegi-kódexben, illetőleg az 1948. évi IIL. törvényben szerepeltek. A genfi konvenciók hatályos joganyagba való közvetlen törvényi beépítésére csak 1991-ben volt mód. Ekkor ugyanis az új, egységes Büntető Törvénykönyv az összes különböző helyeken fellelhető büntetőnormát hatályon kívül helyezte – bocsánat, 1961-ben –, mintegy tiszta lappal indítva a büntető törvényhozást.
Ezért nem véletlen, hanem ellenkezőleg, kézenfekvő, hogy 1961-ig az egyezmények kihirdetésén túl más törvényhozási aktusra nem került sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés dönt arról, hogy a kitűzött társadalmi célt törvény vagy határozat formájában kívánja-e megalkotni. A jogalkotásról szóló törvény rendelkezései szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit, korlátait és érvényre juttatásuk eljárási szabályait.
A kormányjavaslat nem vitásan ezt és így kívánja rendezni. A javaslat tartalmaz deklaratív elemeket, közvetve a jogot is alakítja, és jogalkalmazási kételyeket oszlat el, illetőleg tesz egyértelművé.
Az újjáalakult magyar Parlament 1990-ben elsőként azt a törvényt alkotta meg, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségéről szól. A jog így, ha késve is, de felzárkózott a társadalom kollektív emlékezetéhez, és törvény erejével mondta ki az addig kimondhatatlant, hogy az országot egységbe kovácsoló 1956-os október forradalom és szabadságharc volt.
A törvényhozás azonban nem állhat meg e puszta deklarációnál. Éppen ezért – összhangban az elhatározás és a végrehajtás következetességének elvével – a Kormány 7302-es számú törvényjavaslatát a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja nevében elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
