KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Az ön által fölvetett kérdést úgy gondolom, egyrészt munkajogi, másrészt pedig a munkanélküli-ellátás feltételei szempontjából szükséges megvizsgálnunk.
Ami a munkajogi szabályozás körét és lehetőségét illeti, a munka szezonális jellegének figyelembevételére alapvetően kétféle lehetőséget ad. A munka feltételeitől és a felek megállapodásától függően a kampányszerű feladatok a munkajogi szabályozás szerint elláthatóak határozott időre létesített munkaviszony keretében, vagy határozatlan időre szóló munkaviszony keretében idénymunkarend alkalmazásával.
Ez tehát az a két munkajogi kör, amelyen belül formailag a kérdés kezelhető és megoldható.
Idénymunka esetén ugyanis mind a munkaidőkeret felhasználása, mind pedig a pihenőidő biztosítása tekintetében az egyébként érvényesülő kötöttségeket a Munka Törvénykönyve föloldja, éspedig a 118. § (3) bekezdésével, valamint a 124. § (4) bekezdésével. Így a törvényes felső határ alatt a felek szabad megállapodására tartozó akár teljes, akár részmunkaidős munkaidőmérték éves kereten belül is rugalmasan fölhasználható.
(15.50)
Ez – hangsúlyozni szeretném – a Munka Törvénykönyvéből következik.
Az előbbiek szerint tehát a munkajogi szabályozás számol az idénymunka speciális jellegével, annak megfelelően speciális jogi feltételeket is biztosít, szemben a képviselő úr által interpellációjában elmondottakból következtethetően. Nyilvánvaló, hogy e szabályok csak a jogi lehetőséget tudják felkínálni, de a foglalkoztatás feltételei a konkrét gazdasági, szervezési stb. tényezőktől függő döntéseken alapulnak.
Ami a munkanélküli-járadék folyósításának időtartamát illeti: a foglalkoztatási törvény értelmében a munkaviszony időtartamához és a járulékfizetés kötelezettségéhez kapcsolódik e jogosultság – mint jól tudjuk.
A törvény szerint a munkanélküli-járadék folyósításának időtartamát annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, ameddig a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt járulékfizetési kötelezettségét teljesítette. Ennek megfelelően, ha a szezonális munkát határozatlan idejű részmunkaidős munkaviszonyban látják el, a munkanélküli-járadék folyósításának ideje kedvezőbb, vagyis hosszabb lesz, mértéke – mármint a járadék mértéke – szükségszerűen alacsonyabb. Ellenkező esetben, vagyis határozott időre szóló munkaviszonynál pedig a folyósítás időtartama szükségszerűen rövidebb lesz.
A munkanélküli-ellátás eltérő szabályozását a szezonális munka esetén foglalkoztatáspolitikai szempontból nem látjuk lehetségesnek. Nem lenne ugyanis megítélésem szerint célszerű egyes határozott időtartamú munkaviszonyok előnyösebb szabályozása más határozott idejű munkaviszonyokhoz vagy határozatlan idejű munkaviszonyhoz képest. Ha ugyanis a szezonális munka esetében rövidebb időtartamú munkaviszony alapján kapna a munkanélküli az egyéb munkaviszonnyal rendelkezőkkel szemben azonos tartamú munkanélküli-ellátást, ez egész egyszerűen diszkriminatív megkülönböztetést jelentene, és tartok tőle, hogy az Alkotmánybíróság számára adna munkát.
A rövidebb időtartamú munkaviszonyban töltött idő rövidebb járadékfolyósítási időt eredményez. Véleményem szerint ez így alapkoncepcionálisan rendben van. A folyósítási idő alatt és annak leteltét követően is rendelkezésre állnak azonban azok az aktív foglalkoztatáspolikai eszközök, amelyeket a munkanélküli igénybe vehet. A munkaügyi központokkal történt együttműködés keretében a munkanélküli segítséget kaphat a munkaügyi központtól átképzéshez, elhelyezkedéshez.
Nem nagyon tudom értelmezni képviselő úrnak azon kijelentését, miszerint a járdék megszűnése után kikerül az ellátó rendszerből, és nincs ellátó rendszer a munkanélküli számára, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy ezt a kérdést egy kormányrendelet, ha átmeneti jelleggel is, de a szociális törvény elfogadásáig rendezte és szabályozta oly módon, hogy a munkanélküli-ellátásból kikerülő bekerül egy szociális ellátó rendszerbe, és ezen belül kell biztosítani számára a szociális ellátást.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a kérdésnek a végső rendezése a szociális törvény feladata kell hogy legyen, és ismerve ennek koncepcionális alapját és megközelítési módját, azt gondolom, hogy ennek akadálya nem is lesz.
Mindezekre tekintettel, elsősorban a fentiekben elmondott és diszkriminációt eredményező jogi megoldásra tekintettel kérem a képviselőket, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps.)
