ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ebben a késői órában még szólnom kell, de úgy érzem, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről nem lehet hallgatni.
Én azt hiszem, hogy a Kormány a demokratikus jogállam és ennek egy jogi alapokon nyugvó pénzügyi rendszere felé nagy lépést tett akkor, amikor az alapok törvénybeli szabályozása irányába megtette a lépéseket, tehát az irány és maga az elhatározás fontos, helyes és összhangban áll az ország jogállam felé fejlődésével.
Az elmúlt rendszernek, legalábbis a pénzügyi jog terén az egyik legszemetszúróbb jelensége épp az volt, hogy a pénzügyi alapok, ezek az elkülönített pénzügyi alapok burjánoztak, senki nem tudta, hogy hogyan jöttek létre, ki hozta létre őket és úgyszólván egy ilyen periférikus jogi szabályozással a költségvetés, illetve az állami pénzügyeknek egy nagy része oda csatornázódott be. Nem ez volt az elmúlt rendszernek a legnagyobb jogi nonszensze vagy a legsúlyosabb, de a pénzügyek terén az egyik legszembeszökőbb ez volt.
Ez tehát ehhez viszonyítva egy rendkívül pozitív előrelépés. Meg kell azonban mondanom, hogy a most tárgyalt, az egyes elkülönített állami alapokról szóló törvényjavaslat mint jogi szabályalkotás, rendkívül rossz.
Itt – ahogy már előttem többen is mondották – jogtechnikai szempontból, jogalkotási szempontból szinte azt lehetne mondani, hogy nonszensz. Itt hét különféle alap szabályozása folyik és nincs egy általános része ennek a jogszabálynak, hanem az egyes alapoknál külön-külön ugyanazt a kérdést szabályozzák, néha csak néhány szóbeli eltéréssel, de nem következetesen.
Az egyik alapnál az általános kérdést szabályozzák, más alapnál ezt elfelejtették. Ahány alap ezen a héten belül,… na de még fog jönni vagy 21, vagy Isten tudja mennyi, szóval nem lehet tudni, hogy még hány alap lesz, és ezek mind így részben egyezni fognak, részben pedig különbözni, mert hétszer, de lehet hogy huszonegyszer fogják leírni ugyanazt, amit egy rendes kodifikációs jogalkotás során egy általános részben egyszer kellett volna csak elmondani.
Tehát hiányzik ennek az elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényjavaslatnak az elejéről egy olyan általános rész, amely a közös jellegzetességeket, a közös szabályokat összefoglalja, és akkor nem kellene hat helyen elmondani még egyszer.
Eltérő az alapok belső struktúrája is. Azt lehetne mondani, hogy ez azért eltérő, mert különféle célra szolgálnak. Sajnos, nem ez a helyzet.
A befektetésösztönzési alapnál például a miniszter a felelős, de létrehoz egy tárcaközi bizottságot, ugyanez történik az idegenforgalmi alapnál, ahol az idegenforgalmi bizottságot konstruálja a törvény, amelyik egyébként létezik. Más alapoknál viszont ilyen tárcaközi szervezet nem jön létre, például a környezetvédelmi alapnál, aminek semmi indoka nincs, mert ennél az alapnál is ugyanúgy létrejöhetne vagy szükség lenne egy tárcaközi szervezetre. De a csúcspontját a vízügyi alapnál éri el a törvényjavaslat, ahol a pályázat kiírására ugyan létrejön egy tárcaközi bizottság, de a pályázatok elbírálásánál nem szabályozza a törvény, hogy milyen bizottság fogja ezt ellátni.
(21.10)
Egyszerűen csak azt mondja, hogy bizottság látja el – anélkül, hogy a törvény meghatározná, hogy kikből áll, miféle bizottság az.
Aztán olyan esetlegességek is vannak, hogy az idegenforgalmi alapnál a miniszter ugyan a kezelő, de a döntést nem ő hozza, hanem az Idegenforgalmi Tanács.
Nagyon vegyes a pénzkezelés kérdésének a szabályozása is. Van olyan alap, amelyet a Magyar Nemzeti Bank kezel, van olyan alap, amelyet az ÁFI kezel és van olyan – a többség az –, ahol nem határozza meg a jogszabály, hogy melyik bank kezeli az alapot, egyszerűen azt mondja, hogy pénzintézet kezeli. Ez is teljesen következetlen, teljesen értelmetlen. Meg kell mondanom, nem tudom, miért kell az egyik alapnál kikötni azt, hogy azt a Nemzeti Bank kezelje, a másik alapnál miért kell kikötni azt, hogy azt az ÁFI kezelje – nem is tudom, hogy az ÁFI egyébként bank-e –, és a többinél miért engedjük azt a szabadságot, nagyon helyes, hogy engedjük, mert tulajdonképpen minden alap döntésére kellene bízni, hogy melyik az a pénzintézet, ahol a pénzét kezelteti, illetve a pénzét tartja.
A különféle alapoknál rendkívül eltérő a kimunkáltság. A legrészletesebben kidolgozott a vízügyi alap és az erdészeti alap, ezekhez képest a többi alap sokkal gyengébben kidolgozott, különösen ilyen a földvédelmi alap. Ebből az ember csak arra tud következtetni, hogy az egyik így sikerült, a másik úgy sikerült. Hiányzik egy egységes szemlélet és egy egységes mélységre, egységes megalapozottságra és egységes részletezettségre való törekvés.
Én azt hiszem, hogy ha ezeket az alapokat és a még soron következőket mind meg fogja hozni az Országgyűlés, akkor egyrészt a jogalkotásunk szempontjából, de a pénzügyi kormányzat és az államháztartás szempontjából is az lenne kívánatos, hogy valamelyik alapról szóló törvénybe, talán épp ebbe, az egyes elkülönített állami pénzalapokról szólóba, be kellene egy cikkelyt iktatnunk, és ebben a cikkelyben elő kellene írni, hogy a Kormány meghatározott határidőn belül kodifikálja, hozza egységes rendszerbe ezeket a különféle alapokat, mert egyébként egy olyan dzsungelt teremtünk ezekkel az alapokról szóló törvényekkel, amelyben senki soha nem fogja magát kiismerni, amelyek tele lesznek joghézaggal, tele lesznek bizonytalansággal, és áttekinthetetlenné teszik az alapok működését és az alapokkal való gazdálkodást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
