PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Szokásossá vált az, hogy alapok kérdésében mindig ilyen késő éjszakai órában tudok hozzászólni, ennek megfelelően le szoktam rövidíteni a mondanivalómat. Miniszter úrnak előre is megígérem, nem leszek nagyon hosszú. Nem fogom ismertetni az alapok rendeltetését. Előttem ezt már több képviselőtársam megtette, ezenkívül maga az előterjesztés is foglalkozik vele.
Hadd mondjam el, hogy az alapokkal kapcsolatban egy néhány általános kérdést szeretnék fölvetni, hasonlóképpen, mint ahogy előttem Soós Károly Attila képviselő úr is megtette, talán egy kicsit más szempontból.
Az előző napirend tárgyalása során feltűnt, hogy a 31. sorát hagytuk jóvá ennek a táblázatnak, amit később sikerült is beazonosítani a 26. sor mélységében. Ez azt is bizonyítja, hogy itt számos alapról van szó. Miniszter úr elmondta, hogy 28 alapról, volt aki 29-et számolt, leírva 32 van. Hadd tegyem hozzá, ismerek olyan törvényt, amelyet nem túl régen fogadott el a tisztelt Ház, amelyik ebben a listában nem szereplő alap létrehozását határozta el. Ez a távközlési törvény, amely távközlési alap létesítését tette szükségessé. Valószínűleg az év folyamán vagy esetleg a következő évi költségvetés összeállítása során fogunk találkozni ezzel az alappal is.
Az alapok tulajdonképpen, úgy tűnik, egy kiegészítő költségvetést is képviselnek, hiszen a körülbelül 1300 milliárd forintos nagyságrendű költségvetésünk mellett ebben az évben 228 milliárd forint nagyságrendben szavazunk alapokról. Nem beszélek ezen belül a társadalombiztosítási alapról, ami természetesen ehhez még egy nagyon jelentős összegű kiegészítést jelent.
Az alapok által megmozgatandó pénz az elmúlt évben körülbelül 150 milliárd volt, ez növekszik meg 230 milliárdra. Ha ebből levonjuk a szolidaritási és foglalkoztatási alapra eső összegeket, akkor 100 milliárd forint feletti pénz lesz az, amellyel az alapok jogosultjai, a törvényekben kijelölt miniszterek, illetve egyetlenegy esetben – ha nem módosítja a tisztelt Ház az előterjesztett javaslatot – a Világkiállítási Programiroda vezetője, illetve főbiztosa gazdálkodhatnak.
Úgy tűnik, bizonyos fokig talán a miniszter urak között az alappal való rendelkezés presztízskérdéssé vált, hiszen lassan nincs olyan minisztérium, amelyiknek ne lenne alapja. Emlékeim szerint jó néhány éven keresztül kapott jelentős kritikát az akkori pénzügyi kormányzat és maga a Kormány is – gondolom, ez a kritika ma is jogos –, hogy az alapokon keresztül történő irányítás nem az optimális formája az állam beavatkozásának a gazdaság és a társadalom egyéb folyamataiba.
A helyzet az, hogy ebben a most specifikált huszonegynéhány, 28-30 alapban lassan eljutunk odáig, hogy az élet szinte valamennyi területében megtalálja a Kormány, illetve az illetékes tárca a saját beavatkozásához szükséges speciális feltételeket. Tehát a presztízsszempontok biztos érvényesülnek, és talán érvényesülhetnek a neoetatizmusnak a szempontjai is, ahol nem a tervlebontáson keresztül hatnak majd a tárcák, a vállalatok, az önkormányzatok helyenként az állampolgárok életére, hanem alapokon keresztül, amely alapok működtetésének a sajátos szabályai tulajdonképpen óriási szabadságfokot biztosítanak majd a Kormány egyes tagjainak.
(21.00)
Mellékesen megjegyzem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban vannak olyan típusú utalások is, hogy a Kormány még az alapok közötti mozgásra is kapna helyenként lehetőséget, ami egyben tovább fokozza a menetközbeni beavatkozások sajátos megfogalmazásának lehetőségét.
Ezek a beavatkozások – mint ahogy ezt képviselőtársaim az előbb ismertették, bár ők abszolút pozitív hangvételben – olyan területekre terjednek ki többek között, mint a mezőgazdaság számos ágazata, az infrastruktúra fejlesztése, export, a tőkeimport, a területfejlesztés, idegenforgalom, műszaki fejlesztés stb.
Tehát a gazdasági élet számos területe, amelybe ezeken az alapokon keresztül a miniszterek szinte saját elhatározásuk alapján beavatkozhatnak.
Az előttünk fekvő törvénytervezet úgy tűnik, hogy egy nagyon gyors munka eredménye, hiszen a hét, itt a törvényben szereplő alapról szóló szabályok jelentősen eltérnek egymástól, valószínűleg nem volt ideje a pénzügyi tárcának arra, hogy a szükséges és lehetséges mértékű egységesítést, eljárási szabályok azonosítását, ahol ez megoldható, elvégezze. Ezért én úgy látom, hogy a hét alap működtetése hét módszerrel fog történni abban az esetben, hogyha nem találjuk meg a további tárgyalások során az értelmes, egységes eljárásokat ott, ahol – mondom – ez megengedhető.
A dolog éppen ezért bizonyos fokig slendriánnak is mondható lenne, de erről nagyon részletesen beszélt Soós Károly Attila, aki elmondta – és én ezzel teljes mértékben egyetértek –, hogy az alapok létesítésében, kezelésében, a pályázatok kiírásának módjában vagy egyáltalán kötelezettségében, az elbírálási technikákban, a miniszter és a tárcák együttműködésében és esetleg a miniszter és nem tárcák, hanem más érdekeltek együttműködésében a szabályok rendre különbözőek és hadd húzzam alá, hogy szerintem egyáltalán nem szükségszerű módon.
Valószínűleg az történt, hogy a hét érdekelt alap gazdája, az öt érdekelt minisztérium megírta a saját szövegeit, ezeket a szövegeket egy jó szövegszerkesztő eszköz segítségével egy dokumentumba illesztette a tárca, ennek megfelelően tartalmazza az összes ebből származó és következő zavart.
Tehát jó lenne, hogyha másutt ezt nem sikerült megcsinálni, akkor a parlamenti munkában elvégeznénk az itt szereplő hét alap kezelési módszereinek kitisztítását.
El kell mondjam, hogy a szocialista frakció nevében beadtunk egy módosító indítványcsomagot, amely pontosan ezt a célt szolgálja. Egy olyan javaslat, amelyben az alapokkal kapcsolatos általános és szervezeti szabályok, az alapok forrásai, az alapok felhasználási szabályai egyaránt egységes megfogalmazásra kerülhetnek, az eltéréseket külön szabályoznák az egyes törvényfejezetek, és azt hiszem, hogy ez egy tárgyalási alap lehetne abban az esetben, hogyha erre az együttműködési szándék képviselőtársaim részéről megvan.
Végül annyit szeretnék ebben az általános vitában még elmondani, hogy nagyon jó lenne, hogyha az előttünk álló időszakban előre tudnánk lépni az állam és a kamarák munkamegosztásában. Úgy tűnik, hogy ezekben az alapokban is és más, majdan tárgyalandó alapokban is számos olyan van, amelyet erőszakolt dolog állami szinten intézni, erőszakolt dolog állami szinten kezelni, sokkal helyesebb lenne, hogyha a gazdaság önkormányzatára tudnánk bízni, bár ehhez ma még nincsenek meg a feltételek. Ennek érdekében a kamarai törvény megalkotása után megvizsgálandó lenne, hogy hogy adjuk át az államtól a kamaráknak egyes alapok kezelését. Természetesen átmenetinek tekinthető az 1993-as év, erre az időszakra az alapokról szóló törvények létrehozása szükségszerűnek látszik, de jó lenne, ha nagyobb önmegtartóztatással készülnének a következő években a hasonló célú törvények. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
