SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 7915-ös, 7917-es, 7924-es és 7926-os számon beadott módosító javaslatokhoz szeretnék kapcsolódni, nem támogatólag.
(16.50)
De előtte, érveim alátámasztásához szeretnék visszatérni a miniszteri expozéhoz. A miniszter úr felsorolta azt a három felfogást, amely társadalmunkban él az abortusszal kapcsolatban: a teljes tiltást, a megengedőt és a kettő közöttit, az állam korlátozó jellegét, feladatát elismerőt.
A miniszter úr nagyon őszintén fogalmazta meg, hogy ő hite, felfogása alapján az A-variánst tartja elfogadhatónak, de látja, hogy a társadalom ítélete, gondolkodása, akarata – a statisztikai közvélemény-kutatások alapján – nem ezt a variációt támogatná.
Ezek után a beadott módosító javaslatok, de talán maga az A-variáns is úgy hiszem igazából nem lehet tartható. Vegyük először az alapkérdést: a jogképesség kérdését, amire többször, többen is hivatkoztak a vita során, s az Alkotmánybíróság is felvetette, hogy a magzat jogi státusa tekintetében állást kellene foglalnia a Parlamentnek. Mert természetesen más, ha a törvény úgy határoz, hogy a magzat jogilag ember, és csak akkor lehet szó a terhesség megszakításáról, amikor különben is elismeri a jog az élet és élet közötti választást. De ha erről a kérdésről nem dönt, vagy a jogalkotó nem adja meg a jogi státust a magzatnak, akkor az Alkotmány 56.§-a alapján kötelező az anya önrendelkezési jogát is mérlegelni.
A jelen törvény nem dönt a jogalanyiság kérdéséről, mert ha döntött volna, csak a 7924-es számú módosító javaslatban szereplő C-variánst lehetett volna benyújtani. Nem döntött a Kormány a kérdésről, feltehető, nem is tehette meg. Ennek nehézségéről itt az általános vitában sok érv hangzott el. Ezért a jelen szabályozás csak a különböző érdekek figyelembevételével születhet meg, így a fentiek alapján nincs olyan javaslatnak helye, amely az anya önrendelkezési jogát egyoldalúan korlátozná.
Egy esetben képzelhető csak el a korlátozás, ha a magyar Országgyűlés ideológiai alapon akar törvényt alkotni, és hitüket, lelkiismeretükből fakadó parancsot akarna rákényszeríteni azokra, akiknek esetleg más a hitük. Azt gondolom, hogy nagy tévedés lenne hittételek alapján dönteni, alkotmányos törvényt hozni. Mert szembe kell nézni azzal, hogy az ideológiák, a vallások mennyit változtak. Változó volt a katolikusok álláspontja is az abortusszal kapcsolatban.
A miniszter úr a természetjogra is hivatkozott, s itt hadd idézzem 1932-ből Vámbery Rusztemet, aki ugyancsak az abortuszvita kapcsán mondta el a következőket: nemcsak a primitív népek törvénye volt, hogy éhínség idején elpusztították az újszülöttet, nemcsak Spártában hajították le a gyermeket a Taigetoszról, de Cicero szerint még a 12 táblás törvény is tiltotta a deformált újszülött életben tartását. A mohamedánok vallása nem tiltotta az abortuszt. Szent Ágoston még csak pénzbírsággal büntette a magzatelhajtást, Szent Hipokrézis viszont a fogamzást megakadályozó eszközt is büntetni kívánta.
Tehát arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nagyon kell vigyázni érvelésünkkor, mert mindenre és minden ellen lehet érveket, szubjektív érveket felhozni. A miniszteri expozé egyértelműen fogalmazta meg, hogy a túlnyomó többsége a társadalomnak elutasítja a szigorú tiltást, ugyanakkor volt képviselőtársam, aki ennek ellenkezőjét bizonyító statisztikát lobogtatott.
Tisztelt Ház! Úgy hiszem, szubjektív érvelésnek ebben a kérdésben nem szabadna előkerülnie. Jogilag egyértelmű, hogy a Kormány nem ismerte el a magzat jogalanyiságát. Ezek után az alkotmánybírósági határozatban is megfogalmazott mérlegelési tényezőket kell figyelembe venni, amint az expozé is tartalmazta, például a nő egészségének kérdését. Mi okozza a nagyobb veszélyt: a legális beavatkozás, vagy annak az illegális formája? A vita bebizonyította – most is elhangzott –, hogy a tiltás nem csökkenti az abortuszok számát, tehát szigorító intézkedés alapján a veszélyt jelentő illegális forma száma megnövekszik.
Feltehető a kérdés úgy is: mi a veszélyesebb a nő egészségére, a legális művi beavatkozás – nem akarom megválaszolni a kérdést –, ennek a kockázatának a vállalása, vagy a nem kívánt gyermek kihordása, azzal kapcsolatos lelki és pszichikai tényezők.
Még egy tényezőt szeretnék figyelmükbe ajánlani, ez is elhangzott már ma is. A szigorú teljes tiltás vonatkozik arra is, akinek erkölcsi felfogása ezt nem parancsolja. A megengedő B-variáns elfogadása azonban nem kényszerít senkire lelkiismeretével ellentétes magatartást.
Végezetül még egy morális kérdést szeretnék érinteni, amit Szentágothai professzor is felvetett hozzászólásában. A férfi felelősségének, illetve felelőtlenségének kérdését, s itt idézném Szentágothai képviselőtársamat. "Mihelyst a férfiak észreveszik, hogy a terhességmegszakítás a nők elidegeníthetetlen szabadságjoga, ez azonnal a legaljasabb önző kanösztöneiket – bocsánat, uraim – szabadítja fel – idézőjelben – mondják: nem az én dolgom, lássa a következményét a nő!"
Talán emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, hogy az év elején javaslattal éltem, ami abból a hasonló alapgondolatból, hasonló problémából fogalmazódott meg, amit itt idéztem. Javaslatom az volt, hogy módosítsuk a Büntető törvénykönyvet, amely ma egyoldalúan csak a nő felelősségét fogalmazza meg, amikor tiltott magzatelhajtásra kerül sor, a férfi felelőssége nem fogalmazódik meg.
A javaslatom az volt, hogy a férfi, aki tettestárs ez ügyben, a felelőssége ugyancsak legyen megfogalmazva a törvény előtti egyenlőség jegyében.
De uraim, itt szemben önök nem voltak hajlandók ezt a javaslatot napirendre se tűzni, nem jogi érvekkel mondták azt, hogy ez tarthatatlan, hanem csak a többség hatalmával szavazták le ezt a kérdést, nem voltak hajlandók erről a kérdésről vitatkozni. Döntésüknek számomra – nem véletlenül mondtam, hogy uraim, hölgyekre ez nem vonatkozik – az volt az üzenete, hogy nem akarták a törvény előtti egyenlőséget, az egyenlő felelősséget viselni. Eltűrik azt, hogy szigorúbb szabályozás esetén a megnövekvő tiltott műtétek miatt nemcsak a lelki és fizikai fájdalmat kell a nőnek viselnie, hanem emellett még a büntetést is, miközben a férfiak szépen, kényelmesen hátradőlnek székeikben. Önök távol tartották magukat ettől a problémától. Ennek alapján uraim, azok, akik annak idején nem szavazták meg a javaslatomat, nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy szigorító rendelkezésre tegyenek javaslatot, illetve arra, hogy szigorító javaslatot szavazzanak meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
