KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Elnézést, hogy néhány percre feltartom egy, talán immár kívülről jövő néhány megjegyzéssel a Ház munkáját. De azt hiszem, ez rendkívül kapcsolódik az előttünk elhangzott felszólaláshoz.
Ugyanis szeretném azt hangsúlyozni mint a Népjóléti Minisztérium egykori munkatársa, hogy Hodosán Róza képviselőtársunk hozzászólásával szemben én igenis érzem már a törvénytervezet megfogalmazott címében a szemléletváltozás egyik első lépését, és ezért rendkívül fontosnak érzem, hogy ez jelenjék meg. Mert ha mást nem, a címét feltehetően igen sok ember elolvassa egy törvénynek.
Az ide kapcsolódó megjegyzésem volna még az, hogy ugyanakkor ez jelentené egyúttal annak a megjelenítését, amit mi sokszor mondunk és sokféleképpen mondunk, hogy a család megbecsülése. De a család megbecsülése a család jelenlegi és jövendőbeli tagjainak a megbecsülésén keresztül nyilvánulhat csak meg. Ilyen szempontból megint csak ennek a címnek a fontosságát jelentőségteljesnek érzem.
Hadd említsem meg egyúttal, hogy akár a 7648-as, akár a 7576-os módosító indítványban foglalt módosítással fogadja el a Kormány, akár az eredeti várandósági pótlékra vonatkozó variációt, önmagában ennek a jelentőségét rendkívül fontosnak érzem. Hadd emlékeztessek arra – azt hiszem, tartozunk ezzel annak a szakembernek, aki már évekkel ezelőtt megkísérelt egy ilyen jellegű konstrukciót kialakítani, dr. Garamvölgyi György szülész-nőgyógyászra gondolok, aki korábban már terhességi segélyre vagy terhességi díjra vonatkozó felvetéseket fogalmazott meg kandidátusi disszertációjában. Úgy érzem, ez volt az a kezdő lökés, ami jelenleg a várandósági segély koncepciójához el tudott vezetni, mint egy megoldási formához.
Hadd mondjam még azt, hogy rendkívül szomorúan láttam a különböző felmérések kapcsán, hogy az Országgyűlésnek az ebben témában meghozandó feltételezett döntése és a közvélemény által helyesnek tartott döntés között igen nagynak mutatkozott az eltérés. Úgy néz ki, hogy ebből a szempontból a közvélemény egy rendkívül súlyosan félrevezetett állapotban volt. Olyasmit lehetett például olvasni, hogy a művi terhességmegszakítás szigorítása várható körülbelül 54%-ban. Természetesen erről kezdettől fogva szó sem volt. Újra felhívnám a felelősségét mindazoknak, akik ebben a témában nyilatkoznak, hogy milyen fontos az, hogy megfelelően informáljuk a lakosságot, megfelelően tájékoztassuk, és ne esetleg eszközzé silányuljon egy ennyire fontos kérdés.
Záradékul egy megjegyzést szeretnék még tenni: Nagyon jól tudom – már csak azért is, mert évek óta foglalkoztam a kérdéssel –, hogy nincs közvetlen kapcsolat a népesedési helyzet alakulása és az abortusz között. Ezt én is vallom. De egészen biztos, hogy egy tisztességes törvény – amely a magzati élet védelmével foglalkozik, és amelyik megkísérli tisztességesen szabályozni, és a biológiai és pszichológiai, valamint morális szempontokat összhangba hozni az abortusz kérdésében – mindenképpen egy üzenetet tartalmaz egy egészségesebb népesedési viselkedés irányába az egész nemzet számára. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
